Az IT szakmában szerencsére nem okozott óriási gondokat a Covid, március óta itthonról dolgozom, zavartalanul (már ha a macska hülyeségeit nem számítjuk), és mivel az összes hobbim közül egyedül a videójátékokat nem érintette a kijárási tilalom, idén főleg a PlayStation-Switch-PC szentháromságban töltöttem a szabadidőm. Furcsa módon összességében kevesebb játéknak álltam neki, mint általában, viszont azokba mélyebben és odaadóbban merültem bele... Talán a járvány miatt hiányzó élmények és emberi kapcsolatok pótlékaként.
5. Cyberpunk 2077
Már csak azzal felkerül a listámra, hogy végül egyáltalán megjelent, és paradox módon talán pont ennek a jelentősen elcsúszott kiadási dátumnak köszönheti, hogy negyedik helyre raktam, ugyanis nem volt még túl sok időm játszani vele. Azt persze már most látom, hogy az egyik legbugosabb cím, amivel valaha találkoztam – a deréktól lefelé kéretlenül is pucér karakterem és a lebegő emberek látványa már az első pillanattól része volt az élménynek. De a PS5 szerencsére boldogul a grafikával, így legalább a várost teljes pompájában tudom élvezni. Aki tiniként szintén minden William Gibson művet kétszer kiolvasott, nagyjából százszor látta az eredeti Blade Runnert és úgy általában véve cyberpunk-fanatikus, biztos megérti, ha azt mondom, hogy a bugok és játékmechanikai következetlenségek rontják számomra az élményt, de tönkretenni képtelenek. Teljesen biztos, hogy rengeteg játékóra vár rám Night City utcáin, mielőtt éjfélt üt az óra szilveszter éjszaka, és ha mást nem is, a világot imádni fogom.
4. Assassin’s Creed Valhalla
Ezer éve lemondtam már a szinte földből gombaként kinövő Assassin’s Creed-játékokról, és a Valhalla is csak azért keltette fel érdeklődésem, mert színhelye második otthonom, Anglia. Az ország középkori verziójában bőven találtam a valóságból ismerős részeket és városokat (még ha nevük kiejtése jelentős módosuláson is esett át), ám meglepő módon nem csak a vidék tetszett meg a játékban, hanem a fosztogató viking horda is, akik vidáman jöttek végigyilkolni Nagy-Britanniát. A kezdeti ellenszenvet, amit a kolostorokat felforgató horda iránt éreztem, segített legyőzni a felismerés, hogy történelmileg helytálló sztorikat kapunk, mind a sziget politikai erőinek alakulása, mind a vikingek és angolszászok kulturális életének szempontjából. Ráadásul még egy remek és meglepően hosszú skandináv mitológiai kitérő is helyet kapott benne! Ha nem lenne a szokásos Assassin’s Creed alapsztoris, Animus-os körítésbe csavarva, akkor is megállná a helyét.
3. Half Life: Alyx
2020 legjobb befektetése nálam kétségtelenül a Valve Index volt. Számomra ez az eddigi legütősebb élményt adó VR headset, beszerzését pedig az Alyx megjelenése ihlette, és szerencsére a játék nemcsak beváltotta reményeimet, de magasan túl is szárnyalta azokat. Szinte tényleg jelen lenni City 17 utcáin, szemtől-szembe találkozni egy vortigaunt masszív és földöntúli alakjával, gravitációs kesztyűkkel játszani – mind olyan dolgok, amikről, ha Half-Life-rajongó gyermekkori énemnek valaki mesél, egy szavát sem hitte volna el. Abszolút immerzív, részletgazdag és hangulatos, szellemes karakterekkel és látványos helyszínekkel. Most először hiszem el őszintén, hogy a VR képes lehet még az én életem során teljesen átalakítani a videójátékos élmény fogalmát, és erről csakis az Alyx-szal töltött fantasztikus órák tehetnek. Remélem sok hasonló kaliberű (és idővel egyre jobb) játékot kapunk még a jövőben.
2. Animal Crossing: New Horizons
Félve néztem meg, eme összefoglaló sorok írásakor hány játékóránál tart Animal Crossing szigetem: 650. Ha ez soknak hangzik, az azért van, mert valóban jóval több, mint amennyit épeszű embernek 10 hónap alatt egy játékkal tölteni kéne. De nem bánok semmit. Az Animal Crossing segített át az első nagy kijárási tilalom és a járvány kezdetének rémítő valóságán, és azóta is sikeresen vonja el a figyelmemet erről a megváltozott, bizonytalan és ingerszegény világról, amit 2020 teremtett. A játékban egy saját kis falut kell felépíteni a kezdetben lakatlan szigetre, benépesíteni hóbortos lakóközösséggel, dekorálni és tereprendezni, egyszóval olyasféle teljes kontrollt kapunk egy virtuális élettér fölött, ami a való világban nem adatik meg. Az Animal Crossing ötödik inkarnációja egyik kedvenc függőségemmé vált, de meg nem tudnám mondani, bármely másik évben egyáltalán belekezdtem-e volna abba a véget nem érő feladatba, amit a sziget menedzselése jelent... Jobb híján a Covid egyik pozitívumának fogom fel, hogy rátaláltam erre a világra.
1. Ghost of Tsushima
Annyira kevés játékot szoktam teljesen kimaxolni, hogy nem is emlékszem rá, hogy ez a Ghost of Tsushima előtt mikor történt meg utoljára... jó régen. A Tsushima egyértelmű nyertes, fényévekkel előzve meg minden idei versenyzőt. Bár a példátlanul gyönyörű, részletgazdag világ, vagy a szinte művészi audio lélegzetelállító hangulatteremtő ereje már önmagában is a listámra tette volna a játékot, a legemlékezetesebb elem mégis Jin Sakai, aki egyik mindenkori kedvenc karakteremmé lépett elő. Életútja és karakterfejlődése talán a legjobb pontja az egyébként is remekül megírt történetnek. Csodálatos látni, ahogy a kissé burokban nevelt, szigorú erkölcsi kódexéhez ragaszkodó szamurájból végül Tsushima védelmező kísértetévé válik, mert a kegyetlen valósággal találkozva az együttérzés és kötelességtudat felülírja a társadalami pozicíójából adódó privilégiumokhoz ragaszkodást. Jin nem hibátlan, de éppen ettől emberi, másokkal való kapcsolatai és személyisége alakulását pedig élvezet végigkövetni.
Az idei felhozatalból kevés játék fogott meg igazán (már a Cyberpunk is állati szerencsés, hogy semmi jobbat nem találtam). A Last of Us gondolata valamiért sosem lopta be magát a szívembe, így második részét is kihagytam, a Fall Guys- és Among Us-jellegű játékok pedig nem az én műfajom. Tavalyi első helyezettemet, a Death Strandinget idén is elővettem, és továbbra is a legemlékezetesebb darabnak tartom az elmúlt évekből, amit nem sok új cím tudott megközelíteni... De persze nehéz a közelgő 2021-ről beszélni és reményeket megfogalmazni az új évvel kapcsolatban úgy, hogy élesen emlékszem a 2019 végi gondolataimra, meg hogy aztán mennyire szétszedte és átalakította minden tervemet egy hirtelen jött világjárvány. Azt mindenesetre remélem, hogy jövőre több minőségi VR-játékot kapunk, hogy a Cyberpunk számtalan problémáját kijavítják a fejlesztők, és persze azt, hogy ez a Covid dolog előbb-utóbb megoldódik.
