Az A24 stúdió szélesebb közönség figyelmére igényt tartó függetlenfilmes műhelyként pozicionálta magát az utóbbi években. Indie ízlésvilágra szabott műfajfilmjeik, az Örökségtől, az Ex Machinán át, egészen a Lady Birdig, általában Magyarországra is eljutottak így-úgy. Ezúttal azonban merész lépésre szánta el magát a tengerentúli stúdió: kifejezetten látványos akciósci-fit, egy minden korábbinál őrültebb multiverzumos filmet készítettek, amit nemcsak VOD-on, hanem mozikban is bemutatnak jövő csütörtökön. A Minden, mindenhol, mindenkor ízig vérig közönségfilm, csakhogy százszor kreatívabb, mint bármelyik Marvel opusz, illetve nélkülözi a kortárs hollywoodi szuperhősmozik ócska szituációs poénjait és ízléstelenül túleffektezett képeit. Az A24 tulajdonképpen megmutatta, hogyan is kéne szerintük kinéznie egy igényes blockbusternek. A helyzet pikantériáját fokozza, hogy többek közt a Bosszúállók producerei, a Russo testvérek állnak a film mögött.
(A kép forrása: Port)
És ha azt mondod, kezdj új életet…
A Mátrix, az Eredet, a MCU produkciók, a Kill Bill és számtalan másik kultikus film elemeiből felépített opusz szerencsére nem marad üres idézethalmaz, sőt koppintani sem próbál klasszikusokat. A párhuzamos univerzumok használatával azt igyekeznek hangsúlyozni az alkotók, hogy mennyi különböző életutat járhat be az ember, akár egyetlen döntés is meghatározhatja egész sorsunkat. Az ötvenes éveit taposó hősnő példáját látva a néző maga is folyton gondolkodhat elmulasztott lehetőségein és az előtte álló sorsdöntő dilemmákat illetően. Nem tud olyan spirituális mélységekbe ereszkedni Daniel Kwan és Daniel Scheinert munkája, mint például a Mátrix, de rendkívül inspiratív és érzelemgazdag alkotást látunk. Egészen különleges, hogy a szabad akarat és az élet értelmének tematizálásán felül az elfogadás fontosságát is hangsúlyozzák az alkotók. Rendhagyó módon egy anya-gyerek kapcsolaton, hőseink viaskodásán keresztül tárják elénk az élet nagy kérdéseit.
Félig sikerült feltenni a pontot az i-re
A Minden, mindenhol, mindenkor az a film, ami már előzetesével annyira felcsigázza a nézőt, de legkésőbb a párhuzamos univerzumok bemutatásakor olyan magasra helyezi a lécet, aminek nagyon nehéz megfelelni. A Kwan-Scheinert páros rendezése kifejezetten izgalmas, de akadnak hiányosságai. Egyrészt az ipari mennyiségű utalás miatt képtelenség hosszabb időre belefeledkezni a filmbe, öntudatlanul átadni magunkat egy sodró lendületű kalandnak. A rengeteg sci-fis és szuperhősös lábjegyzet helyett néhol elidőzhettek volna az alkotók pár percig egy-egy univerzumban, a párhuzamos életekben, a különböző sorsokban – amikor ezt megtették, nagyon jól állt a filmnek. Ugyancsak kreatívabbak lehettek volna a főhősök alternatív énjeinek bemutatásakor. Szinte minden esetben valamilyen verekedés közben alkalmazható fizikai képességet rendeltek a párhuzamos karakterekhez, akiknek a személyiségében viszont alig mutatkoztak különbségek „eredeti” valójukhoz képest. Ezek mind olyan vonatkozások, amik cseppet sem törik meg a nagyszerű filmélményt, miattuk mégis apró hiányérzettel sétál ki az ember a moziból, mintha elmaradt volna a nagy katarzis.
(A képek forrása: IMDB)
Daniel Kwan és Daniel Scheinert rendezése néhol kicsit furcsa vagy abszurd, de avantgárd pillanataival is csak a mű különlegességét növeli. Egyszerűen hangzik, mégis a kreatív blockbuster címke írja le legpontosabban a filmet. Látványos, dinamikus, sokáig kiszámíthatatlan, ugyanakkor valami hiányzik a történetből, ami feltehetné a koronát a produkcióra. Túlzás lenne azt állítani, hogy a Minden, mindenhol, mindenkor kihagyott egy nagy lehetőséget, hiszen kifejezetten izgalmas és egyedi alkotásról van szó. Egy kis meseiség, Vissza a jövőbe-típusú önfeledtség viszont igazán kerekké tehette volna a koncepciót. Ahhoz képest, hogy mennyi lehetőség rejlik egy párhuzamos univerzumos világban, hiányérzete maradhat a nézőnek a vetítést követően. Valamennyi más tekintetben azonban kifejezetten sokszínű és fordulatos film a Minden, mindenhol, mindenkor.
