A DC filmes univerzumának egyik legegyedibb és legüdítőbb elemeként indult David Ayer rendezése, a Suicide Squad, mely a képregénykiadó egyik legikonikusabb sorozatát, az elfogott, bűneikért vezeklő szuperbűnözőkből toborzott különleges osztagot helyezte középpontjába. A film puszta koncepciója úgy tűnt, a DC egyik nagy erősségére fog építeni az akkor már lényegesen előrébb tartó Marvellel szemben, arra, hogy utóbbi rendszerint elkaszálta a főgonoszait a filmek végén, és Loki – Thanos kivételével nem igazán tudhatott magának visszatérő, ikonikus antagonistákat. A DC, mivel fő kontinuitása az Acélemberrel, a Batman v Supermannel, és az akkor már javában készülődő Justice League-gel egy olyan kontinuitásban játszódott, melyben a hősök jelentős része évek, akár évtizedek óta tevékenykedett, lehetővé tette, hogy egész egyszerűen természetesnek vegyék a főgonoszok már létező status quo-ját, és külön, eredettörténetre koncentráló filmek nélkül bevonjanak olyan ikonikus karaktereket, mint például Deadshot vagy Joker.
Piszkos tizenkettő szuperbűnözőkkel
A filmet tűkön ülve várták a rajongók, a szereposztás bravúrosnak ígérkezett, a 2015-ös Comic Conról kiszivárgott előzetes pedig egy kifejezetten sötét, nyomasztó és drámai történetet ígért. A történet a Batman v Superman fináléja, Superman halála után játszódott, amikor Amanda Waller a további metahumán incidensek fenyegetése miatt az amerikai kormány támogatásával összeállít egy titkos black-ops csapatot elítélt szuperbűnözőkből. A tervbe hiba csúszik, miután az egyik tag, Dr. June Moon, akit megszállt egy ősi boszorkányisten, a Varázslónő (Enchantress), dezertál és feléleszti szintén démoni erejű testvérét, Incubust, akivel átveszik Midway City irányítását, és elkezdenek egy mágikus rituálét, mely ha sikerrel jár, elpusztíthatja az emberi civilizációt. Az osztag első feladata így a Varázslónő megfékezése és egy VIP célszemély kimenekítése a városból, miközben az akcióba bekavar a Joker is.
Ayer filmje időben elkészült, és az előzeteshez híven egy sötét, borongós dráma lett, melynek zenei anyagát kizárólag Steven Price dallamai alkották, filmre hívta Harley és Joker toxikus, bántalmazó románcát, Jokert pedig közel annyira hangsúlyos szereplőjévé tette a történetnek, mint az Osztag tagjait. Ám a közelgő premier előtt történt két váratlan esemény. Az egyik, hogy a Batman v Superman fogadtatása közel sem lett annyira pozitív, mint ahogy arra a Warner számított, a másik, hogy 2016 elején bankot robbantott Ryan Reynolds első Deadpool-ja, mely megmutatta, hogy a rengeteg komoly szuperhősfilm után a nézők ki vannak éhezve a komolytalanabb, kissé önparodizálóbb stílusra is. A vezetőség így Ayer változatával párhuzamosan készíttetett egy alternatív, könnyedebb, humorosabb vágást is az előzetesekért felelő csapattal, majd miután a két változat nagyjából hasonló eredménnyel teljesített a tesztvetítéseken, úgy döntött, hogy kompromisszum gyanánt a két változat összegyúrásából hozza létre a végső, mozikba szánt változatot.
Romra vágva
A kompromisszum a gyakorlatban aztán úgy alakult, hogy Ayertől megvonták a végső vágás jogát – hogy ez milyen katasztrofális következményekkel tud járni a rendezői vízióra nézve, arról David Lynch is hosszasan szokott mesélni a Dűne feldolgozása kapcsán – több mint 20 millió dollárt költöttek újraforgatásokra, a jelenetek sorrendjét felborították, a film utolsó harmadát szinte teljesen átírták, a hangulatot sokkal lazábbra és humorosabbra vették, a hanganyagot pedig teleszórták ismert zenékkel. Joker játékidejét a töredékére redukálták (a karaktert alakító Jared Leto felháborodására), a Harley-hoz fűződő “románcára” koncentráló részeket pedig vagy kidobták, vagy úgy vágták újra, hogy az eredeti, képregényhű, bántalmazó kapcsolatból egy végletekig romanticizált “őrült szerelem” legyen, ami sokkal marketingelhetőbbnek tűnt a stúdió számára.
A film végül a marketingkampánynak köszönhetően még úgyis sikernek bizonyult, hogy a kínai cenzorok a téma miatt nem engedték az országban bemutatni a filmet, hatalmas piacot elvágva ezzel, bezsebelt pár kisebb díjat is, a rajongók azonban már kevésbé ájultak el a végső produktumtól. A kritikusok többnyire 20 és 50% környékére értékelték az Öngyilkos osztag kalandját, a film készítésének kaotikus története pedig csak 2020-ban látott napvilágot, amikor a James Gunn-féle folytatás/reboot kapcsán egyre több bennfentes részletre derült fény a 2016-os film újravágásaival kapcsolatban. A napvilágra került információk fényében a mai napig rajongók ezrei követelik, hogy hasonlóan a Justice League-hez, melynek Snyder-vágása lényegesen konzisztensebb és jobb filmnek bizonyult annál, mint amit a Warner Joss Whedon közreműködésével mozikba küldött, legyen elérhető az Öngyilkos osztag Ayer-vágása is, mely nem jutott túl a tesztvetítéseken, és melynek stílusát, hangulatát és mondanivalóját Ayer szerint leginkább a Marv Wolfman által írt regényfeldolgozás közelítette meg.
Hogy mi lesz az Ayer-vágás sorsa, és hogy alakul majd az Öngyilkos osztag története azután, hogy Gunn vezetésével szinte a teljes DCEU rebootolásra kerül majd az elkövetkező években, egyelőre kérdéses. Addig azonban a Warner filmes bűneinek listáján előkelő helyet foglal el a 2016-os film, melynek csak jobb jelenetei és korai előzetesei tanúskodnak arról, hogy milyen film is lehetett volna, ha a vezetőség nem dönt úgy, hogy jobban tudnak filmet rendezni, mint az általuk kiválasztott rendező.
A cikkhez mellékelt képek a port.hu-ról származnak.
