2019-ben sokakat megrázott a Miután című bestseller regényfolyamot adaptáló film mozikba kerülése, amit egyszerűen szólva A szürke ötven árnyalata tiniverziójának is minősíthetünk. Bizonyos szemszögből érthető a bugyuta párbeszédekből, hatalmas klisékből, sekélyes drámázásból és hatásvadász erotikus jelenetekből felépülő mű iránti ellenszenv. Nézhetjük azonban más szemüvegen keresztül is a filmet. Castille Landon rendezése azon kevés kortárs populáris termék közé tartozik, ami pontosan tudja a helyét, hogy kihez akar szólni, és egy pillanatig nem közvetít mást magáról, mint ami (ezen nem ártana a gigaköltségvetésekből ugyanazt a rágógumi élményt sokszorosan ránk lőcsölő Marvel vezetőségének is elgondolkoni). Ha elfogadjuk, hogy a Miután-széria a professzionálisan gyártott közönségfilmek alsó kategóriájából való, a közösségi média érzelmi és gondolati magasságát keresi, máris eltűnnek a filmmel kapcsolatos elvárások és nyugodtan élvezhetjük azt a szenvedélyes kapcsolatot, amire – legalábbis tizenhét évesen – annyian vágyunk. A franchise legfrissebb epizódja biztos kézzel szállítja ugyanazt az élményt, amit már kétszer láthattunk. Aki eddig fel tudott kapaszkodni Tessáék érzelmi hullámaira, biztosan élvezni fogja a következő felvonást is.
(A kép forrása: Port)
A Miután elbuktunk című harmadik résznek tulajdonképpen nincs igazán története vagy mélyebben kibontott konfliktusa (inkább minden fél órára jut valamilyen törés). De ez nem is baj, hiszen az alkotók mondanivaló közvetítése helyett az érzékekre kívánnak hatni. Három típusú élményt biztosít a film, ezek váltakozásából áll össze a cselekmény. Egyrészt a film vizuális külalakja tekinthető egy Instagram üzenőfal megidézésének. A képi beállítások, legyen szó nyaralási, munkahelyi, buliban játszódó vagy otthoni jelenetről, nem annyira filmes felvételek, inkább a közösségi oldalakon végigpörgethető fotóalbumokat idézik. A vizuális ingerekhez persze mottók is társulnak – hőseink az online megosztott fotók mellé biggyesztett szövegek stílusát idéző frázisokban beszélgetnek egymással. Az Insta-élmény a film sekélyesebb és unalmas pontja, bár biztosan sokak számára szolgáltat azonosulás élményt. Ellenben a világ leggyerekesebb civakodásait, valamint buja pillanatait bemutató snittek csodaszámba mennek. Aranyos a mű bárgyúsága, folyamatos nevetésre sarkall. A cukormázas szerelmes vallomásokat pedig melyik érző szív ne hallgatná szívesen? Végül, de nem utolsó sorban az erotika varázsolja el a nézőt. Olyan hétköznapiasan, profanizált módon ábrázolják a forró aktusokat, hogy még annak az előzetes és utólagos technikai lépéseit is megcsodálhatjuk, sőt a történteket komoly arccal kommentálják hőseink. Ilyet aztán tényleg semmilyen más mozifilmben nem látni!
A Miután elbuktunk pont annyi finom és szaftos jelenetet tartalmaz, mint az előző részek. Kevés franchise tudta egy trilógia erejéig tartani a nyitányban felállított nívót. Utóbbi bravúr miatt mindenképp dicséret illeti a produkciót. Irónia nélkül adhatunk még egy piros pontot a filmnek, amiért kivételesen sablonos koncepciója ellenére olyan hősnőt szerepeltet, aki külsőre (a belső ebben a műben nem számít) nem illik bele korunk tervezőaasztalon megrajzolt nőideáljába. A hatásvadász jelenetek ellenére ki kell mondani ugyanakkor, hogy többször is leül a cselekmény és némi unalom fogja el a nézőt. Pedig olyan kreatívak az alkotók, láthatóan minden szerelmi szituációra sikerül egy új forgatókönyvvel, friss nézőponttal előállni. A kisebb üresjáratok helyét is nyugodtan feltölthették volna forró montázsokkal. Tessa és Hardin kapcsolatának új fejezete egyébként is azt üzeni, hogy véget kell vetni a félrebeszélésnek. Elnézve a folyamatos újításra való törekvést, az ezernyi helyszínen, ezer módon bemutatott vitákat és szerelmeskedéseket, nem kell elkeserednünk a szárazabb pillanatok miatt sem. Annyi átélhető momentum vár még minket a széria folytatásában. Szerencsére a zárósnitt veretes felirattal üzeni, amit egyébként már korábban bejelentettek az alkotók: folytatása következik.
(A kép forrása: Elite Daily)
