A héten írtunk az Út a díjesőig című kiváló spanyol filmről, ami Antonio Banderas és Penélope Cruz neve miatt a szélesebb közönség figyelmére is igényt tarthat. Számos más európai közönségfilm érkezik, amiknek sajnos nem adatik meg ez a lehetőség (hacsak nem kap minimum Oscar-jelölést, mint a Még egy kört mindenkinek vagy az Ida), pedig végtelenül szellemes módon beszélnek a kontinens jelenét érintő kérdésekről és a XXI. századi élet nehézségeiről. Gondoljuk csak az elharapózó alkoholizmusra, a házasság intézményének válságára vagy az immár hazánkban is látható Intenzív találkozások című francia film során felvázolt politikai megosztottság kérdésére. Akár Magyarországra is szabhatták volna Catherine Corsini rendezését, amiben egy rapszodikus kórházi éjszakát látunk, benne tüntetések sérültjeivel, túlterhelt egészségügyi alkalmazottakkal, kérlelhetetlenül éles politikai vitákba kavarodó nagyszájú betegekkel és egy feldúlt Franciaország képével.
(A kép forrása: Port)
A francia történelem és társadalom működésének abszurditása sok tekintetben hasonlít a hisztérikus és szélsőségesen megosztott magyar közéletre, mindennapokra, ők azonban, és ez a kulcs, feszültségeiket képesek levezetni. Biztosan nem a legegészségesebb formája a társadalmi kommunikációnak a folytonos tüntetési láz, a megszállott pártpolitizálás és a midennapos feszültségek szélsőséges verbális kifejezése, magyar fénytörésben mégis célravezetőbbnek tűnik egy ilyen parázs közélet elfogadása, mint a hétköznapi konfrontáció kerülése. Ha már képtelen egy közösség higgadtan kezelni a felmerülő problémákat, jobb azokat szabadjára ereszteni és kibeszélni, mint lefojtani az egyre terebélyesedő sérelmeket. Talán még egy méltatlan vita is többet ér, mint elsiklani az apróbb problémák fölött, mígnem tarthatatlanná válik a helyzet – legalábbis ezt sugallja a film.
Évtizedek óta látható produkcióik alapján a franciák legalább képesek problémáikat kibeszélni, míg hazánkban a rendszerváltozás óta sokkos állapotban figyeli a szociálisan kiszolgáltatott társadalom, amikor vélemények ütköznek nyilvánosan. Elfojtott gyűlöletünk időnként robban, ami hatalmas károkat okoz az országnak. Pedig úgy tűnik, hogy még egy franciásan féktelen modell is képes mederben tartani egy társadalom indulatait és vágyait. Erről a hisztérikus élményről szól ez a végtelenül szórakoztató és a politikai spektrum valamennyi szereplőjét ugyanolyan elfogadó módon bemutató vígjáték. A fináléban ugyan nem oldódik fel minden konfliktus, de legalább azt érezheti a néző, hogy akármi is történik Franciaországban, ők végső soron osztoznak közös sorsukban.
