Azonban volt erre egy alternatív megoldás: Azokból a játékokból készíthetnék listát, amit a 2017-es évben játszottam végig. Gondolkodtam egy top 10-ben, azonban végiggondolva arra jöttem rá, hogy nem tudnám ezt a listát teljesen kitölteni, mert bár többségében remek játékokkal játszottam az évben, nem tudnák 10 olyat megnevezni, amely tényleg megragadt volna. Marad tehát a Top 5:
5. Call of Duty: Infinite Warfare
Már az előző posztomban is említettem, hogy hosszú évek óta ez volt az a Call of Duty, amit igazán élveztem. Végre sikerült eltalálni a karaktereket (leginkábbis Ethant), bár túl eredetiek, vagy kidolgozottak nem voltak, a Retribution legénysége valahogy mégis hozzám nőt. Ráadásul kifejezetten tetszett a távoli jövős körítés, az egésznek olyan Star Wars áthallása volt az űrhajókkal és a körülöttük zajló légicsatával. Az utolsó küldetés pedig feltette a pontot az i-re: Sikerült maxra járatni az epikus „utolsó emberig” érzést.
4. Tales of Symphonia
Eddig méltánytalanul elhanyagoltam ezt a sorozatot, ezért (ha már kijött Pc-re) az egyik, talán a legkedveltebb részével kezdtem, ezt az elsőre kiválónak és jó hosszúnak (még 8 rész, hogy utolérjem a sorozatot!) ígérkező kalandot. Így utólag belegondolva már szinte nem is sikerül felidézni, hogy mi tetszett benne annyira, de azt tudom, hogy játszása közben felhőtlenül szórakoztam. Amikor épp el voltam merülve benne, akkor igazán meg tudott ragadni. Mind a karakterek, a történet és harcrendszer is nagyon egyben volt. Talán egy későbbi poszt keretében még visszalátogatok a játékhoz.
3. Rainbow Six: Siege
Igazából már a 2015-ös béta során játszottam vele, és már ott is bejött az elképzelés, azonban a játék váratott magára. A 2017-es év során két ingyenes hétvégéhez is volt szerencsém, amik teljesen beszippantottak és meggyőztek arról, hogy ez a játék megéri a pénzét. A dinamikusan változó és rombolható pálya, a megannyi kütyü és operátor kombinációja olyan változatosságot adott, ami őszintén lenyűgözött. Igazából nálam elég nagy dolog, hogy egy multis cím lett az év egyik legjobb játéka, mert általánosságban nem tudnak hosszabb ideig lekötni, és már vagy 3-4 éve, hogy nem ragadott meg igazán egy multis játék sem, pedig ilyen-olyan formában szinte mindet kipróbáltam.
2. Doki Doki Literature Club
Az egyetlen 2017-es játék, amivel játszottam, ráadásul egy vizuális novella, amiket önmagukban nem kedvelek annyira (vagy tekintek feltétlenül játéknak). Őszintén csak annyit kéne mondanom a játékról, hogy ingyenes és hogy mindössze 6 óra körül végigjátszható, menjetek és játsszátok. Vagy csak szimplán be kellene linkelnem a korábbi posztomat, amiben ugyanezt fejtem ki valamennyivel hosszabban. Ez is egy olyan játék, ami annál jobb minél kevesebbet tudsz róla, amikor nekiállsz.
Igaz, hogy lassan indul be, és amíg beindul addig tényleg csak egy bugyuta animés középiskolai akármi hatását kelti, bár nekem pont bejött a nyugis, könnyed hangulata, de ha egyszer beindul, akkor kő kövön nem marad. Ugyan számítottam csavarra, azonban annak kivitelezésére egyáltalán nem. Játék még nem rántotta ki így a lábam alól a szőnyeget, és ilyen kellemesen sem.
1. Trillion: God of Destruction
Ennél a JRPG-nél szinte minden betalált, a karakterek, a történet és a játékmenet mind ott volt a szeren. Oké önmagában egyik sem váltja meg a világot, sőt, történetről is inkább csak macskakörmök között lenne értelme beszélni. Azonban egy két dolgot nagyon eltaláltak a készítők. Ha rövid akarok lenni (márpedig az akarok), akkor azt mondanám, hogy a játékmenet és a történet tökéletes szinkronban volt, a karakterek lehetséges halálával, nagyon jól megoldották, hogy a vereség ne automatikus game over legyen, hanem annak narratív következményei legyenek, ezzel pedig remekül emelték nagyon magasra a téteket, úgy, hogy annak emberközelisége is megmaradjon. Nameg a dizájn is nagyon bejött.
Azért csak röviden, mert erről a játékról biztos, hogy fogok valamikor a jövőben hosszabban írni. Bár meg szerettem volna várni, hogy először, a játékról még a nyáron beküldött tesztem kikerüljön az oldalra, de majd meglátjuk.
