A Valkyrie Profile egy igen különleges játék. Egyrészt a harcrendszere miatt, ami igen egyedinek számított, amikor kijött, ma már kevésbé, de azért így sincs túl sok ilyesmivel operáló játék. Másrészt viszont a koncepció miatt.
A történet szerint egy valkűrt irányítunk, akinek itteni szerepe az, hogy az istenek háborújába toborozza az elesett hősi harcosoknak a lelkeit. Ez a játékmenet szempontjából azt jelenti, hogy minden egyes csapattársunk csak a halála után csatlakozik kompániánkhoz. Ráadásul minden egyes új társ csatlakozásakor megismerjük haláluk rövid történetét: Néhányan azért adták életüket, hogy valami jobbat érjenek el, van, aki saját életét vette el, vagy reménytelenségből, vagy, mert a körülmények erre kényszerítették, van, aki gonosztevők keze által esett el, és van olyan is, aki egész életét önzően élte le, hogy aztán érje utol a sors.
Ebből talán már sejtető, hogy ez nem az a vicceskető fajta történet, hanem a magát teljesen komolyan vevő és egész idő alatt kifejezetten melankolikus mű.
Ez még nem is minden, ezen betoborzott hősi lelkek egy jó részét aztán fel kell küldenünk az istenek létsíkjára, hogy ott szolgáljon az istenek háborújában, igaz ekkor sajna elhagyják a partit. Igazából minden fejezetben kapunk egyfajta listát arról, hogy milyen hőst küldjünk fel, íjászt, varázslót, olyat aki jól tud úszni stb. Ezen felküldött harcosoknak aztán tovább követhetjük teljesítményeit a háborúban, aminek helyzete az alapján változik, hogy kiket küldünk fel. Azt is azért érdemes hozzátenni, hogy így valamennyit olyan karakterekkel is grindolnod kell majd, akiket aztán soha többé nem fogsz használni, de ez valójában nem kifejezetten nehéz, főleg hogy már a játék elején kapsz egy olyan tárgyat, ami ezt a folyamatot jelentősen felgyorsítja.
Ez eddig egész érdekesen hangzik nem? Ja, és hogy mit hoztak ki belőle? Egy egyszerű szerelmi történetet, miközben a háttérben meg közelít a ragnarok, a világvége… jaaaaaaaaaaaaaaaaaj nekünk… *nagy sóhaj*
Oké, talán ebben a blogban túl sokszor is írok olyan dolgokról, amik, így vagy úgy de nem ragadtak meg annyira, azonban a Valkyrie Profile-lal szemben ritkán tapasztalt apátiát éreztem, ezért valószínűleg nem is lesz valami hosszú ez a poszt…
Hiába a kifejezetten egyedi körítés, ha a játék nem nagyon csinál vele semmit. Érdekesen hangozhat elsőre, hogy a csapatod minden egyes tagja halott, és hogy ezután ennek tudatában kell tovább „élniük” és harcolniuk egy valkűr oldalán. Ebből kifejezetten érdekes dolgokat ki lehetett volna hozni a szereplői oldalon, hogy ki hogyan emészti meg a saját halálát. Erre azonban a játék nem kíváncsi. Az elején, amikor először betoborozzuk az adott karaktert, kapunk egy általában 10 perces háttérsztorit arról, hogy milyen ember is volt az adott szereplő, mi vezetett a halálához, aztán annyi. Ezek témájuknál fogva elég szomorú történetek, és olvastam is például egy olyan kommentet a játékról, hogy „ha nem sírtál Yumei történeténél, nincs szíved”. Hát nálam biza nem tört el a mécses az adott sztorinál, sőt, igazából egy szereplőt sem könnyeztem meg. Persze a karakterek sorsai egytől egyig jó komorak, szó se róla, azonban valójában akkor ismerjük meg először őket, amikor meg is halnak. Márpedig nehéz egy olyan szereplő sorsán keseregni, akit 5 perce ismertél meg.
Még ha ennyi lenne is a probléma, de ezen a bemutatkozó minisztorikon kívül többet nem is kezdenek a szereplőkkel, ott vannak a partiban, de egymáshoz nem szólnak, nincs interakció velük, egyszerűen semmi. Megismered a háttértörténetüket, ahogy meghaltak, aztán annyi.
Oké, én a karaktercentrikusabb történeteket kedvelem, a magyarázat pedig lehet minderre, hogy nem ez volt a fejlesztők célja. Ebben az esetben pedig egyszerűen nem én voltam a célközönség.
Azonban hogy milyen történetért is hanyagolják a szereplőket? Nos, egy kifejezetten egyszerű szerelmi sztori miatt, aminek a legnagyobb részét a különböző előreutalások nagyon gyorsan el is lőnek, és onnantól az egész nagyon kiszámítható. Továbbá az egész nagyon lassú és eseménytelen is, szinte alig történik valami érdemleges a játék 8 fejezete alatt.
Ráadásul az, hogy hogyan is jutsz el ehhez a történethez, az is megér egy misét. A Valkyrie Profile-nak nevetségesen nehéz elérni a „true ending-jét”, és még ha csak a befejezést lenne nehéz elérni, de magát a sztorit megtalálni is puszta véletlen folytán lehet csak, márha az ember nem használ guidot. Ha pedig ez nem lenne elég, a játék végének még a „true end-el” együtt is igencsak cliffhanger szaga van, mert az érdekesebb sztoriszálakat bezzeg lezáratlanul hagyja. Azokat meg talán csak a második rész fejezné be, bár ezek után nem biztos, hogy kíváncsi vagyok rá…
Nagyjából ennyi, amit a Valkyrie Profile-ról el tudok mondani. Kifejezetten egyedi és érdekes ötletei voltak, de valahogy nem nagyon kezdett velük semmit.
