Olyan sok vita övezi Christopher Nolan munkásságát, hogy az érvek viharában a szembenálló felek régóta elbeszélnek egymás mellett. Senki nem gondolta, hogy Lisa Joy siet majd a filmkedvelők segítségére, hogy Új múlt (Reminisence) című első egészestés munkájával demonstrálja sógora szerzőiségének sötét foltjait és hiányosságait, illetve felmutassa, hogy mi az a plusz, amit a brit rendező hozzá tud tenni egy produkcióhoz. A Hugh Jackman és Rebecca Ferguson főszereplésével készült mozi gyakorlatilag egy szemléletes Christopher Nolan receptkönyv, ami ugyanakkor alaposan lerombolja a rendezőikont övező illúziókat. Korunk talán legnépszerűbb filmkészítője sosem arról volt híres, hogy mértékkel adagolja jellegzetes szerzői húzásait, az Új múltban viszont már olyan szinten túlburjánzanak ezek az elemek, hogy dagályossá válnak a színek, a díszletek és a párbeszédek is. Jelen műből hiányzik mindenféle bölcs direktori kontroll, a klisék barokkosan sorakozó tömege miatt pedig giccsessé és élvezhetetlenné válik a film.
(A képek forrása: Port.hu)
Christopher Nolan nélkül
Joy közvetetten maga is a „Nolan alkotóműhely” tagja, Christopher testvérével, Jonathannel közösen jegyzi a Westworld sorozatot. Sokak szerint az HBO szériája alaposan rávilágított, hogy milyen mesterkélt, kiszámított módon rakják össze, sőt bonyolítják túl forgatókönyveiket Nolanék, most pedig valószínűleg ismét megszaporodik a fanyalgók száma. Az Új múlt tökéletesen illik a Memento, Eredet és Tenet által kijelölt ösvényre, bár ezúttal a fordulatok száma jóval alacsonyabb, kivitelezésük pedig lényegesen sutább, mint a hivatkozott művekben. A bevezetőben feltett kérdésre tehát, hogy mit tud Christopher Nolan, meg is kapjuk a világos választ: ügyesen porolja le a sok ötletet, ami befut a keze alá és úgy snitteli fel történeteit, hogy egy pillanatra se üljön le a feszültség. Végig kitartja a fantasztikus univerzumaiból áradó varázslatosság (vagy szemfényvesztés, kinek hogy) érzését. Utóbbit alapvetően nem sikerül megoldani Lisa Joy-nak, pedig debütáló filmjében – a sekélyes sztorit palástolandó – bőven elfért volna a látványos külcsín a mozivásznon.
A recept
Az Új múltból bárki kiolvashatja a már emlegetett Christopher Nolan-sztenderd receptjét. Ez a film szinte csak sablonokból áll, amiket az alkotók mérnöki pontossággal illesztettek egymáshoz. Végy egy könnyen megfogalmazható magánéleti problémával küzdő férfit, akinek a lelkét egy friss impulzus felzaklatja. A sablonos konfliktus megoldásához kaotikus útvonalon, esetleg nyakatekert tudományos kísérleteken keresztül vezessen az út. Lehetőleg törd meg a tér és az idő egységét. A karakterek személyiségének kibontása és drámai szituációk helyett bonyolítsd addig a dramaturgiát, hogy a néző azáltal érezze fajsúlyosnak és mélyre hatónak a felvázolt történetet. Az érzelmi hatás elérését pedig ne pusztán a grandiózus látványra alapozd, hanem a maguk konkrétságában mondasd ki a film nagy konfliktusait és konklúzióit a szereplőkkel. Mindezt megkoronázandó érdemes fantasy-ket idéző, akár disztópikus közeget keríteni hőseink köré, amiben a végtelenségig keresheti a néző a részleteket, a különböző rétegek közé bújtatott apróságokat és szimbólumokat.
Lisa Joy rendezésével az a legnagyobb probléma, hogy kizárólag azokat a szerzői elemeket tartalmazza, amiknek árnyalásával Christopher Nolan bántóan keveset vacakol saját munkáiban. Sőt ezeket a jegyeket fullasztó töménységben tálalja az Új múlt. Valamennyi Nolan opusznál sablonosabb, „makettszerűbb” díszleteket és futószalagon gyártott papírmasé figurákat látunk a filmben (erre a kevés játékot igénylő szerepre mondjuk Hugh Jackman is tökéletesen megfelel). Az alkotók láthatóan sokat agyaltak, hogy mi legyen az a csavar, amire az alapszituációt fel lehet húzni, a cselekmény kiszínezésére, valódi tartalom közlésére viszont már kevés energiájuk maradt. Figyelmeztető jel, amikor egy mozgókép nem a hatásos jelenetein vagy képein keresztül adja át mondanivalóját, hanem első kézből, a karakterekkel mondat ki gondolatokat. Az Új múlt esetében ráadásul mintha csak az Eredet sokat idézett nagy bemondásait (vö.: „vársz egy vonatra…”, „a gondolat olyan, mint egy vírus…”) csomagolták volna újra, jóval gyengébb minőségben, ezekkel feltöltve a dialógusok és monológok java részét. Lisa Joy bemutatkozó rendezése sajnos több mint gyengére sikeredett. A mindenkori Christopher Nolan film lecsupaszított és sokkal kevésbé professzionálisan kivitelezett változatát látjuk. Pedig már az eredeti sem bővelkedett mondanivalóban, inkább formája révén nyerte el a közönség tetszését…
