[Filmkritika] 30 nap maximum

Vannak történetek, amiket jól ismerünk évtizedek vagy évszázadok óta, mégis szívesen nézzük őket újra, mindig kicsit más tálalásban. Ilyen a gyors lefolyású halálos betegség miatt elképesztő kalandokba fejest ugró hősök története, mint amilyen a mozikban frissen debütált francia 30 nap maximum is. Nemzetiségéből fakadóan a bolondos-ütődött humor és az idióta rendőrőrs is szerepet kap a történetben. Louis de Funès és Taxi-filmek öröksége vastagon érződik Tarek Boudali (Hozzám jössz, haver?) rendezésén. Bár olyan egyedi fizimiskájú karakterekről és látványos akciójelenetekről nem beszélhetünk, mint előbbi nagyprodukciók esetében, a 30 nap maximum forgatókönyvírói futószalagon szállítják a poénokat, és tulajdonképpen egy modern típusú Taxit varázsolnak elénk. Az alkotók kifejezetten XXI. századi viszonyok, az influenszer-kultúra keretei közé álmodták filmjüket, amihez aztán jó adag szuperhős-paródiát illesztettek. Jelen mű tehát tökéletesen szállítja a francia rendőrvígjátékoktól elvárható alapélményt, örökké érvényes sablonokat, de közben igazán 2021-es produkció tud lenni.

(A kép forrása: Vertigo Média)

Ezek a nagyon karakteres stílusjegyek ugyanakkor végtelenül megosztóak is lehetnek. Aki nem kedveli a francia humort, másfél órán át tartó agygörccsel kénytelen szembenézni. Nem találni a filmben olyan aspektust, ami másfajta élménnyel szolgálhatna számunkra. A történet nem kifejezetten merül el a betegséggel kapcsolatos filozófiai vagy érzelmi mélységekben, a cselekmény közege pedig meglehetősen felszínes kulturális mintázatokból épül fel (ami egyáltalán nem baj, hiszen karikaturisztikus). Noha a főszerepre kiválóan megfelel az írói és rendezői pozíciót is betöltő Boudali alakja, aki egyébként lényegesen több önkritikát, sőt személyiségfejlődést mutat, mint Ryan Reynolds hasonló karakterei, leginkább utóbbi idegesítően nárcisztikus, csetlő-botló figurájához, bocsánatkérő tekintetéhez lehet hasonlítani Rayane nyomozót. A 30 nap maximum persze nem is kíván más lenni, mint egy francia zsaruvígjáték, annak pedig tökéletes. Kreatív, fordulatos, sőt még korszerű is, illetve az elsőtől az utolsó pillanatig szállítja a poénokat. Mindenkinek ajánlott egy esti vagy hétvégi kikapcsolódásra, aki vevő erre a típusú humorra.

(A kép forrása: Port)