Pedig eleinte nem hittem volna, hogy minden ilyen jól fog elsülni. Eleve az egész nyár időjárás szempontjából is elég rosszul indult. A kikúrt nagy esőzések mindent elöntöttek, s olyan 1,5 hónapig egyfolytában csak ömlött az égből a szar. Ilyenkor jut eszembe mindig, amikor rimánkodnak azon, hogy „jaj, de jó lenne egy kis eső, mert nem lesz termés”. Hát itt van, megkapták… Szépen elárasztotta a földeket, hetekig tónagyságú belvíz állt rajtuk, miközben a búzának, árpának stb. kellett volna hajtania. S ez kihatással volt a későbbi termésre is: idén alig van szilvánk, szőlőnk, s dinnyét is csak elvétve lehetett venni. Amit meg lehetett, azt is irreális áron, más országból behozva. Tehát az eső jó, de ennyi nem kell belőle. Tavaly alig volt, szárazság volt a sok okos lopótökszerint, mégis azóta sem volt olyan kiváló termés. Legalábbis nekünk.

Szóval én alig hittem benne már, hogy lehet normális nyár még ebben az évben. Mikor még június közepén is azt kellett lesni, hogy gyülekeznek a felhők, már igencsak a Pokolba kívántam ezt a szemét időjárást. Főleg, hogy a hangulatomat is képes tönkre tenni, ha éppen mondjuk nem vagyok mással elfoglalva, és esetleg kinti tevékenységet szeretnék folytatni. Minthogy pedig én elég sokat járok túrázni és biciklizni, ezért gondolhatjátok, mekkora susulyka nagy csapás volt számomra, hogy májustól június közepéig egyfolytában esett, s 15 fok is alig volt.

Minderre rátett egy lapáttal az, hogy idén államvizsgáztam, és mit ne mondjak, annyira nem láttam jónak a helyzetemet. Persze ebben benne volt az is, hogy már magam előtt szégyelltem ezt a 4 évesre hízott BA-képzést, így nagyon bennem volt: ezt mindenképp meg kell most csinálni. Ráadásul MA-ra is akartam menni, így a végeredmény milyensége sem volt mindegy. Mindennek a tetejébe pedig jól beválasztottam a szakdolgozatom témáját nézve, így még az is nyomasztott. Úgyhogy nem kevés idegeskedéssel telt a nyár eleje, és azt hittem, hogy majd elcseszem az egészet, s a júliust azzal kell tölteni, hogy valami szaros munkát keresek, illetve a pótfelvételivel baszakszok. Sőt, még azt is elhittem, hogy meg fogok bukni. Aztán persze mindent jól teljesítettem, megkaptam a „kiváló” minősítésű BA diplomát. Akármennyit is érjen másoknak, leszarom. ;D Én megküzdöttem érte, s ez a lényeg. Az meg, hogy társadalmilag hasznos-e, soha nem is érdekelt, már bocsánat.

De nem is ez a lényeg. A sok szívást letudva a jó idő is megérkezett, így elkezdhettem „jólérezni” magam végre, vagy fél év után. Még a diplomával való szenvedés alatt elhatároztam, hogy ezt a nyarat most nagyon tartalmasan fogom tölteni, és minél kevesebbett fogok a gép előtt ülni, illetve játszani. Mindenekelőtt a természetben szerettem volna kint lenni, mert már a szivatós időszak alatt is csak így bírtam teljesíteni a feladatokat, hogy a szellemi terhelést a fizikaival kompenzáltam, illetve a közeli erdőbe jártam ki lenyugtatni magam. Tovább olvasok, nem téeldéer.