A magyar tévék műsorán évek óta fut nagy sikerrel a Mancs őrjárat című rajzfilmsorozat, így aztán nem meglepő, hogy a hazai mozikba is eljutottak a meséből készült filmek. A héten frissen debütált opusz önálló történetet mond el, új szereplőkkel és új helyszínnel, tehát a széria vagy az előző epizód ismerete nélkül is tökéletesen élvezhető. Sőt kifejezetten ajánlott darab, azon ritka kortárs animációs produkciók közé tartozik, amibe a legkülönbözőbb ízlésű családok sem tudnak majd belekötni.
(A képek forrása: Port)
Sallang nélkül
Idén, a mozik újranyitása óta láthattunk bőven animációs meséket (pl. Raya és az utolsó sárkány, Luca). A különböző műfajú alkotások kivétel nélkül látványos vizuális világgal párosultak, akadtak szívmelengető történetek is, de a sztori valahogy sosem sikerült olyan kerekre, mint a többi nyári rajzfilmnél sokkal kevésbé ambiciózus Mancs őrjárat esetében. Minden snitten érződik, hogy nem mozivászonra tervezett, inkább tévés alapanyaggal van dolgunk, a jó hír azonban, hogy ez mit sem von le a film értékéből. Az alkotók nem találtak ki varázslatos univerzumot, de a cselekmény tetőpontjain minden jelenet pont annyira látványos, amennyire egy izgalmas sztori mellett szükség van. Hőseink életmentő akciói tetszetősek.
Gyerekmese
A nagy animációs stúdiók kicsit sem elítélendő módon hajlamosak parabolikusan értelmezhető filmeket készíteni, a sorok között felnőtteknek is üzenetet elrejteni, valamint a vizuális forma megalkotásánál szabadjára engedni fantáziájukat. A Mancs őrjárat ehhez képest egy hosszabb tévéepizódnak beillő, fordulatos történetet és karaktereket kínál közönségének. Kedves története egyszerű vonalvezetésű és elsősorban a gyerekek számára ad lehetőséget, hogy a fél tucat kutyus közül kiválasszák, melyikük személyisége és „szakterülete” áll hozzájuk a legközelebb. Utóbbi miatt igazán szerethető a film.
A Mancs őrjárat kevésre vállalkozik, viszont azt tökéletesen teljesíti. Amire az alkotók fókuszálnak, az a csapategység és az egyéniség bemutatása egy izgalmas és tanulságos történeten keresztül. Nincsenek idegesítő félmondatok, táncos-énekes betétek, túlzottan extravagáns vagy sablonos karakterek, sem olyan egyedi univerzumok, mint a legtöbb Disney, Dreamworks és Pixar animációs mesében. Ezáltal bár kevésbé varázslatos Don Hall rendezése, mint az előbb említett stúdiók munkái, a széles közönség ízlését kevés helyen sérti, ellenben unalmasnak vagy szürkének sem nevezhető a film. Tökéletes választás családoknak, elsősorban az ovis és alsós korosztály számára.
