A csalódás nem is azért ért, mert nem tudtam hova fog kilyukadni a történet, mert azt sajnos jó előre lehetett tudni, hanem azért, mert a sztori eleje egész jól kezdődött. A cselekmény prológus része egy viszonylag hosszabb szelet hőseink gyerekkorából, ami lefekteti a sztori alapjait. Ez talán kicsit hosszabb is a kelleténél, de az időugrás után a jelenben egy egész izgalmas kis cselekmény bontakozik ki. Főhősünk összes korábbi kapcsolata széthullik, belekeveredik egy puccsba, és egyébként semmi nem jön össze neki. Volt itt bőven személyes dráma némi politikai intrikával keverve ahhoz, hogy az egész szórakoztató legyen, és bár ezen elemek egyike sem volt kifejezetten összetett, a sztori emellett még egész kellemes tempót is diktált ahhoz, hogy az egész lekösse azért az embert. Feltámadt bennem a remény, hogy talán ezen a vonalon mozog majd az egész játék, mert ha csak ezt a szintet hozta volna, én őszintén meg is lettem volna elégedve vele. Sajnos azonban nem így lett. Helyette megint menthettük meg a világot valami borzalmasan sablonos apokalipszis szitutól.
*nagyon nagy sóhaj*
Igen, tudom. Szinte minden Jrpg-nek törvényszerűen itt kell kikötnie, és az előző Tales of játékokból kiindulva nem is számíthattam másra. Tudtam, nagyon jól tudtam, hogy felesleges bármi másra számítanom… és mégis… A bevezető után nem tudtam egy kicsit nem reménykedni, hogy talán az egyszer, ha nem is nagyon, de egy picit, egy nagyon picit másra kerül a hangsúly. De nem így lett. Mehettünk megint megmenteni a világot, ráadásul ezúttal egy kifejezetten unalmas és elcsépelt kivitelezésben. Miután erre fordul a sztori, onnantól már csak lejtmenet van.
A történet nagy problémája a szinte teljes érdektelenség mellett többek között az volt, hogy nem volt egy rendes főgonosza. Legalábbis a játékidő legnagyobb részében. A legvégén persze igyekeztek valamit utólag belemagyarázni a dolgokba, de ott már ez túl kevés volt és túl későn. Illetve, gyakorlatilag, a játék nagyobbik részén tudjuk, hogy kicsoda és micsoda a konfliktus forrása, csak hőseink nem, mert egészen egyszerűen ostobák. Ez ugyan minimálisan spoiler, de egyrészt nem akkora, másrészt pedig nem is nagyon veszt senki sokat, ha csak ennyit elárulok (de ugord innentől át ezt a bekezdést, ha mégsem szeretnéd ezt hallani), de a játék során az egyik karakter elkezd furán viselkedni, mire a hőseink a játék felében arról tanakodnak, hogy mi okozhatott a személyiségében ekkora változást. Mármint én nem akarok megmondó ember lenni, de ha valakinek, akit eddig ismertem, egyszer csak teljes hátraarcot csinál a személyisége, kvázi átmegy gonoszba, és fekete miazma kezd előtörni minden pórusából, akkor lehet, hogy én elgondolkoznék azon, hogy nem csak egyszerűen ballábbal kelt aznap. Nem is hiszem továbbá, hogy ehhez a felfedezéshez ilyen meta történetírási tudás kellene. Úgy tűnik hőseinknek azonban csak egy agysejt jutott hat emberre. El lehet képzelni, marha szórakoztató volt ezt nézni.
Ennek ellenére nem teljes katasztrófa az egész történet, inkább csak unalmas és egysíkú. Azon kívül, hogy igencsak bosszantott merre ment ki a cselekmény, ennek nem igazán kellett volna meglepnie, szóval a végeredményt tekintve az egész inkább a szódával elmegy kategória. Mert például a karaktergárda a sorozathoz híven továbbra is erős. A fejlesztők még mindig tudják hogyan kell összehozni egy érdekesebb bagázst, akiknek aztán jellemeik ütközését szórakoztató végignézni.
A játékmenet azonban valami elképesztően jóra sikeredett, legfőképp a harcrendszer. Jócskán újrakeverték az eddigi formulát, de úgy, hogy az alapok megmaradtak. Most minden megmozdulásod akciópontokba kerül, amik újratermelését a megfelelő kombózással és tökéletesen időzített kitéréssel lehet úratermelni. Ez az egész harcnak egy nagyon jó ritmust ad, ami kifejezetten addiktív tud lenni. Vagy legalábbis tudott volna, mert az én esetemben inkább az volt a gond, hogy úgy az egész játékban vesztettem el az érdeklődésemet. Ami viszont ténylegesen problémás volt, azok a tutorial üzenetek. Ugyan a játék megtanít az alapokra, de a részleteket teljesen a harcok után ilyen szövegbuborékokban közli. Talán nem is túlzás azt mondanom, hogy a játék első ötven csatájában folyamatosan kapod az oktató szövegeket, és nem is csak tippeket, hanem konkrétan fontos részleteket. Ezt azért lehetett volna jobban is megoldani.
Szóval összességében nem rossz játék, csak nem szabad semmi eredetire számítani tőle.
