Képzeld el, hogy az ismert világ mögött létezik egy másik, ahol a sötétség leple alatt évszázados küzdelmét vívja az emberiség a vámpírokkal, ámbár manapság már a vérszívók is átmentek a jólfésült, romantikus vonalra, lásd az Alkonyat-széria. A ’90-es években azonban a zsáner még ontotta az erőszakos címeket, és ha volt is némi lelkizés (például az 1994-es Interjú a vámpírral című Brad Pitt moziban), akkor is jutott mellé pár brutális jelenet. Az olyan filmekben, mint az Alkonyattól pirkadatigban, vagy a John Carpenter féle Vámpírokban pedig folyt a vér, tombolt az erőszak, de még ezek között is sajátos színfoltot képezett a Penge, ami stílust vitt a gyilkolászásba. Nem csoda, hogy a hosszú bőrkabát, a zúzós zenék és a nonstop akció kombinációjából egy igazi legenda született.
Na, de ki is az a Penge!? A karakter 1973 júliusában mutatkozott be a Marvel univerzumban, a Drakula sírja című képregény tízedik számában. Persze ekkor még messze nem az a szuperképességekkel felturbózott vámpírölő volt, ahogy ma ismerjük, hanem csupán egy bőrkabátos fekete fószer, harcművészeti ismeretekkel és egy széles övvel a mellén, ami tele volt teakfából készült pengékkel és karókkal. Az egyetlen természetfeletti képessége (miszerint ellenállt a vámpírharapásnak) a születési legendáriumból következik, szülés közben ugyanis megharapta az anyját egy vámpír – csak épp a filmmel ellentétben a ’20-as évek Londonjában, és nem 1967-ben, Detroitban. A szuperképességei pedig egy későbbi találkozásnak köszönhetők: a Morbiusszal, vagyis a filmvásznon nemrég bemutatkozó marveles vérszívóval való harc közben szerzett harapás nyomán fejlődött ki nála a gyors és tökéletes regeneráció, a szupergyors mozgás valamint a fénybenjárás. Egyébként az első füzet, amelyben már önálló történetet kapott, 1974 decemberében jelent meg (Vámpír Mesék 8. száma), de csak a ’90-es években futott be igazán a karakter – egy komolyabb dízájnváltás után, amikor megkapta a szamurájos beütést.
A kép forrása: New Line Cinema
És most térjünk is rá a filmes kánonra, ahol a sztori elég alaposan elkanyarodott a képregényektől, ugyanis az angliai eredettörténetből csak a puszta váz maradt, miszerint Penge anyját megharapta egy vámpír (Detroit, 60-as évek vége). Az eredetileg egy bordélyházban felnőtt, lassan öregedő képregény figurát, Eric Brooks-t egy jazz-zenészből lett vámpírölő, bizonyos Jamal Afari tanította ki, szemben a filmmel, ahol Penge (Wesley Snipes) mentora és segítője Abraham Whistler (Kris Kristofferson). A film sztorija szerint egyébként hősünk megszállottan üldözi a vámpírokat, és az egyik ilyen kaland nyomán megment egy fiatal doktornőt (N'Bushe Wright), aki történetesen hematológus. A hölgy idővel kifejleszt egy új antiszérumot, mellékesen pedig rátalál egy minden eddiginél hatásosabb fegyverre. A másik szálon, a vámpírok között pedig egy régi ismerős bukkan fel, Penge antagonistája, Frost diakónus (Stephen Dorff), csak a képregényesnél egy jóval fiatalabb verzióban (eredetileg egy őszes, 19. századi német fickó volt), aki ráadásul a régi írásokra van rákattanva. Idővel sikerül is megfejtenie a véristen, a La Magra megidézésének receptjét, amihez azonban – minő meglepő – szüksége lesz Penge vérére.
A kép forrása: New Line Cinema
A korabeli kritikák rendre megdicsérték az akciószekvenciákat, a film ugyanis jórészt a spéci fegyverekre – karókra, pengékre, lőfegyverekre és a jellegzetes kardra – valamint a változatos harci koreográfiákra épül, amelyekhez Wesley Snipes volt a tökéletes választás. Az eredetileg táncosnak készülő Snipes ugyanis 12 éves kora óta folyamatosan foglalkozik harcművészetekkel, többek között 2 danos Hapkidoban (koreai kevert harcművészet), 5 danos Shotokan mester, de tanult Kung-fut, Capoeirat vagy például Dzsúdzsucut is. Ami a filmes karrierjét illeti, egy 1986-os amerikai focis vígjátékban, a Vadmacskákban debütált, rá egy évre pedig már Martin Scorsese kisfilmjében a Badben láthattuk viszont Michael Jackson partnereként. Sokáig úgy tűnt, hogy miután a New Line Cinema a ’80-as években megszerezte a Marvelt, Wesley Snipes lesz a készülő Fekete Párduc-film főszereplője. Akkoriban egyébként már a Blade megfilmesítése is szóba került, ennek kapcsán L.L. Cool J-t emlegették, mint lehetséges jelölt. A Fekete Párduccal viszont volt egy komoly gond: a kor technikai színvonalán egyszerűen nem tűnt megvalósíthatónak, az újragondolt Penge-projekt kapcsán pedig a New Line agytrösztje, Mike DeLuca már Denzel Washingtont, illetve Laurence Fishburne-t nézte ki a főszerepre. A forgatókönyvért felelős David S. Goyer viszont ragaszkodott Wesley Snipes-hoz – halkan megjegyezném, hogy Goyer olyan opuszokat jegyez a szakmában, mint a Dark City, a Nolan féle Batman-trilógia, mellékesen pedig a videójátékok világában is otthon van, ő voltpéldául a Call of Duty: Black Ops-sorozat társszerzője.
A kép forrása: IMDb
A film forgatása 1997 februárjában kezdődött el, a rendezői székbe pedig az a Stephen Norrington ülhetett, akinek addig csupán egyetlen filmje volt, a horrorba hajló Death Machine nevet viselő sci-fi. Mindenesetre nyugodtan nevezhetjük a Pengét a munkássága csúcsának, hiszen utána már csak két filmet rendezett, és azok közül a 2003-as A szövetség című képregény-adaptáció (Sean Connery, Shane West, satöbbi) elég csúnyán elhasalt a pénztáraknál (megjegyzem, nekem bejött). Ezen felül rengeteg félbehagyott/félreállított projektje volt az elmúlt húsz évben, olyanok, mint az Akira-remake, A holló folytatása, vagy épp A titánok harca. Visszatérve a Pengéhez, a jórészt Los Angeles-ben leforgatott film első 140 perces verziója katasztrofálisan teljesített a tesztvetítésen, úgyhogy jó fél évbe telt, mire sikerült gatyába rázni. A végét például teljesen újra kellett forgatni, és jó néhány jelenetet, így Stan Lee kameóját is kivágták. A zenéjéhez amúgy eredetileg a Prodigyt akarták felkérni, de a brit banda nem vállalta el a feladatot, mindenesetre a Mark Isham fémjelezte anyag sem lett rossz, a később kiadott filmzene például a 36. helyig verekedte fel magát a Billboard listáján.
A kép forrása: New Line Cinema
A 45 milliós büdzséből készülő vámpírirtás végső soron nagy siker lett, de a pénzügyi eredményeken túl leginkább ott volt mérhető a hatása, hogy a stúdiók végre mertek (és akartak) képregény filmekbe invesztálni, így aztán a Marvel is felkerült a ”térképre”. Az utóéletét illetően még két rész készült: a Guillermo del Toro rendezte Penge 2, ami pénzügyileg nagyon hasonló számokat hozott (54 milliós gyártási költség, 155 milliós bevétel), illetve 2004-es, Goyer által jegyzett Penge: Szentháromság, ami szintén sikeres lett (legalábbis pénzügyi szempontból, mert a kritikusok egyáltalán nem szerették). Született időközben egy 13 részes sorozat is (Blade: The Series), amelyben Sticky Fingaz játszotta a főszerepet, de az nem igazán maradt meg az emlékezetben. 2008 környékén, Norringtonnal tervben volt egy előzménytrilógia, ám a rendezőről leírtak fényében nem nehéz kitalálni a sorsát. Aztán jött egy olyan ötlet, hogy az Underworld franchise (Kate Beckinsale) bevonzaná Pengét, de a Marvelnek ennél időközben sokkal komolyabb tervei lettek, nevezetesen, hogy a saját filmes kánonukba akarják felhasználni a karaktert. 2019-ben ez a terv már odáig jutott, hogy bejelentették a reboot készítését, és még a főszereplőt is kijelölték Mahershala Ali személyében. Jelenleg ott tart a dolog, hogy a 2023 őszi premier el lett halasztva, ugyanis a rendező, Bassam Tariq egyéb elfoglaltságai miatt kiszállt a produkcióból (Yann Demange lépett a helyére), időközben pedig az írók és a színészek is sztrájkba kezdtek, így csak 2025 februárjában számíthatunk a Fénybenjáró visszatérésére.
