Azt is meg kell említenem, hogy ezen játékok közül sokról már volt szó a blogban, ezért gyakorlatilag ismételni fogom magam ebből a szempontból. Azonban minden ilyen helyre raktam egy linket, ami a korábbi posztra mutat, ha valaki még nem olvasta volna az adott játékról szóló részletesebb véleményemet.
Ezúttal nem csak a legjobb videojátékos élményeimről fogok beszélni, hanem a legrosszabbakról is. Azt viszont fontos megjegyezni, hogy nem választottam el külön azokat a játékokat, amikben csak simán csalódtam, és amelyeket tényleg rossznak is tartottam. Bár ez arány annál rosszabb minél előrébb van valami a listán. Szóval így:
5. Dishonored 2
Ugyan már erről írtam korábban, de ismét leírom: A Dishonored 2 nem egy rossz játék, de mint folytatás, igen csalódáskeltő. A történet még annyira sem létezik, mint az előző részben, gyakorlatilag alig van cselekménye a játéknak. Igaz, ami van, az valamivel koherensebb. Továbbá valahogy a pályák nem nagyon jöttek be nekem, valahogy ezeket a csilli-villi nemesi kúriákat már az előző részben kimerítették, és valahogy csak nem sikerült olyan ütős vagy emlékezetes küldetéseket létrehozni. Mármint ami van az nem kifejezetten rossz, de így másodjára már kevés.
4. Dawn of War 2: Retribution
Na, ez az egyetlen játék, amiről nem írtam korábban a blogban. Amennyire tetszett az alapjáték és annak másik kiegészítője a Chaos Rising, annyira más irányba ment el a Retribution. Én speciel jobban szeretem azokat a stratégiai játékokat, ahol megadott mennyisége egységgel kell játszanod, mintsem azokat, ahol építkezned és gyűjtögetned kell, ezért volt nagy csalódás a Retribution. Bár azt is hozzátehetném, hogy amíg a kampány bármely fajjal való játszása jópofa ötlet volt, addig maga a kampány kifejezetten unalmas volt, cselekmény szempontjából valahogy nem nagyon kötötte össze a küldetéseket semmi.
3. Middle-Earth: Shadow of War
Erről is volt már szó, de röviden összefoglalva: A Shadow of War fogott mindent, amit elődje csinált, és rágyúrt a hibáira. Hosszabb lett és ennek köszönhetően még repetitívebb, nem nagyon tesz semmit azért, hogy bármivel is feldobja a játékmenetet. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a harcrendszer még mindig nagyon erős, és a játéknak még mindig megvannak a maga pillanatai. A történet az előző részhez hasonlóan nem nagyon szól semmiről, azt a borzalmat pedig amit Shadow War néven emlegetnek és a játék utolsó fejezetének kellett volna lenni, pedig jobb nem is említeni.
2. Valkyrie Profile
Nem feltétlenül rossz, de igen nagy csalódás, bár erről is írtam. A játék alapkoncepciója nagyon érdekes lenne karakterlélektani szempontból, de pont ebből a szögből nem vizsgálja meg a történet. Helyette meg van egy érdektelen, sablonos és kiszámítható szerelmi sztori a középpontban, amit önmagában megtalálni is nehéz, ráadásul maga cselekmény is csigatempóval halad.
1. Final Fantasy VI
Gyakorlatilag megírtam anno, hogy mi is volt a pontos problémám a játékkal, de röviden összefoglalva a játékmenet nem sokat variált az alap körökre osztott Jrpg harcrendszeren, és amit igen, azt is konkrétan csak a játék 1/3-ától kezdte, addig meg merő unalom volt, köszönhetően a gyakori random csatáknak. A történet nagyon lightosan kezdett, amikor pedig sötétebbre váltott a hangulat, azt meg valami nevetségesen oldották meg. A játék utolsó harmadára meg nemcsak hogy háttérbe kerül a cselekmény, de a játék egy hatalmas grindfestet is tartogat számodra az utolsó dungeon képében.
