Bár M. Night Shyamalan hírneve az elmúlt években eléggé megkopott, a korábbi filmjei szinte egytől-egyig igazi klasszikusnak számítanak. Shyamalan Indiában született, de már Amerikában nőtt fel és amint nyolcéves korában kapott egy Super 8-as kamerát, eldöntötte, hogy életét a filmezésnek fogja szentelni. 1992-ben, mindössze 22 évesen leforgatta az első filmjét (Praying with Anger), majd jött az 1998-as Nyitott szemmel és rá egy évre a rendező előállt a Hatodik érzék című thrillerrel. Ez lett az a film, amely megnyitotta Shyamalan előtt Hollywood arany-kapuit, egyúttal azt is megmutatta, hogy a félelemkeltésben és a narratívában lehet még újat mutatni az Álomgyárban.
David Vogel, a Walt Disney Studios egyik akkori fejese elolvasta a Shyamalan által írt forgatókönyvet és nagyon megtetszett neki a sztori. Potom 3 millió dollárért rögtön megvásárolta a film jogait, de úgy, hogy a Disney-nél erre senki más nem bólintott rá. Ennek az lett a következménye, hogy Vogel-t hamar eltávolították a pozíciójából (nem sokkal később le is lépett a vállalattól), a jogokat pedig eladták a Spyglass Entertainmentnek. Mindezt egy nagyon hosszú és nagyon bonyolult szerződéssel pecsételték meg, amiben benne állt, hogy a Disney ugyanúgy rendelkezhet a forgalmazási jogokkal, illetve a film bevételeinek 12,5%-a is őket illeti. Ezután jöhetett a casting. A főszereplő kisfiú, Cole szerepére Haley Joel Osment lett a befutó (Michael Cera is esélyes volt), bár Shyamalan eleinte egy sokkal mélabúsabb, szinte már-már depressziós karaktert akart – végül részben az győzte meg, amikor Osment sokkal sebezhetőbbnek ábrázolta Cole-t, mint az eredetileg a forgatókönyvben szerepelt. Apropó, forgatókönyv! Mikor Shyamalan leült beszélgetni a kisfiúval a szerepről, szóba került, hogy hányszor olvasta el a saját részét, hogy kellően fel tudjon készülni. Osment erre rávágta, hogy "Háromszor!" A rendező visszakérdezett, hogy tényleg háromszor olvasta el a saját részét, mire Osment kijelentette, hogy nem, ő a teljes forgatókönyvet olvasta el háromszor. Bruce Willis szerepe lényegében eleve le volt papírozva, hiszen egyfajta megállapodás része volt, hogy neki benne kell lennie a filmben. Ezzel kárpótolta a filmstúdiót, mivel az előző évben a The Broadway Brawler című romantikus-komédia forgatása félbemaradt (Willis és a stáb nézeteltérései miatt) és a film sosem készült el. A pereskedés helyett a színész inkább aláírt két filmre a Disney-nél.
Ebből az egyik lett a Hatodik érzék (The Sixth Sense). A sztorit talán már mindenki ismeri, ahogy a filmvégi, jókora csavar is sokak emlékezetébe beleégett. Érdekesség, hogy a vörös szín csak nagyon minimálisan jelenik meg a 103 perces játékidő alatt, viszont amikor igen, akkor hangsúlyosan van jelen. Ilyen például a templom ajtaja, ahol Cole menedéket keres; a lufi, a szőnyeg és Cole pulóvere a születésnapi partin; vagy a sátor, amelyben először találkozik Kyrával. Apróság, de minden egyes ruhadarab, amiben Dr. Malcolm (Willis) megjelenik, olyan, amit a halála előtti este viselt vagy megérintett. Az elhíresült Halottakat látok mondat a film ikonikus pontja, azonban majdnem kimaradt. Miközben Cole ezt mondja a takaró alá bújva, a kamera lassan Malcolm arcára közelít. A készítők attól tartottak, hogy ez túlságosan árulkodó jel lehet arra vonatkozólag, hogy Malcolm már nem él, de végül benne hagyták a végső verzióban. Shyamalan korai verziói alapján Willis karaktere nem is gyerekpszichológus, hanem bűnügyi helyszínelő lett volna, bár ezt végül elvetette.
Ekkoriban még nem voltak annyira elterjedtek a jumpscare-ijesztgetések, mint mondjuk egy évtizeddel később, azonban a Hatodik érzék így is tartogat néhány rettentő félelmetes jelenetet (az iskolában felakasztott szellemektől én a mai napig frászt kapok). A film költségvetése nagyjából 40 millió dollár volt, és még 25 millió ment el marketingre. A nyitóhétvégén rögtön 26,6 millió dolláros bevételt hozott, majd öt hétvégén keresztül egyenként több mint 20 millió dollárt termelt, világszinten pedig összesen 670 milliót (!) hozott. Haley Joel Osment és Toni Collette alakítása a kritikusok elismerését is kiváltotta, és Oscar-díjra jelölték őket a legjobb férfi mellékszereplő és a legjobb női mellékszereplő kategóriában, valamint magát a filmet is a legjobb film kategóriában – sajnos egyiket sem sikerült díjra váltani. Ugyebár tény, hogy M. Night Shyamalan kvázi minden egyes filmjében megjelenik cameo-szerepben. A Hatodik érzékben orvosként tűnik fel, amely egyfajta tisztelgés is a családja előtt, akik közül sokan valóban orvosok.
A közönség imádta a filmet, elmésnek és felettébb félelmetesnek ítélték, Shyamalan pedig rögtön a legkeresettebb hollywoodi rendezők köré került. Végre nagyvászonra vihette azokat a történeteket, amiket oly régóta szeretett volna. És az az igazság, hogy ha végignézünk a karrierjén, akkor láthatjuk, hogy kezdetben nem is igazán nyúlt mellé. A sebezhetetlen, a Jelek, de még A falu is nagyszerű thrillerek, ütős csavarokkal és emlékezetes jelenetekkel. A rendező mélyrepülése 2008 körül indult meg az olyan filmekkel, mint Az esemény vagy Az utolsó léghajlító, de javára szolgáljon, hogy hosszú évekig tartó vergődés után mostanság kezd visszatérni az élvonalba. A többség szerint viszont a mai napig a Hatodik érzék a legjobb filmje, és ezzel nehéz is lenne vitatkozni. Megmutatta vele a világnak, hogy igény van az elgondolkodtatóbb, egyben félelmetes mozifilmekre és hogy a jól megírt forgatókönyv legalább annyira fontos egy ilyen produkció esetében, mint az operatőr vagy a vágó. A Hatodik érzék a mai napig megállja a helyét, szóval bármikor nyugodtan újra lehet nézni!
Képek forrása: Port.hu, Variety, Movies In Focus
