Magyarországon először a népi írók beszéltek a fővárostól oly távol eső falvak sanyarú sorsáról. Móricz, Szabó Dezső vagy a folklorisztikus filmstílust is megteremtő Szőts István elemi erővel festették le hazánk szociális problémáit, hozták be a közbeszédbe az ország azóta is sokat emlegetett ketté szakadtságát. Svédországban Vilhelm Moberg kultikus Kivándorlók-regényciklusa foglalkozott hasonló témákkal. A leginkább az Ábel Amerikában szellemiségéhez köthető történetből most Erik Poppe (Hawaii, Oslo) készített modern filmadaptációt, többek közt a popsztár Tove Lo főszereplésével. Az immár mozikban is vetített opusz az élhetetlen északról veszélyes hajóút árán Amerikába vándorló Nilsson család nehéz sorsát mutatja be, ami a globalizáció új korszakában és a modern népvándorlás idején ismét aktuális témának mondható.
(A kép forrása: Vertigo Média)
Miben több, mint a könyv?
A legtöbb filmadaptáció esetében joggal merül fel a kérdés, hogy ha szükségszerűen kevesebbet tud nyújtani, mint az alapanyag (legyen az könyv vagy játék), hozzátesz-e legalább valami újat, valami mást az eredeti műhöz. Jelen esetben az anyaságot hangsúlyozzák az alkotók, ami kiemelt szerepet kap a kivándorlás-kolóniaalapítás alapvető narratívája mellett. Szívbe markoló jelenetek során látjuk, hogy milyen csodát és mekkora terhet jelent egyszerre az anyaság. Epizódról epizódra követhetjük továbbá hőseink, Karl Oskar és Kristina gyönyörű kapcsolatát, illetve a feleség női egyenjogúságáért folytatott küzdelmét. Nem propagandisztikus célú emancipációs történetet látunk, hanem egy hagyományos értékeket valló anya nehézségekkel kikövezett életét vázolja fel a mű. Érdemes kiemelni, hogy kellő játékidőt kap a bigott úrihölgy, a prostituáltból kerített lelkészfeleség és a szüleinél szélesebb lehetőségekkel bíró kamaszlány, illetve az apa karaktere is. A különböző személyiségrajzok és a kissé epizodikus történetmesélés ellenére teljesen koherens marad a forgatókönyv, sikerül egyensúlyt találni a különböző történetszálak között.
Globalizáció
A könyv alapvető állításait átélhető módon jeleníti meg a film. Dramatikus jeleneteken keresztül ábrázolja a modernitással szembesülő tradicionális paraszti világ konfliktusait, illetve a XXI. században újfent kiéleződő multikulturalizmus töréspontjait. Az alkotók képesek elszakadni korunk kicsinyes aktuálpolitikai üzeneteitől, jóval általánosabb hangvételt ütnek meg a népvándorlás, a vallás, a hazaszeretet és a modernitás témakörében. A Kivándorlók ugyan rendre határozott állításokat tesz (világossá válik például, hogy csak a második generáció érezheti magát igazán amerikainak), mégis árnyaltan beszél máig releváns kérdésekről. Tragikus elemei ellenére kifejezett szép és érzelmes filmet látunk, amit akár az anyaság és a család egyetemes témája, akár aktualitásai folytán bátran ajánlhatunk mindenkinek.
