(FIGYELEM! SPOILER-ezés lesz rendesen, szóval aki nem látta a DragonBall Z-t és szeretné megnézni, az ne, vagy csak óvatosan olvasson.)

De ne szaladjunk annyira előre!
Kezdjük a vizsgaidőszakkal. 2008. őszi félévben elmondhatom, hogy nagyon könnyű dolgom volt. Egyszerűen sikerült úgy összehozni az órarendet, hogy főként évközi dolgozatokkal (beadandók) történjék a jegyszerzés. Így csak 3 vizsgám volt tulajdonképpen januárban, azonban ezeket szépen szétosztottam. Gondoltam: megérdemlek már egy kis lazítást, ne legyen már mindegyik ilyen vizsgaszopatás rohanás, agybaj, kapkodás. Bár ez nem történt volna meg amúgy sem, mert nyáron, a leghúzósabb vizsgaidősuckom után eldöntöttem, hogy soha többet nem fogom felidegesíteni magam ilyen hülyeségeken. Az egészségem a legfontosabb, az nem mehet rá arra, hogy diplomám legyen. Szóval a "parázásnak" vége, pozitív gondolkodású vagyok, így úgy mentem neki mindennek most is, hogy sikerülni fog. 1 reménytelennek tűnő vizsga volt, de ott is megúsztam mindent, mert a tanár azt kérdezte csak, amit választottam (több könyvet el kellett olvasni, és ezek közül kellett választani). Pedig ettől féltem a legjobban tudatalatt, mert a tanár sem volt nekem a legszimpatikusabb (bár már voltam nála, és akkor rendes volt - de a beadandó dolgozat ugye más, mint a szóbeli vizsga). Azonban tök jól sült el ez is: bementem, első voltam, egy tök jó csajjal vizsgáztunk együtt (így a feszültség is feloldódott - fujj, nem kell rosszra gondolni), és szerencsémre nem azt választottam, amit úgy véltem, legjobban tudom, hanem egy másikat. Menet közben kiderült, hogy nagyon jól tettem, mert amit akartam, abból a csaj felelt, s az sokkal szopatósabb téma volt. Kissé szar, hogy így általánosságban írok róla, tudom, de Kant művészetfilozófiája nem hiszem, hogy általános műveltség része.
Ezen kívül 2 filmes vizsgám is volt, melyeket könnyedén teljesítettem, pedig sokan bukdácsoltak belőle. Ennyit számított, hogy nem húztam fel magam semmin és csak arra koncentráltam, hogy én tudjam, s nem figyeltem arra, hogy mások mennyire szarul vizsgáztak (nyáron ez volt a para fő forrása, hogy a kurzusfórumokon figyeltem a bölcsészlánykák hisztijeit, s rám is átragadt a "hülyepicsaság" akkor).
Sajnos azonban 1 tágyrat el kellett hagynom, mert egyszerűen a tanár olyan könyveket adott meg, melyek beszerezhetetlenek voltak. Illetve könyvtárban voltak azok, könyvesboltban simán meg lehetett volna venni őket. De úgy voltam vele: nem kötelező tárgy, nem fogok rá kibaszni 20-30 000 Ft-ot, főleg úgy, hogy talán nem is sikerül. Realistának kell lenni és tudni kell felmérni korlátainkat, na...
Így elestem az idei ösztöndíjtól, de van tartalékom szerencsére. Átlagom így is 4,5 lett, ami a MA-ra való jelentkezés szempontjából viszont tökéletes.

Utána persze hulla fáradt lettem, így próbáltam regenerálódni. De az az 1 hét regisztrációs időszak picsa kevés volt, hogy finoman fejezzem ki magam. Mindegy, utolsó félévem "legálisan" (sajnos a pöcs esztétika minorom miatt csúszok 1 félévet minimum), ezt már végigcsinálom így kurvára lemerülve is. Ez sem lesz egy nehéz félév, tulajdonképpen a nehezén túl vagyok, most már csak kreditgyűtés megy. Hála Istennek, azt mondom! BA és bölcsész kar ide vagy oda, azért ez is kurva kemény, elhihetitek! Legalábbis, ha 5-ösre hajt az ember. 2-est simán meg lehet csinálni 2-3 nap tanulással is, csak 2-essel mesterképzésre nem fognak felvenni. Így 4-5-ösökre hajtok, annak megszerzése pedig itt se könnyű.

Na, de elég ennyit tudni erről a macerás magánügyekről. Ami "életben tartott" vizsgaidőszakban az többek között a sport volt (ez is hozzájárult ahhoz, hogy erőm felőrlődjön :D), illetve egy régi nagy kedvenc, a DragonBall Z.

De kezdjük egy kicsit hátrábbról! Ugye olyan 1997-98 körül körül indult el itthon az RTL Klub meg a TV2. Akkoriban még tök jók voltak, azt kell, hogy mondjam. Elsősorban azért, mert az m1 és m2 kissé öreges stílusa után jó volt már ez a váltás, másfelől pedig azért, mert olyan rajzfilmeket adtak, melyeket a parabolán fogva még nem igazán értettem, mert németül vagy angolul voltak (5-es lehettem, 1 éves angoltudás se volt még). Mindig ilyen délutáni órákban adtak rajzfilmeket, illetve régi jó filmeket (amiket akkor még nem értékeltem). Tudjátok: Captain Tsubasa (A pálya ördögei) , Sailor Moon (röhögjetek ki, de én akkoriban szerelmes voltam az összes csajba, aki megjelent ebben a rajzfilmben :D) meg ilyenek. Az igazi gyöngyszem azonban a DragonBall volt. Eleinte nem is nagyon fogtam fel, mi ez, csak néztem rutinból. Régebben ugyanis a leckét csak úgy tudtam megírni, ha ment valami, mert nagyon gyűlöltem tanulni. Így a TV-nek bekapcsolva kellett lennie. Utána meg mindig mentem játszadozni a műanyagkatonákkal meg egyéb figurákkal (igen, 11 évesen még ilyen dedós voltam), s csak a szemem sarkából figyeltem a rajzfilmeket. De a DragonBall egy idő után elkezdett lekötni. Rohadtul megtetszettek a hatalmas harcai, meg maga (Son) Goku is, ahogy ott idétlenkedik Bulmával meg a többi szereplővel. Master Roshi is rögtön favoritom lett (magyar fordításban: Zseniális Teknős... :facepalm: ) az orrvérzésével, amit akkor produkált, ha női melleket látott. S így szépen fanatikusa lettem. Hamarosan központi téma lett az iskolában is és úton-útfélen ment a "kámeháme". Beleestem a sorozatba rendesen, elrobbantani nem lehetett volna mellőle. Ha haverokkal játszottunk vagy lógtunk valahol, akkor mindig félbeszakítottuk a tevékenységet, ha kezdődött a "Songoku" (mi csak így hívtuk a sorozatot). Igaz, ekkoriban kicsit szekptikus voltam a japán rajzfilmekkel, mert a Sailor Moon alapján elkönyveltem ezt a "stílust" (ezért az Japán rajzfilm kurzust oktató tanárom biztos legyalulna, hogy stílusnak nevezem :D) egy beteg izének. (Annak alapján, hogy ilyen növényszerű szörnyek voltak benne, melyek sokszor "bebábozták" a csajokat, s ezt irtózatosan undorítónak találtam akkor. Pedig az Akirához képest, amiben még undorítóbb szörnyetegek vannak, ez gyerekmese. ) Így nem tudtam eldönteni, hogy jó-e ilyeneket nézni. De leszartam végülis, meg nem is nagyon tudtam, hogy ez egy külön világ igazából, nem lehet nyugati szemmel megítélni.
Azonban semmi sem tart örökké: hamarosan a sorozatban Goku felnőtt, kissé karót nyelt lett, így unszimpatikusabbá vált szememben, s a sorozat is véget ért. Az utolsó nagytorna még ütött, de az utána levő részek elég langyosak voltak. Na, ennyi volt a DragonBall.

Ám nem kellett volna csüggedni, mert utána szinte rögtön műsorra tűzték a DragonBall Z-t! Ismét lázban égtünk délutánonként, s bár kicsit meglepő volt, hogy ezúttal a sorozat nem a jól megszokott nagytorna - felkészülés sémát követi, de valahogy ez még jobban elkezdett durvulni. Itt már éreztem, hogy ez végképp nem gyerekmese, itt komoly dolgokról van szó (persze a fikció keretein belül). Megérkezik Raditz, kiderül, hogy Goku közülük való, elrabolja Gohant, aki még az apjánál is erősebb. A legnagyobb meglepetés az volt, s akkor tisztára felháborodtam, mikor Goku meghalt, feláldozta magát annak érdekében, hogy eltegye láb alól Raditzt. Na, mondom, Goku nélkül ez egy szar lesz. Pedig nem kellett volna félni, mert talán még ütősebb részek következtek: a Nappa vs. Mindenki, illetve a Gokus vs. Vegeta harcok a legemlékezetesebb pillanatai az egész DragonBall világnak. Ekkor derült ki többek között, hogy sajnos az eddig kedvelt karakterek nem nagyon tudnak labdába rúgni, hiszen ezek a Saiyanok (akkor: Csillagharcosok) sokkal erősebbek, mint a Föld összes lakosa együttvéve, beleértve a hősöket is. Majd nagy nehezen visszatért Goku is (tök idegesek voltunk, hogy már vagy 10 rész óta csak jön-jön, szegény Tien-Shienéket meg csak püfölik össze-vissza), Vegetat vért izzadva, Gohannal és Krillinnel legyőzték, akit persze Kakkarot hagyott elmenekülni. Már akkor is elég furán néztem ezért a "Clown"-ra (ahogy Vegeta később hívja Gokut). Ezután jött Freeza, a legrémesebb rém (bár az igazi horror a magyar neve volt: Dermesztő... baaaaaazzzzzzmmmmmmmmeeeeeeeegggggg), s azt hittük, az egészet már nem lehet fokozni. A magyar csatornákon adott verzió, a zenékből ítélve, a japán változat volt, így vagy 40 részen keresztül biztos harcolhattak. Goku nagy nehezen átalakul Super Saiyanná (Szuperharcos - thx magyar fordítás), a Namek romokban. Másnap az iskolában figyelni sem tudtam, annyira kíváncsi voltam már, hogy sikerül-e végre kinyírni Freezát és vajon Goku túléli-e? Rohanok haza délután, végre vége a faszszívásnak, gyorsan, le ne késsük! Még a cigányok sem érdekeltek, akik miatt fostunk és általában 30 perccel később indultunk csak haza. A DBZ legnagyobb harcáról nem lehetett lemaradni semmiképp. Végre otthon! Bekapcsolom a TV-t, a már akkor is idegőrlő reklámoknak vége, s jön a rajzfilmdélután!...
...
...
...
és... és... és... mi történik? Valami idétlen rajzfilm kezdődik, valami Krokodilkommandó, vagy mi az anyámkínja. Akkoriban még kisgyereknek számítottam (12-13 éves lehettem), de olyan kurva nagyot káromkodtam, mint még soha az életben. S aznap még anyáméknak is az RTL Klubot szapultam, amiért csak így félbeszakította ezt a zseniális sorozatot. Akkor biztos csuklott az egész stáb, pedig igazából nem is nekik kellett volna, hanem sokkal inkább az ORTT szarembereinek, illetve a hülye, gyerekükre odafigyelni képtelen szülőknek, akik a DragonBall ellen tiltakozóleveleket irkáltak. Persze akkor még jó pár hónapig nem értettük, miért tiltották be. Utána derült csak ki, hogy állítólag Sátánista nézeteket közvetített, illetve túl véres, valamint az is közrejátszott, hogy egy hülyegyerek kiugrott az ablakon, mert azt hitte, tud repülni ő is, mint Gokuék. Persze, hogy a rajzfilmet kell ilyenért bemártani, s véletlenül sem azt, hogy a gyerek egyedül van otthon ennyi idősen, ilyen értelmi szinten, s a szülők csak etetni járnak haza (vagy még azt sem). Illetve elég röhejes volt az is, hogy sátánista rajzfilm a DBZ, amit azzal indokoltak, hogy van benne egy Szívtelen Sátán nevű figura, akit pozitív karakterként mutatnak be. Nem az a célom e bejegyzésben, hogy dühöngjek, meg ezt az elmebeteg, most már jelentéktelen döntést vétózzam, de azért egy kicsit mégis. Eleve mi a szarért kellett félrefordítani a szereplők nevét, kedves faszfej fordítóbácsik? Mitől más az, ha Freezának hívják a főgonoszt, vagy Roshi mesternek Goku tanítóját Zseniális teknős helyett? S hogy konkrét legyek: mi baj volt a Piccoloval, minek kellett Ifjú Sátánnak elnevezni Piccolo Daimo reinkarnációját? Akinek persze köze nincs a Sátánhoz, mert a Namek bolygóról származik, tehát ugyanolyan materiális lény, mint az emberek, csak éppen földönkívüli. Nem a rajzfilmet kellene okolni efféle hülyeségek miatt, hanem a balhere fordítókat, akiknek nem tudom, miért nem tetszett a Piccolo és a Kami név (mert Kamit meg "Mindenhatónak" fordították). Eleve hülyeség e szétválasztás, mert ezeknek köze nincs a nálunk megfelelő keresztény vallás transzcendentális elképzeléseinek. Tévesen látták, hogy a Föld védelmezője itt Istennek felel meg, Piccolod Daimo pedig a Pokol urának, Lucifernek. Ugyanis a DBZ-ben később fel van vázolva, hogy milyen "isteni", túlvilági rendszer létezik a DragonBall világában. Kaiok vannak, akik felügyelik a rendet. A bolygókon levő megbízottak azonban közel sem isteni rangúak. Márpedig a kereszténységben Isten ellentéteként, vagy inkább "ellenségeként" Lucifer, a Sátán van megjelölve. Kami nem Isten, így Piccolo, az ő "ellentettje", örök ellensége nem lehet Lucifer. Következésképp a DBZ-nek köze nincs a sátánizmushoz. Ráadásul egyesek szerint a Sátánizmus ugye nem egyenlő a Sátánimádattal, szóval többszörös tájékozatlanságról tanúskodik ez a hülye döntés.
Persze végülis nézhettem volna, de akkoriban jó, ha 11-ig fenn tudtam maradni, nemhogy éjjel 2-ig, mert ugye a Retekklub ekkora rakta az ORTT döntésének fényében. De, hogy egy 18-as karikával miért nem lehetett mondjuk 10 órakor tovább vetíteni, az rejtély. Pedig az ország ifjúsága akkoriban DragonBall lázban égett, a boltokban ilyen figurák, pólók voltak, szóval lett volna nézettsége, kultusz volt. Ezt a két balfasz népség, az RTL Klub és az ORTT szépen tönkrekúrta. Köszönjük nekik, így utólag is.

Az internet korában azonban az ember sokmindent helyre tud rakni, hála az Égnek. Igaz, nem éppen legális módszer lerántani részeket a netről, de a DragonBallból nem láttam sehol DVD kiadást, ami a 291 rész tudatában igencsak borsos árral rendelkezne. De legalábbis igen nehéz feladat lenne elkészíteni egy ilyen gigászi rajzfilm DVD-s megjelenését, hiszen csak egy sorozat, a DragoBall original is 153 rész. Így kiadás hiányában csúnya eszközökhöz kellett folyamodnom (pedig én az a fajta vagyok, aki valahonnan keríten pénzt és akár tízezreket is kiadna egy ilyen alkotásért). Idén beszéltünk róla ismerősi körben, aztán kedvet kaptam rá. Szép is volt ez, mert ugye idén volt 10 éve, hogy félbe szakították. Kaptam egy címet, ahol élőben lehetett nézni, de mivel be-beékelődtek ilyen német szinkronos részek (egyesek szerint jó - én nem bírnám németül nézni), így keresgélni kezdtem, s találtam is egy .rmv tömörítésű verziót, így az originaltól a GT-ig csupán 15 GB-ot foglalnak. Illetve kár, hogy a DBZ-t csak az amerikai változatban tudtam megszerezni, így "csak" 276 részt néztem  végig. De ez így is jó volt, régi lelki sebeket gyógyított be. Illetve, mint mondtam, a vizsgaidőszakot segített átvészelni.

Nos, újra elkezdeni ezt egyszerűen mennyei volt! Nosztalgikus emlékek ébredtek bennem, amiket már korábban is említettem. Ismét tizenévesnek éreztem magam, s ismét elkapott a hangulat. Minden erről szólt, mindent DragonBallként akartam látni. Még az edzéseimet is ilyen "dragonballosan" csináltam :D. Nagyon addiktív, egyszerűen nem tudtam megállni, hogy egy nap ne nyomjak le legalább 20 részt. S nekem így angol szinkronnal is nagyon tetszett (a magyartól mérföldekkel jobb), sőt, szerintem, s ezért meg fognak kövezni sokan, a japán hangokat is verik helyenként ezek. Nem tudom, én a YouTube-on néztem japán részeket is érdekességképp, és Goku hangja valami borzalmasan gagyi volt szerintem. Illetve Vegeta angol verziója is ezerszer jobb, ehhez a karakterhez én ilyen stílust képzelek el. A japánnál olyan érzésem volt, mintha kisgyerekek mondták volna fel, pedig Vegeta és Goku a Freeza elleni harcban már jó 25-30 évesek - kinézetre is látszik ez. Szóval rúgjatok szarrá, de nekem az US szinkron tökéletes volt. Egyedül a zenék miatt érné meg japánul megnézni, mert azok rohadt stílusosak lettek. Persze nekem az amcsi rockal sincs bajom (a főcímdalt kivéve - az irtó pocsék lett), sőt, helyenként borzongatóan jó (pl. mikor Buut kinyírja Goku, vagy mikor Vegeta felpörög és átváltozva Super Saiyanná nekiront dühében az ellennek).

A formaságokat letudva most a lényegre térnék: maga a sorozat még ma is zseniális! Pedig egy időben gyerekes szarnak tartottam én is, és féltem, hogy ez egy shounen, esetleg nem fog tetszeni (aki nem tudná: japánban a 8-18 éves fiúknak ajánlott rajzfilmeket nevezik shounennek), azonban egyre jobban hangulatba kerültem, s el kell ismerni, hogy ez a rajzfilmsorozat túlnőtt saját "korlátain". A DragonBall original még egyértelműen shounennek nevezhető, azonban a DBZ már csak célozza e korosztályt szerintem. Ennek legfőbb oka, hogy néha igencsak komoly. Míg a DragonBall azért alapvetően vicces volt, s Goku gyerek mivolta is rásegített arra, hogy azt lehessen mondani: ez shounen. A DragonBall Z-ben azonban Goku felnőtt, és igencsak komoly fenyegetésekkel kell szembenéznie a szereplőknek. Emellett pedig sokkal véresebb és drámaibb is, ami szintén azt erősíti, hogy ez inkább a 18-as korosztály felé visz.
Persze a nyugati rajzfilmek is egyre "komolyabbak" ilyen szempontból (ami szerintem főleg az animek hatását tükrözi - persze az '50-'60-as években pedig az animéken érződött a Walt Disney rajzfilmek hatása - pl. Astoboy - Pinocchio), szóval ettől még nem egy nagy durranás az egész. Azonban itt komoly mondanivalókat is fel lehet fejteni. Ugyan ezekre mondhatja bárki, hogy belemagyarázás, meg hasonlók, de számomra az utolsó nagy harc, a Buu elleni volt az, ami ezt egyértelműsítette.

Aki látta a sorozatot, az emlékszik Mr. Satanra, a nagy szájhős bajnokra, a "Martial Arts Champion of the Universe"-re, Videl apjára. Tipikus példája a XX. század végi - XXI. század eleji embernek: minél több hatalomhoz, hírnévhez jutás, nem számít, hogy valóban megérdemli-e vagy sem. Ő az a tipikus falsch hős, aki az igazi hősökkel végezteti a piszkos munkát s ő aratja le a babérokat. Szánalmas és vicces volt egyszerre, hogy milyen személyi kutlusza volt Hercule Satannak, aki azért a végén csak véghez vitt egy-két hőstettet (pl. Majin Buu jó énjének megnyerése). Ő az igazi médiasztár, a mondvacsinált hős, akit a Valóságshowk, idétlen showműsorok emeltek nagy emberré, de igazából egy gyáva alak nagyrészt. Hatalmas kritikája volt ez az egész emberiségnek.
Amit tovább vittek a végső harcnál, mikor is Buu legyőzhetetlennek tűnt már, azonban Vegetának mentő ötlete támadt: az "idióta Bohóc", Kakkarot, vagyis Goku képes egy hatalmas Spirit Bombot formálni, amivel talán még ez a legyőzhetetlen istenféleség (vagy inkáb ördög) is elpusztítható. Így a megfelelő energia megszerzése érdekében a Földet visszaállítatják a Gourangával, a Namek dragonballok "sárkányával", s így a Föld lakóit is. Vegeta még meg is jegyzi, előrevetítve a hatalmas fricskát, hogy "most az egyszer a Föld lakói is tehetnek valamit megmentésük érdekében". Azonban az igazi hősök hangjára senki nem hallgat. A sok láma, birka ember még arra sem képes, hogy felemelje kezét. Meghalnak dolgukat téve, mindennapi szarságaikat csinálva. Hatalmas kritika ez ránk, emberekre nézve! Lusta dögök vagyunk, ez a szomorú tény. Nem tudunk összefogni, mert saját banális marhaságainkkal vagyunk elfoglalva, s így a háttérben működő erők (nevezzük azt Gokunak, vagy Istennek - most mindegy a rajzfilm szempontjából) feladata, hogy elvégezzék a "piszkos munkát". Várjuk, hogy megmentsék seggünket, de arra nem vagyunk képesek, hogy saját érdekünkben tegyünk valamit. Döbbenetes és szégyenletes, ugyanakkor a DBZ szempontjából szerintem zseniális húzás volt ezt belevinni! Így nem csupán egy rajzfilm ez, hanem valóban értékes, morális tartalommal bíró alkotás.
S hogy tovább menjek: eleve az feltűnő már a mű koncepciójában, hogy a Földlakókat mindig pusztítják ezerrel, és képtelenek ők kitermelni egy hőst. Egy idegen bolygó lénye kell ahhoz, hogy a Föld létezhessen. Igazából Yamcha is egy pojáca lesz, beáll a sorba bégetni, Krillin is elbukik, csak Tien próbál meg harcolni a lehetetlennel szemben is - azonban ő sem igazi ember, "mutáns", hiszen 3 szeme van. Tehát végig alá van húzva, hogy itt az ember képtelen tenni magáért, s ha el is ér egy szintet, meghátrál, beletörődik abba, hogy ő képtelen elvégezni ezt és ezt a feladatot.

Szóval láthatjuk, hogy mennyi morális tartalmat hordoz magában a DBZ. Tehát, aki csak egy agresszív rajzfilmet lát benne, az nagyon elvéti. Súlyos hiba betiltani egy ilyet, mert ugyan azt el kell ismerni, hogy a szuperképességek után elkezd az ember vágyakozni (én is így voltam - talán még most, 1,5-dik végignézésre is :D), de ugyanakkor azért ezek a monanivalók alá vannak húzva, s nem hinném, hogy efölött elsiklanának az érettebb befogadók.
Viszont vannak momentumok, melyek szintén "mondanivalót" tükröznek, azonban ezek elég "szánalmasak" véleményem szerint. Ilyen volt pl. az a jelenet, mikor Goku a Namekre tartva, megfáradva az edzésben, lement egy kis itókáért a hűtbe. Benyúl, kivesz egy sört, majd megáll, és mondván, hogy "áh, ez nem tesz jót a szervezetnek, hízlal", majd visszarakja és egy alkoholmentes sportitalt vesz ki helyette :facepalm:. Értem én, hogy ki kell hangsúlyozni, hogy Goku egy hatalmas hős, de elég idiótaság azt állítani, hogy a sör egy gonosz ital, és "rakjuk inkább vissza". Meg különben is: akkor, ha Goku ilyen "makulátlan", miért csináltak belőle egy komplett idiótát? Na, mindegy.


Úgyhogy kb. 1 hónap alatt lenyomtam a DBZ-t. Abszolút nem csalódtam, ez gondolom kiderült, s újra FAN lettem. Azonban, mint mindenben, ebben is változott a megítélésem a karakterek tekintetében. Annak idején az SW-ben a light side-ot favorizáltam, aztán abban is áttértem a sötét oldalra. A DBZ-ben is gyerekkoromban Goku meg ilyen Yamcha volt a favorit. Most azonban már rögtön az első részekben a sorozatból kedvenc karakterem Raditz lett. Ő az egyetlen, aki nem könyörög az életéért (legalábbis remélem, jól emlékszem :D), nem változtat modorán, és ketten is alig bírnak vele (mert azért mindegyik főgonoszt, még, ha úgy vesszük, Buut is, végső soron 1 harcos nyírta ki - vagy Goku vagy Gohan), valamint a támadásai odabasznak. Kár, hogy ilyen kevés szerepet kapott, szerintem egy nagyon ütős karakter lehetett volna még. Persze ilyen Freeza meg Buu mellett ő sem maradhatott volna talpon, Gokuval szövetségre kellett volna lépnie neki is, mint Vegetanak.
Apropó, Vegeta: ő annak ellenére is tetszik, hogy milyen pálfordulásokon ment keresztül. Azért alapmodora megmaradt, s nem ment át olyan markáns változáson, mint Piccolo. Legjobb jelenetek azok, mikor dühös lesz, és dühétől vezérelve nekiront a főgonosznak. Meg mikor dühöng, ha legyőzik, vagy Gokut erősebbnek látja. Hatalmas! Csak azt utolsó, epilógusnak szánt részekben nem tetszett már, de majd a GT-ben talán alakít még valamit.
Piccolo kicsit csalódás nekem, de azért alapmogorvaságát megtartotta ő is. De ez, hogy átállt teljesen Goku mellé, eléggé érzékenyen érintett, illetve néha már-már nyálasan "jó" ő is.

Alapvetően Goku is maradt kedvenc. Ugyan a hülye döntései (hagyjuk életben Freezát - nem vagy te normális) nem tetszettek, de az idiotizmusa színt vitt a karakterbe, s a támadásai nagyon is tökösek. Van benne élet, na!
Bulma amilyen kedvencem volt kb. a sorozat közepéig, annyira ellágyult a vége felé. Ez a háziasszony szerep nem állt jól neki.
Roshi maradt a régi, ő örök kedvenc, ahogy King Kai is.
Elbaszott karakternek tartom azonban Gohant. Ő kisgyerekként nagyon idegesítő volt számomra, a Videles, Saiyaman-es részeknél azonban szimpatikus lett. A végére viszont nagyon elcseszték, hogy szarrá lett verve Buu által, így másodhegedűs "tudóspalántává" lett redukálva. Még egy SZTK-keretes szemüveget is kapott, hogy nyomatékosítsák bénaságát. Blööö.
Pam-et és Goten nagykorú énjét is fosnak tartom. Pam fölösleges a DBZ szempontjából (persze a GT-ben majd fontos szerepe lesz, úgy tudom), Goten pedig nagyon jó volt kiskorában, azonban egy egyenszart csináltak belőle a sorozat záró részeiben. Pedig a Trunks-szal való fúziójai zseniálisak voltak.
Ebből következik, hogy Gotenks és Trunks favoritjaim lettek. Ugya Trunk az Android sagaban nagyon nem tetszett, de ez tudatos elcseszés volt a készítők részéről, hiszen Vegeta, az apja halott volt, így Bulma nevelte fel. Vegeta viszont nagyon is pozitív hatással volt Trunksra: ugyanolyan cinikus lett a Celltől megtisztított világban, mint apja, illetve ugyanolyan forrófejű is. Gotenksben is Trunks dominált főleg, azért is lett olyan jó fej.
Android 18 tetszett még, elsősorban kinézete miatt. Rendkívül jó csajnak lett megrajzolva. Csak kicsit érthetetlen, Krillintől hogy lehetett gyereke...

Kedvenc főgonoszom egyértelműen Freeza volt. Őt egyértelműen Darth Vaderből és Palpatineból "gyúrták össze", s a legjobban ő lett előkészítve is. Hiszen megmutatták rengeteg kegyetlenségét, pusztítását, s tényleg hatalmasnak éreztük ezáltal. Cellel és Buuval ezeket már nem tudták megismételni. Cell számomra elég irreálisan erős karakter volt, de igazából semmi motivációja nem volt azon kívül, hogy elpusztítsa a Földet, ugyanakkor jellemmel bírt, mint Freeza. De motiváció nélkül ez így tök értelmetlen volt, nem ütött akkortá, mint kellett volna. Buu meg az elemi gonosz lett (Kid Buu), de motivációval nem nagyon rendelkezett ő sem. Talán a sorrenden cseréltem volna, és inkább Freezát teszem a végére, nagyobb katarzis lett volna az ő legyőzése.
Ami viszont kurva fölösleges volt, az a Gallic Junioros szarakodás. Eleve felháborító volt, hogy egy ilyen kis picsa démonfattyú hogy tud olyanokkal ujjat húzni, akik Freezával harcoltak. Pl. Piccolot hogy a picsába tudták megszorongatni? De Gohan is érthetetlen módon maradt alul folyamatosan, pedig Freezát ő is legyalulta egyszer-kétszer. Emellett dög unalmasak is voltak e részek, ráadásul állítólag van egy film is, amiben ennek az előzményei meg vannak magyarázva, azonban én erről nem tudtam, így azt hittem, hogy kihagytam részeket.
Azonban a többi rész nagyon rendben volt. Talán a Buuval való szarakodás (a Fúzió előtt) nem jött be annyira, de mikor Gotenks színre lépett, végre beindult a cselekmény. Ja, meg még előtte az is tetszett, mikor a varázsló hajójában mentek egyre lejjebb és lejjebb, majd Vegetát átállították (vagyis nem - de ebbe most ne menjünk bele).
Ja, és van egy karakter is, akitől agybaszt kaptam: Uub a neve. Mikor ezt meghallottam, akkor felröhögtem. Nagyon szar. Persze valahogy érzékeltetni kellett, hogy ő kinek a reinkarnációja, de azért ilyen gyenge nevet adni neki... LOL!

Még rengeteget tudnék a DBZ-ről írni, mert annyira meghatározó élmény volt számomra most, végre 10 év után befejezve. Nem kritikát akartam írni, de végülis olyasmi lett belőle, így akkor értékelek is. 100/10 :D. Minden idők leghangulatosabb, legmagávalragadóbb animéje szerintem. Hasonló kultusz ez, mint a Star Wars. Még 1000 év múlva is emlékezni fognak rá szerintem, s hivatkozási alap lesz.

A GT-t sokan szapulják - nem tudom, én mit fogok róla gondolni. Én most úgy vagyok vele, hogy még-még DB-t! Az első sorozatot is újra fogom nézni, illetve a jobb filmeket is megtekintem majd. Vizsgák előtt most már nem azt kérdezem a kijövő kollégától, hogy "na, köcsög volt?", hanem azt, hogy "what does the scouter say about his power level?".

A kedvencem:



A másik:



Szintén:



A japán "original"



FUN: