Meglepő, hogy mainstream hollywoodi stúdió hajlandó grindhouse-filmet készíteni 2021-ben. A hetvenes évek amerikai külvárosi mozijaiban vetített, B-kategóriás hatásvadász alkotásokra emlékeztető The Suicide Squad – Az Öngyilkos Osztag azonban nem ijedt meg a 18-as karikától. Amikor a képregényadaptációk igyekeznek úgy kielégíteni az akciójelenetekre éhes nézők igényeit, hogy közben a – potenciális közönségvesztést előidéző – korhatár-besorolást is próbálják minél alacsonyabbra szorítani, James Gunn megjelent egy igazán gátlástalan filmmel. A kísérletező kedv persze nem lehet véletlen. A galaxis őrzői-szériáért is felelős amerikai direktor nemrég kritizálta a szuperhős műfajt, mondván, hogy kezd egyre kiszámíthatóbbá és unalmasabbá válni (a Fekete Özvegy láttán nem is vitatkozunk). A hazai mozikban jövő csütörtökön debütáló DC-parádé viszont olyan vicces, színes és okos alkotás, hogy Tarantino se tudott volna jobban elszórakozni az elmúlt évtized mozijának kliséivel. Az Öngyilkos Osztag lehetne volna kicsit véresebb és kicsit parodisztikusabb, ízlés szerint, összességében azonban kifejezetten jól sikerült James Gunn rendezése.
(A képek forrása: Port.hu)
Grindhouse blockbuster
Tarantino és Robert Rodriguez a kétezres években próbálkozott hatalmas paródiát gyártani a Zs-kategória legkülönbözőbb műfaji elemeiből, azok a produkciók viszont nem kifejezetten nyerték el a közönség tetszését. James Gunn most sokkal koncepciózusabban állt egy hasonló projekt élére. Olyan átgondoltan felépített filmmel van dolgunk, ami például az első negyed órában szemérmetlenül félrevezeti nézőit, hogy aztán átugorjon a valódi főszálra. Nem pusztán öncélú erőszak, beteges hentelős képek, zsigeri poénok és vizuális orgia kerül vászonra, bár ezekből is több napra elegendő, tömény tartalmat adnak át az alkotók. Minden parodisztikus jelenet vagy a zsáner szürreális elemeit karikírozza, vagy az amerikai mozi sok évtizedes üzeneteinek hitelességéről rántja le a leplet. Ezáltal végtelenül szórakoztató, egyetlen pillanatra el nem laposodó, azonközben viszont kifejezetten intellektuális és igényes alkotás tárul a szemünk elé. Ami még arra is figyel, hogy a rendkívül népszerű, a mozivásznon azonban eddig utat tévesztett Harley Quinnt összetett karakterként láttassa.
Az amerikai lobogó előtt
Az egyik ikonikus snittben hatalmas nemzeti lobogó előtt vonulnak fel hőseink, ami jó kis fricskának tűnhet a háborúpárti Amerikával szemben. Valójában ennél jóval többet állít a film, és teszi mindezt végtelenül egyszerű módon, néhány könnyedén megérthető dialóguson vagy snitten keresztül. Az Öngyilkos Osztag élesen szembeszáll a titkosított nemzetvédelmi-biztonságpolitikai projektekkel, a tömegfegyverek szükségességének ideájával, a szükséges rossz képzetével, illetve John Cena karakterének nevén keresztül leleplezi a néhai keleti blokk számára jól ismert békeharc fogalmát (csak mellékesen előkerül a mélyszegénységben cseperedő tinédzserek problémája is). James Gunn szinte nevetségesen egyszerű, valamennyi néző számára érthető, mégsem bárgyú módon tesz komoly állításokat fontos amerikai társadalmi-politikai problémákkal kapcsolatban. Nem játszik el olyan személyes drámákkal, mint Zack Snyder a saját filmjeiben, hanem pont a dolog másik végéről nyúl a DC képregény-univerzumhoz.
Az Öngyilkos Osztag iránymutató opusz lehet a DC számára. Teljesen más stílust képvisel mind a komor Zack Snyder-éra, mind a Marvel bársonyos munkáival szemben. A parodisztikus húzások mindenki számára érthetőek és élvezhetőek, ám ennél jóval többről szól Gunn rendezése. Pusztán az átgondolt mondanivaló által hatalmasat emelkedik a film élvezhetőségi értéke, az ugyanis irányt ad a történetnek. James Gunn egyszerre éli ki gátlástalanul a benne lakó képregényrajongó kisgyerek morbid képzeteit és szól a nagyközönséghez öntudatos amerikai polgár módjára. A produkció valamennyi erénye mellett pedig feljegyezhetjük, hogy ízig-vérig DC-hangulatot teremtenek az alkotók, ami a Marvel rivális stúdiójának ezidáig korszakos kihívást jelentett. Aki nem fél a vértől és a patkányoktól, illetve szeretné, ha a 2016-os eredeti mű alapján született prekoncepcióit magasan felülmúlná egy remake, annak tökéletes választás Az Öngyilkos Osztag.
