Nagy várakozások és baljóslatú hangok előzték meg az Uncharted filmadaptációját. Örömmel jelenthetjük, hogy Ruben Fleischer (Venom, Zombieland) rendezése nem vallott kudarcot. A fanatikusok számára talán érthetetlen lehet, hogy miért pont előzménytörténettel szolgálnak az alkotók, Nathan Drake múltjának feltárása azonban fontos és jól sikerült eleme a filmnek. Meglepően ügyesen építi fel karaktereit a forgatókönyv, aminek révén a szélesebb közönség közel kerülhet az Uncharted univerzumhoz és a konkrét cselekmény is sokkal átélhetőbbé válik. Az ügyesen megválasztott történetváz és az igényes, nem agyoneffektezett látványvilág biztosítja a vérbeli kalandfilmes élményt. Végül láthatunk egy hosszú és fordulatos akciószekvenciát a fináléban, aminek során még Sully legendás pilótaképességei is megvillannak. Nyugodtan megcáfolhatjuk tehát az előzetes vádakat, miszerint ez a film a trailerben látható repülős jelenettel ellőtte az összes puskaporát. Az ominózus szituáció csupán a felütés.
Az Indiana Jones és a Tomb Raider között
Mivel a játékok narratívája alapvetően különbözik a filmes formától, nem mindegyik műfaj adja magát, hogy egyszerűen átültessék mozivászonra. Szerencsére a kalandfilm könnyedén hasonul a videojátékok szerkezetéhez, ezt hűen tükrözte a szintén jól sikerül 2018-as Tomb Raider is. Az Unchartedban ráadásul megvan az a pezsdítő izgalom, szellemesség és történelmi kalandtematika, amit a zsáner igényel. Korunk blockbusterjeihez mérten egészen igényes a film nyelvezete és pont annyira tornáztatja a nézők agyát, hogy a lehető legteljesebb élményt kapjuk. Bár nem finomkodtak az alkotók, mégis generációk és különböző ízlésű emberek felett átívelő élményt nyújtanak, ami nagyon ritka manapság. Pont annyira szól az Indiana Jones epizódjain nevelkedett családokhoz, mint a dinamikusabb és modernebb történetre vágyó nézőknek. Egyedül a hőseinket és ellenfeleiket körbevevő misztikum, „legendás jelleg” hiányzik a műből, amit a Harrison Ford filmek vagy főként a sötétebb tónusú Tomb Raider képvisel. Ez a mitikus köpönyeg valószínűleg a vége-főcím előtt beharangozott második részben ereszkedik majd a produkciókra.
Tom Holland mint Nathan Drake
Sokan húzták a szájukat az előzetesek láttán, Nate-ben ugyanis egy felszabadultabb és férfiasabb személyt ismertek meg a játékokban, mint amilyennek Tom Hollandet láttuk korábbi filmjei során. Kétségtelen, hogy a brit színész kisugárzása és gesztikulációja kissé gyerekes (néhol egyenesen nyápicnak tűnik) és főként egyszerűbb, mint amit várnánk Nathan Drake-től. Ugyanakkor megvan benne az a nagydumás, szorult helyzetekben is éles nyelvű, kalandor fiatal srác, akit a kincs jobban érdekel, mint a pénz és aki alkalomadtán megvillantja érzelmeit is. Tom Holland már csak a saját maga által végrehajtott akciómutatványok miatt is kézenfekvő választás volt, karakterét pedig kiválóan építették fel az alkotók. A film egyértelműen legerősebb pontja a főhős személyiségének fokozatos kibontása, vágyainak és érzéseinek pontos bemutatása. Utóbbi igen szép teljesítmény annak tükrében, hogy hősünk a nyitójelenetben azonnal meggyilkol valakit, majd a főcím után lopáson érjük őt. Egyedül a közepes színvonalú, egyszer élesebb, máskor gyengébb szituációs poénok rontanak az összképen. Manapság azonban már nem is készül olyan nagyköltségvetésű mozi, ami ne ilyen momentumokra építené humorát. Szerencsére az írók ezúttal nem engedik egy bizonyos szint alá a párbeszédek színvonalát.
A játékokból készült filmadaptációk klasszikus dilemmája, hogy kit próbáljanak megszólítani, kiknek az ízléséhez és előzetes ismereteihez illesszék az élményt. Az izmos gamer szubkultúrát vagy a széles közönséget próbálják inkább megnyerni. Az Uncharted bravúrja, hogy mindkét tábort sikerül elérnie. Kellően kalandos dramaturgiája, a fináléban látható hosszú akciószekvencia, a jól ismert karakterek megidézése, illetve a színes látványvilág kielégítheti a játékosok szemét. Ugyanakkor az sincs elveszve a moziban, aki előzetes ismeretek híján ül be egy vetítésre. Megnyerő figurákkal, izgalmas rejtéllyel és látványosan kivitelezett, fordulatos kalandokkal találkozunk a vásznon. Ha nem is olyan hibátlan, habkönnyű, intellektuális és eredeti film az Uncharted, mint amilyen az Indiana Jones volt a maga korában, széles körben ajánljuk Ruben Fleischer rendezését. A közel két órás játékidő során garantáltan nem fog utónatkozni senki.
(A képek forrása: Port)
