Általában elég nagy bajban vagyok az ilyen év végi listákkal, mert mindig minimum kétszer annyi címet szeretnék megemlíteni, mint amennyit lehetne, idén azonban ez egyáltalán nem így alakult. Mert bár friss megjelenések szempontjából szerintem kifejezetten erős volt az idei esztendő, azért így is akadt öt olyan cím, melyek messze kiemelkedtek ebből a mezőnyből, legalábbis számomra.  Épp ezért nekem az alábbi öt játék tetszett leginkább a 2020-as „termésből”.

5. Raji: An Ancient Epic

Gyönyörű grafikájával és izgalmas témájával már a Raji első előzetese is azonnal felkeltette a figyelmemet, és szerencsére a végleges játék is bőven fel tudott nőni a trailerben látottakhoz. A Nodding Heads Games alkotása ugyanis valami elképesztően stílusosan és szépen néz ki (főleg akkor, ha 21:9-es képarányú monitoron esünk neki), emellé pedig az indiai mitológia és kultúra alapjaival is megismertet minket, melyeket amúgy méltánytalanul mellőzni szokott a szórakoztatóipar mainstream része.

Mindezek mellett pedig azt is érdemes megemlíteni, hogy a Raji játékként is abszolút megállja a helyét. Az egyes logikai és ügyességi feladványokban mindig akad kihívás, a harcrendszer pedig kellően mély és változatos ahhoz, hogy ne fulladjanak unalomba az összecsapások. Igaz, az animációknál néha érezni, hogy kicsit szűk volt a fejlesztők büdzséje, de a Raji még ezzel együtt is egy valódi indie gyöngyszem, amit vétek lenne lehagyni egy ilyen listáról.

4. Immortals Fenyx Rising

Nem tudom, mennyire bölcs dolog az ilyesmit nyíltan bevallani, mindenesetre nekem kifejezetten tetszik a Ubisoft-formula. Persze megértem, hogy sokaknak szúrja a szemét, hogy a franciák már évek óta ugyanazokat a mechanikákat próbálják eladni, minden egyes játékuknál, és őszintén, néha én is úgy érzem, hogy kéne egy kis extra változatosság, de ennek ellenére azért bármikor bele tudok ölni pár órát akármelyik Assassin’s Creed-, Watch Dogs- vagy Far Cry-játékba. Ezért is lepett meg, hogy az elmúlt pár hónapban debütált három Ubisoft-nagyágyú közül az tetszett a legjobban, aminek a legkevesebb köze van a franciák betonbiztos receptjéhez.

De hát az a helyzet, hogy az Immortals Fenyx Risingot egyszerűen nem lehet nem szeretni. Legyen szó színes és változatos tájairól, a rengeteg felfedezésre váró apróságáról, szándékosan túltolt harcrendszeréről, vagy remekül működő, néha infantilis, néha meglepően sötét humoráról, ez a játék egyszerűen elvarázsolja és fél pillanat alatt berántja az embert. Egyedül azt sajnálom, hogy az első visszajelzések alapján az Immortals Fenyx Rising a pénztáraknál nem szerepelt túl jól, és remélem, ez nem veszi el a Ubisoft kedvét az ehhez hasonló címek készítésétől, ugyanis szerintem nagyon jó irányba indultak el ezzel a játékkal.

3. Star Renegades

Alapjáraton nem kedvelem annyira a roguelite zsánert és a körökre osztott játékokat sem, így természetesen nem hiányozhat az idei kedvenceim közül a Star Renegades, mely egy körökre osztott roguelike program. De a viccet félretéve...  stílusos pixelgrafikája, és az ellenség megszakítására és késleltetésére épülő harcrendszere miatt a Massive Damage alkotása mindenképp egy olyan cím, ami megérdemli a figyelmet.

Ez ugyanis tipikusan az a játék, ami elsőre meglehetősen egyszerűnek tűnik, ahogy azonban haladunk benne előre, egymás után feloldva a különböző karaktereket és felszerelési tárgyakat, úgy nyílik meg előttünk a valódi mélysége. A Star Renegadesben ugyanis rengeteg taktika és csapatfelépítés életképes lehet, az egyes próbálkozásainkba pedig pont annyira szól bele a véletlen, hogy tudjunk előre tervezni, de sose lehessünk teljesen biztosak a dolgunkban. Épp ezért a Massive Damage alkotása egy elképesztően szórakoztató és tartalmas játék, amit komoly hiba lenne a polcon hagyni.

2. Doom Eternal

Ahogy egy nálam sokkal bölcsebb youtuber megfogalmazta, „Doom is boom”, én pedig maximálisan egyetértek ezzel a kijelentéssel. Az id Software 2016-ban bebizonyította, hogy igenis van igény az ilyen letisztult, brutális tempót kínáló lövöldékre az AAA kategóriás játékok piacán is, a Doom Eternallal pedig tovább finomították ezt a receptet, egyben pedig lerakták az év legjobb FPS-ét is arra a bizonyos asztalra, legalábbis szerintem.

Igaz, a Doom Eternal elsőre kifejezetten nehéznek érződhet, főleg a 2016-os epizód után, ahogy azon is el lehet gondolkozni, hogy vajon mennyi szükség van egy ilyen játékban a platformer-szakaszokra vagy épp átvezetőkre, azonban ha ezen túl tudunk lépni, akkor egy pokolian szórakosztató és pokolian látványos játékot kapunk. Az egyes összecsapások hihetetlen tempóban pörögnek, ugyanakkor viszont kifejezetten taktikusak is, ugyanis egyáltalán nem mindegy, kit gyújtunk fel, kit tépünk ketté és kit lövünk simán csak agyon a BFG-vel, ennek hála pedig a Doom Eternal egy olyan cím, amit az akciójátékok szerelmeseinek vétek lenne kihagyni.

1. Ghost of Tsushima

Nagyon sokáig abszolút hidegen hagyott a Ghost of Tsushima, ugyanis nem feltétlen vagyok nagy rajongója a szamurájoknak és úgy általában a középkori japán kultúrának, azonban végül csak beruháztam rá a megjelenése napján, és ezzel alighanem meghoztam az idei legjobb döntésemet. A Sucker Punch alkotása ugyanis valami elképesztően erős, hangulatos és szórakoztató lett, és tipikusan olyan cím, ami elé az ember leül egy órára vacsora után, aztán pedig azt veszi észre, hogy hajnalodik, ő meg épp nagyban párbajozik a mongol megszállókkal.

Tsushima szigete kellően nagy és változatos, ráadásul tömve van számtalan felfedezésre váró aprósággal, így biztosítva azt, hogy sose unatkozzunk, miközben bejárjuk. Ehhez pedig a fejlesztők hozzácsaptak még egy remek harcrendszert, egy izgalmas és érdekes sztorit, valamint néhány felejthetetlen karaktert is, a végeredmény pedig az idei év legjobb játéka lett, amit szerintem az elkövetkező években is jó párszor előveszek majd.

Persze akadt pár egyéb cím is, melyek ugyan nem fértek fel a listára, de szeretném megemlíteni őket, mert szerintem a maguk nemében kifejezetten jól sikerültek. Ilyen például a Ghostrunner, mely elsősorban a pörgős játékmenet és a cyberpunk kedvelőinek lehet érdekes, valamint az Assassin’s Creed Valhalla, amit szintén komoly hiba lenne kihagyni, ha valaki szereti az újsodrú AC-játékokat. A Call of the Sea pedig egy elég érdekes és egyedi megközelítése a kozmikus horrornak, ha valaki inkább a történetorientált címeket kedveli.

Végezetül pedig azért csak illik megemlíteni a Cyberpunk 2077-et is. Igaz, hogy a játék sajnos elég gyenge technikai állapotban jelent meg, azonban ha valakinek van hozzá elég erős gépe (esetleg nem sajnálja a pénzt egy GeForce NOW előfizetésre), szerintem így is abszolút érdemes lehet beruháznia rá, a CD Projekt RED játékának ugyanis valami félelmetes hangulata van, amiről kár lenne lemaradni.