A minap olvastam a Filmvilág című folyóiratot. Nem először idézek belőle, hivatkozok rá, hiszen rendkívül értelmes és gondolatébresztő cikkek vannak benne. Véleményem szerint teljesen jó középút a Vox és mondjuk az Apertúra között, vagyis a szórakoztató filmmagazin és a komoly művészetelméleti réteglap között. Nagy erénye tehát, hogy egyaránt foglalkozik a filmművészettel és a popkultúrával, illetve a médiával. Rendszeres rovata a „Televízió” szekció, ahol mindig valamilyen e médiummal kapcsolatos írást közölnek. A mostani, októberi számban is olvastam egy nagyon érdekes, sokakat foglalkoztató témáról, vagyis a filmek tévére való „adaptálásáról”. Már az előző számban is írtak a képméret problémájáról, mely nem kevésbé problematikus. Hiszen egy szélesvásznú film azért szélesvásznú, mert ilyen vetítőbe való.
Tehát a kis képernyőn rengeteget veszít hatásából. Pl. az író Sergio Leone westernjét, a Volt egyszer egy vadnyugatot és a Ben Hurt hozta fel példának. Míg egy vásznon a totálképben tök jól látható minden alak, és valóban monumentális hatást kelt, addig egy tévén, még egy mostani HD-tévén is eléggé ilyen „nagyítóval keresős” hatású lesz a film. A cikk írója egy csomó eljárást felsorol, melyekkel megpróbálták megoldani a szélesvászon dilemmáját. A leghasználhatóbb még talán a letterbox volt, vagyis a sokak által ismert „két fekete csík közötti kép”-megoldás. De az írás melletti képeken láthatók elég elvetélt ötletek, melyeken az emberek vagy megnyújtottak lesznek, vagy összepréseltek. De az is vicces, hogy a Ben Hurban 7 ló helyett csak 4 látszik. Persze ez csak a hatást rontja el, a történet még attól megérthető, hogy kicsit nyomottabbak a figurák, vagy éppen feltűnően a képernyő közepe használt csak, a szélei nem. („Akcióbiztos terület”-nek hívják ezt - direkt a tévé miatt találták ki. Így nem probléma, ha lecspínek a sarkakból, mert ott úgy sincs semmi lényeges információ, de szélesvásznon, moziban is ugyanúgy élvezhető, és megmarad a monumentalitás. Csak éppen pont az veszik el, ami miatt a rendezők elkezdték használni a szélesvásznat, vagyis a megszakítatlan valóságélmény. )Az viszont már felettébb zavaró, sőt, susulyka-kiöleltidegesítő, amiről a mostani cikkben írt a szerző. (Vincze Zsuzsa: Filmek újratöltve) Hogy miről van szó? Amin sokan bosszankodunk, bosszankodtunk már. A jogi cuccokban nem vagyok otthon, így elég homályos leszek, de a lényegét talán sikerül exponálni. Szóval: a kereskedelmi tévék többsége ugyanis magyarországi székhelyű, és így kötelezik őket bizonyos szabályozások. Ezek közül egyik legkényesebb ugyebár az az ideológiai társadalmi nevelő célzatú fasság, hogy a kiskorúakat védeni kell, és ebben a médiának is részt kell vennie. Így a sok okos ember megszabott jó pár időintervallumot és korhatárt, melyeket figyelembe kell vennie az adott csatornának a műsorblokkja összeállításánál.
A probléma persze nem ezzel van, ahogy a cikk írója is rávilágít arra. Bár én nem értek egyet azzal, hogy a gyereket a társadalomnak vagy a médiának kellene megnevelnie. Nem, mert mindkettő túlságosan is tág fogalom, és a neveléshez elengedhetetlen szerintem a szoros és személyes, bensőséges kapcsolat. Márpedig ez az egyénnek csak a közvetlen környezetében élőkkel teremtődhet meg. Vagyis: a nevelés azok feladat lenne, akik a világra hozták az illetőt, nem pedig a médiáé vagy a társadalomé. Főleg nem egy olyan médiáé és társadalomé, ami ilyen mértékig elfajzott és korcs, mint napjainkban. (Ez így van, ha tetszik, ha nem, ha észrevesszük, ha nem. Legalábbis senki ne mondja nekem, hogy ez a „jó” társadalom, amiben élünk. A médiáról pedig szerintem nagyjából egyezik az emberek véleménye. ) De legyen, rendben. Másodlagos szinten valóban nevelhet, illetve orientálhat a média is, illetve mivel az ember sajnos nem kerülheti el a szélesebb szociális környezetben való tevékenykedést, így nyilván a közösség is hat az egyénre. Tehát fogadjuk el, hogy talán egy másodlagos útmutató funkciója ezeknek is lehet(ne). Aztán persze az más kérdés, hogy a gyerekek többsége az iskolai közösségben „romlik el” (hogy most egy teljesen lopótökés közhelyes példát hozzak fel, ami még a mi iskolás éveinkben talán tényleg „rossz” volt: a cigizés). Egyszerűen fogalmazva: itt ismerkedik meg ilyen elölelt„stílusokkal”, mint az emo, vagy a kőrockerség, meg hasonlók, amitől majd susulyka nagy egyénisgének képzeli magát. (Önmagában egyikkel sincs baj, mint zenei stílussal, sőt, én ilyen szempontból rocker vagyok, hiszen ilyen zenéket szeretek, de szerintem a tizenéveseket azért sokszor tévútra viszik… Ez viszont más téma. ) Illetve a média lehet, hogy mondjuk igyekszik a 12-es karikás műsorait nyomatni nappal, azonban megint más kérdés, hogy ilyen Adam Sandler-filmek inkább a népbutítást szolgálják, de a neveléshez semmi közük nincs. Persze a kereskedelmi tévék elsősorban a szórakoztatásra szakosodtak, de szerintem amit manapság csinálnak, az népbutítás. Márpedig a szórakozás és az agyhalál azért nem annyira egy kategória…
Szóval, amint megpendítettem, itt ez az egész nem is annyira a nevelésről szól. Ez csupán egy álca. Egy hülye, fals duma, amiben talán csak azok hisznek, akik valamiféle burokban (khm-khm… Rózsadomb) nőttek fel, és fogalmuk sincs arról… Illetve másképp fogalmazok: szóval le se szarják a kultúrát, csupán a látszatát adják annak, hogy foglalkoznak az országgal, az emberekkel, a népműveléssel. Az államnak a törvényekkel az a célja, hogy az emberek többsége előtt igazolja magát, működését, ennek helyességét, és így fenntartsa magát. S hogy tarthatja fenn magát? Úgy, hogy ha az emberek hajlandóak dolgozni, adót fizetni. Így az államnak és a hatalomnak az az érdeke, hogy minél kevesebb kérdést tegyenek fel az emberek egyfelől, illetve meg legyen a látszata annak, hogy ez nem egy elembertelenedett kizsákmánnyoló gépezet, hanem egy gondoskodó, mintegy szülőszerű képződmény. (A reklámok is ezt sugallják: pl. a bankreklám - „mi törődünk önnel”, közli a szlogenjük. Aztán meg jó nagy adósságba kényszerítik a sok naiv embert, és szépen elveszik a házát, majd hajléktalanná degradálják. Igen, valóban törődnek az emberrel… ).
Véleményem szerint e médiaszabályozások is erre a látszatra törekednek. Igazából leszarják ők a gyerekek lelki világát. Ha nem szarnák le, akkor a másik kezükkel nem lehetetlenítenék el a szülőket, akiknek a sok szar munkától és terhektől nem jut elég ideje a megszült gyerekre, hogy ténylegesen meg legyenek nevelve… Vagyis ilyen látványos megoldásokkal kompenzálják az igazi problémákat. „Majd mi törődünk a gyerekeddel, te csak dolgozz nyugodtan!” S a többség ennek be is dől. Aki meg nem dől be, az sem tehet mást, mert szarba tiporják, ha esetleg lázadni mer. Így a médiaszabályozások megszabják a korhatárt és azt, hogy mit, mikor és legfőképp: hogyan szabad megmutatni.
S itt a „hogyan”-nal a van a baj. Én annak idején még videón láttam a Megint 48 óra hangulatos kis kult-akciófilmet. Illetve akkoriban Heves jegesként futott (LOL? - ez a magyar címadás is megérne egy bejegyzést…
. Nos, nekem kiskoromban ez azért tetszett, mert olyan cifrákat káromkodtak benne (magyar persze - hiszen a szinkron akkoriban kiváló volt, illetve még akkor köszönőviszonyban sem voltam az angol nyelvvel ). De nem is csak ez: kiváló beszólások és őrült dialógusok hangzottak el a filmben, rendkívül stílusosan eltalálták a fordítók ezt a részét. Aztán pár év múlva, mikor TV-ben néztem, megdöbbenésemre, bár jó volt a szinkron távbbra is, de teljesen lagymatagokká váltak a dialógusok, mert a trágár szavak hiányoztak belőlük. S a mai napig hiányoznak. Miért? Mert a trágárság egyfelől lehet, hogy alpári és kerülendő, de másfelől életszerűséget és természetességet kölcsönöz a filmnek. Sokkal emberibbek és hitelesebbek így a szereplők, minthogy egy kiégett zsarutól és egy börötnviselt fekától kb. ezt várja az ember, főleg, ha bepörögnek. Nem pedig mesterkélt, „akutyafáját neki!” „káromkodást”. Szóval ez az újraszinkronizálás sokat rontott a minőségen. Bár mostanában leadták a film régi változatát, igaz, 18-as karikával. (S nem mellesleg: nem lettem lelkisérült attól, hogy 5 évesen ilyen filmeket néztem…Persze ez még a jobbik eset, hogy átszinkronizálnak filmeket. Igaz, ez is ki szokott akasztani, főleg DVD-kiadásoknál. Pl. a Vissza a jövőbe-trilógiának kiváló a lett a szinkronja, Rajhona Ádámmal és Rudolf Péterrel. Aztán a jogi biszölelmiatt (hogy egy idő után lejár a licence, és nem rakhatják alá a régi szinkront… RÖHEJ, baszdmeg) újat kellet csinálniuk, állítólag 1 délután alatt… Meg is lett az eredménye: hiába a régi szinkronszínészek, a dialógusok erőtlenek lettek, az új színészek pedig irtó gyengén teljesítettek, de még a régi nagyok sem tudták már a régi formát hozni.
Na, de a legidegesítőbb egyértelműen az, mikor újravágják a filmeket. Vagyis kivágnak belőlük jeleneteket, melyek éppen nem felelnek meg a szaros törvényeiknek. Persze, ha a 18-as blokkba megy egy film, akkor kevésbé esélyes, hogy megvágják, ám míg gyakrabban néztem TV-t, addig tapasztaltam, hogy bizony az este 10 utáni mozgóképeket sem kíméli a szatócsok rozsdás pénisz-ollója, mellyel megerőszakolnak akár örökzöld alkotásokat is.
De még maradjunk egy kicsit ennél az intervallumos baxásnál. Szóval: a kereskedelmi tévék bizonyos filmeket csak bizonyos időben adnak le. Pl. a TV2-n már jó régóta megy a „Képírók” c. rovat, ahol csodák csodájára rendkívül igényes alkotásokat adnak le, sokszor még művészfilmeket is. Mikor van ez? A legkorábbi kezdési időpont éjfél, és rendszerint 18-as karikát raknak ki rájuk. Jó, persze a művészfilmek sokszor durvák, de, hogy mondjuk a John Malkovich menetben mi a faszom 18+-os, az rejtély. Ahogy mondjuk a Remény rabjainál sem értem, mi az, ami indokolja a 18-as karikát (jó, persze van benne erőszakjelenet, na, de nem explicit - márpedig a törvény az ilyeneket kötelezi a piros szar kirakására többek között). Szóval azt veszem észre, hogy nekik mindegy, mi az, ha már későn adják, akkor 18 éven aluliaknak nem ajánlott. Igen, nehogy már megártson szegény gyereknek, ha nemcsak fingós poénokkal operáló komédiát lát, vagy éppen nem CGI-ban fröcsög a vér, hanem esetleg elgondolkodtatja az adott film. Persze, ha megérti, de ez más téma…
Tehát igényes filmeket véletlenül sem adnak főműsoridőben. Ami rendszerint nézhető lenne, azt berakják lehetetlen időpontokra. A Port.hu-n sok ember panaszkodik is emiatt, hiszen nem mindenki fappolós egyetemista, akik hétfőnként délre járnak be. (Én 10-re, úgyhogy most csak írtam egy példát.
) Úgy látom a hsz-ekből, hogy lenne igény az értelmesebb filmekre, de mivel susulyka későn adják, így nyilván sokan meg sem kísérlik megnézni őket.Ami pedig főműsoridőbe kerül, azokban általában nincs köszönet. Úgy vettem észre, hogy a TV2 és a retekklub filmes fantáziája a Star Wars - Gyűrűk Ura és egyéb „családias filmek” havonta való megismétlésére terjed ki. De a film+-szal sincs ez másképp, csak ott ez hatványozottan igaz. A legszánalmasabb egyértelműen a Cool Tv, ahol nemcsak a filmeket ismétlik meg, de az RTL Klub összes ócska valóságshowját is. Plusz ezek mellé jönnek még az egyre gyakoribb időközönként beköszönő reklámok. „Kedvencem” a Viasat3. Itt még nyáron néztem David Lynch Inland Empire c. filmjét. „susulyka élvezetes” volt, hogy ezt az alapvetően nagyon elvont és mindluckfilmet néha egy szar ultra betét reklám, vagy valami ócska mosópor, esetleg egy gagyi, irritatív pofájú karrierista KÖCSÖG szakította meg a trendi mocsok dumájával és az utálatos poprock szarzenéjükkel, 15 percenként. (Kb. azóta nem néztem filmet TV-ben…
Szóval a reklámokkal teletűzdelt filmek rohadt idegesítőek. S ehhez hozzá jön az „élvezd a 4 óra hosszás Gyűrűk Urádat”-feeling, ami abból fakad, hogy az amúgy is 3 órás filmekhez minimum 45 perc reklám még hozzájön.Persze minden undormányt lehet fokozni. Mindennél sokkal idegesítőbb az a tény, hogy ennek fényében az „elérhető műsoridőben” (kb. délután 2-től este 8-ig), amikor elvileg a legtöbben dekkolnak a tévé előtt, a lehető leggagyibb műsorokat lökik. Nem részletezem, mindenki ismeri már a lejárt lemez „talkshow”-kat, illetve a szupergiccs latin-amerikai importhulladék sorozatokat. Persze mindezek egyfajta „szelepként” funkcionálnak. Az ilyen Józsi Barát, meg Mónika sav-féle szarságok megmutatják, hogy az átlagembernek nincs is problémája. Nézzétek ezeket a faszokat, akik pénzért egymás torkát tépik ki: nekik bizony sokkal szarabb! Hiszen Lakatos Marika lányát felkúrta a szomszéd Gáspár Vendel, így már gyün a 20. gyermek, s „jaj, mi lesz, mer mán nem lesz elíg a segíj!!!!44”. Ezt látva az ember szórakozik is (megjegyzem: aki ezt élvezi, elég szegényes a lelkivilága - s nem, nincs „szerintem” - ez tény), meg elégedetten bólogat, hogy „jaj, de jó, hogy ilyet csak tévében lát, és nem vele történik”. (Ismét megjegyzem: sajnos a „népszaporulat”-nak köszönhetően egyre több ilyet láthat „élőben” is, ha értitek, mire gondolok. ) A szappanoperák pedig pont az ellenkezőjét mutatják meg: fényűző életet, szép nőket, sármos faszikat láthat az ember, így pedig álmodozhat, hogy milyen lenne Hózentróger Amarántandóval kettesben, vagy éppen Huliettát kúrogatni sem lenne rossz. (Bár nyilván e sorozatok bázisát a nők teszik ki, azok közül is az „egyszerűbb” gondolkodásúak. ) Tehát mindegy, csak az ember ne a valósgában éljen, ne eszméljen rá, hogy bizony az ő életével sincs minden rendben. Álmodozzon, vagy pedig elégedetten nyugtázza, hogy jó ez így neki. Ezt a célt szolgálják ezek a szaros valóságshowk és szappanoperák. Művelődni? Tanulni? Többnek lenni? Ugyan már… Aki bevette azt a szar maszlagot, amit a törvények fogalmaznak meg, az meg is érdemli. A média nem nevel, hanem ideológiailag helyes magtartás felé orientál. Vagyis olyan értelemben nevel, hogy saját kénye-kedve szerint formálja azt, aki irányítható. Biztosítja, hogy az emberek ne reflektáljanak magukra, életükre. Hogy ne gondolkodjanak, maximum ábrándozzanak. De a többségnek úgyis elég az, ha látja a szappanoperát, mégpedig az érzelmi azonosulás miatt. Így szinte ott érzi magát a fényűző villában. A lényeg pedig ez: az illúzió meg van. Ahogy az is, hogy az állam gondoskodik az emberről azzal, hogy főműsoridőben csak ilyen „ártatlan” műsorokat adnak.
Természetesen ezek miatt is ütötte már meg bokáját nem is egy kereskedelmi adó. Sokszor sötétült már el a képernyő órákra egy-egy Mónikasó miatt. Ezek után persze kérdés, hogy mennyire hiteles a törvény, a szabályozás. Hiszen, ha ilyeneket kiengednek főműsoridőbe, akkor vajon a Sziklát mi a retkes anyjukért vágják meg csak azért, hogy beférjen a 12-es blokkba? Ugyan már: Michael Bay filmjében van 1-2 durvább dialógus („buzik fogdostak a zuhanyzóban” - ez is de szánalmas, hogy kimaradt a retekklubos verzióból - főleg annak fényében, hogy a Való Világ című szennyműsorukban főműsoridőben láthattunk leszbikus kurvákat és lépesmézhímringyókat vonaglani), de mi ez ahhoz képest, mikor egy Josi Barátban folyamatos fütyülés van, mert úgy káromkodnak? S mindez ugyanúgy megrendezett, mint a Szikla, csak éppen itt amatőr, utcáról minimális összegért tahókkal van eljátszatva… Persze az ORTT erre rájött, csak kicsit későn…
Tehát akkor most hogy is van? A filmeket meg kell vágni, mert HURR LELKISÉRÜLT LESZ TŐLE A GYEREK DURR, de bezzeg az senkit nem érdekel, hogy hazatérve az iskolából alpári talkshowkat néz, amelyekben szereplő szituációkat valósként és menőként mutatnak be? Hmmm… Ez nemcsak számomra különös, amint azt a Filmvilág írása is mutatja. De ott van a sokat emlegetett híradó: néha sokkal vérsebb képeket mutatnak 18:30-kor, mint mondjuk egy Michael Bay-filmben. (Egyébként azért ragadtam ki a Sziklát, mert ennél a legérthetetlenebb, hogy miért nyírbálták meg ennyire, s nem mellesleg szerintem ezt csonkították meg a legpofátlanabb módon, amint azt a beveztőben is szemléltetni kívántam. ) Vagy a valós erőszak nem torzítja a gyerek személyiségét? Vagy úgy vannak vele, hogy ez tény, amaz meg szükségtelen erőszak? Szerintem túl sok különbség nincs a kettő között, csupán annyi, hogy a híradóképek valóban megtörténtek (bár az utólagos megrendezésük nagy divat volt még a fimtörténet kezdetén), míg a texasi láncfűrészes által lemészárolt szereplők köszönik, jól vannak.
Úgyhogy ennek fényében ez a megvagdosás teljesen feleslegessé és undorítóvá vált. Ráadásul a baj ezzel nem is az, hogy megvágják, hanem az, ahogy megvágják. Hiszen ezek a fércmunkák arról tanúskodnak, hogy egy hozzánemértő faszkalap nyirbálja még a minőségi filmeket is kénye-kedve szerint. Ugróvágás egy hollywoodi filmben? Kit érdekel, nézzétek, ne gondolkodjatok! Nem érted, hogy került Nicholas Cage hirtelen a világítotornyból az Alcatraz másik végébe? öleldmár meg, nézd, oszt’ zabáld a popcornodat, KÖCSÖG. Abszolút nem számít a minőség, nagy ívben szarnak rá, hogy nemcsak kőbunkókból áll a közönség. Vagy lehet, ez talán egyfajta „bosszú” a törvényhozók irányába, amiért ilyen felesleges és szar dologra kényszerítik őket. Ha így lenne, talán még meg is érteném, de a média által képviselt átlagminőség fényében azt mondom, nem kell ilyen magasröptű eszméket belelátni ebbe. Egyszerűen szart sem értenek hozzá azok, akik megvagdossák a filmeket. Én az alkotók helyében minimum, hogy visszavásárolnám a jogot, és letiltatnám a fércmunkák vetítését… Mert ez kb. a plágiummal egyenlő, hiszen teljes mértékben meghamisítják a koncepciót az ócska szatócskodásukkal. Pl. a Sziklából csináltak egy Disney-mesét, pedig egy kemény, bár koránt sem brutális akciófilm volt. Ez azért nagyon nem az eredeti koncepció tiszteletben tartása.
A cikkben írnak róla, hogy benyújtottak egy kérvényt ezzel kapcsolatban, mert már a szakmának túl sok volt ez, amit a média a törvény nyomására csinál a filmalkotásokkal. Remélem én is, hogy lesz foganatja. Habár már kb. sokkászarom, minthogy tényleg hetente max. egyszer kapcsolom be a TV-t. De a múltkori X-faktort nézve talán nem is baj… Mindenesetre szerintem úgy nem lehet „nevelni”, hogy a szarokat preferáljuk, a jókat pedig szarrá tesszük. Szerintem a médiának ha a nevelés nem is, de az adott ország kultúrájának művelése, népszerűsítése, hagyományainak őrzése lenne a feladata. Vagyis nemcsak azt megmutatni, hogy az utcán járók azt sem tudják, ki az a Deák Ferenc, hanem esetleg műsorokat adni arról, hogy ki volt Deák Ferenc. Az RTL Klub becsületére váljék, hogy a XXI. század című műsorban legalább a XX. századi történelmünkről és kultúránkról ad némi körképet, de az is mikor? Éjfél körül, kedd este, mikor a kutya sem nézi. Illetve de: néha én.
S engem nem érdekel, hogy a kereskedelmi tévék a szórakoztatásra vannak. A HBO is arra van, mégis ad igényes sorozatokat néha. Ugyanígy a Spektrum vagy NG vagy a Discovery is alapvetően szórakoztató csatornák, mégis úgy képesek a tudomány eredményeit tálalni, hogy az ember tanuljon belőle. Én pl.nagyon érdeklődök a csillagászat iránt, és igen sok dolgot megtudtam ezen csatornákról - közben pedig jól szórakoztam, mivel nem tankönyvízűen rágták az ember pofájába, hanem egy (dokumentumfilmhez képest persze) izgalmas történetbe ültették be mindezt. Szóvl a tudás nem fájdalmas, csak megfelelően és kreatívan kellene adagolni. Ja, hogy ez nehezére esik a retekéknek? Hát sajnálom… Csak legalább azon kevés értelmes filmet ne vágják meg, amit főműsoridőbe beraknak, hogy legalább azt teljes egészében befogadhassa a sok elbutult néző. Mert sajnos e két csatorna és a hozzájuk hasonlók egyvalamit szolgálnak: az elbutítást. Ami pedig ennek az országnak még egy döntő kegyelemdöfést jelent.
