Kampókéz, Kampókéz, Kampókéz… – szól újra a mozikban. De nem a régi lemezt halljuk, a Jordan Peele író-produceri vezényletével készült film ugyanis remake helyett eredeti történetet mesél. A jelen Chicagójában járunk, méghozzá egy jómódú fekete művész közegben. Ezúttal egy alkotói válságban szenvedő festő keres eleven témát, amikor felfedezi Kampókéz legendáját, kutakodásaival elszabadítva a gonosztevőt. A film szerencsére messze elszakad az alapanyagtól, pusztán régi, közös referenciaként hivatkozik az 1992-es klasszikusra. Kifejezetten véres, misztikus, nagyszabású, néhol elég kreatív és társadalmi igényű mondanivalót megfogalmazó filmet rendezett Nia DaCosta. Noha a produkcióban pusztán háttérből tevékenykedett, az új Kampókéz (Candyman) tökéletesen illik a Jordan Peele életműbe. Az imént sorolt erények mellett, a Tűnj el! és a Mi kevésbé találó vonásai is visszaköszönnek a friss horrorban. Az alábbiakban elmondjuk nektek, hogy miért érdemes megnézni a Kampókézt és mi az, ami miatt nem áll összes kerek egésszé a produkció.
(A kép forrása: Port)
Stílus
A Kampókéz legfőbb erénye, hogy mer valamilyen lenni, egyéni hangot és gondolatokat képviselni. Az elmúlt években alig született olyan fősodorbeli hollywoodi film, ami nem a jump scare-ek kiszámítható alkalmazására épített volna. Nia DaCosta rendezése sajnos tartalmaz gyermeteg hibákat, sőt néhány B-kategóriás beállítást is, de nem műanyag ízű, amit látunk. Van stílusa a filmnek, amivel máris sokkal érdekesebb, mint sok más profi iparos munka. Jobbára Jordan Peele szerzői kézjegyét viseli a film. Egyrészt igyekeznek az alkotók nagyon erős szimbólumokat használni (akár a vizuális megoldások, akár a díszletek vagy a zene terén) és misztikus réteggel átitatni a történetet. Ezek közül szerencsére több igényes megoldást is láthattok a film előzetesében. Jól alkalmazzák a késleltetést és a sejtetést. Változó, hogy egy-egy borzongató jelenetet meddig és milyen közvetlenül mutatnak, ezáltal végig képesek meglepni a nézőt. Sokak számára riasztó lehet, de fontos kiemelni, hogy ezúttal kis testhorror is keveredett a koncepcióba. Bár ezt a zsigeri síkot közel sem sikerült annyira átütő erővel közvetíteni a vásznon, mint ahogy tették azt a nagy klasszikusok, például A légy, A dolog és a Re-Animátor.
(A kép forrása: IMDB)
Amerika 2020
Van még egy fontos eleme a Peele-stílusnak, ami a filmek témáiban, gondolatiságában érhető tetten. A feketék helyzetének XXI. századi szociokulturális közelítésmódja éppúgy jellemzi a Kampókézt, mint a komikus-rendező korábbi egészestés munkáit. Rengeteg aktuális amerikai feszültségpontra tapint rá a film. Elsősorban a lakótelepek ügye és a kritikus „páholyok” képmutatása kerül terítékre. Akad azonban egy probléma, ami visszatérő hiátus Peele műveiben: logikai felépítésében és tartalmilag is kaotikus a végjáték. Mintha a készítők nem tudnák, hogy mit akarnak pontosan elmondani. A film során saját maguk által feltett kérdésekre és problémákra nem tudnak válaszokat adni, ezáltal viszont zavaros, zagyvalékos lesz a lezárás. Lehetnek egy műben gyengébb párbeszédek vagy néhány valószerűtlen jelenet, esetleg logikai bukfencek, ezeket mind elfogadja a néző, ha egyébként kerek a történet. A Kapmpókéznek viszont pont a befejezése hirtelen és átgondolatlan, ami jóval többet ront az összképen, mint amennyi kritikát egyébként megérdemelne a film egésze.
Lehet kritizálni Jordan Peele filmjeit, most már viszont egyértelműen kijelenthetjük, hogy jellegzetes egyéni stílust és gondolatiságot képvisel, ami igen ritka korunk Hollywoodjában. A Kampókéz esetében azt is megmutatta, hogy nem kell feltétlen neki rendeznie a filmet, szerzői jegyeit produceri pozícióból is érvényesíteni tudja. Illetve képvisel annyi igényességet, hogy alaposan megfontolja, mi jöjjön ki a keze alól. A Magyarországon holnap debütáló horrorfilm pont olyan ambiciózus, ám felemás lett, mint Peele korábbi munkái. Az első képkockától a vége-főcím lepergéséig igényes és kreatív a produkció, viszont rendkívül zavaró, hogy a forgatókönyv nem tudja tiszta végpontra vezetni a cselekményt. A Kampókéz izgalmas film, ugyanakkor hiányzik a mese vége, konklúziója. Egy olyan befejezés, amit egy ilyen nívós munka megérdemelne.
(A kép forrása: IMDB)
