Ami először azért volt nagy meglepetés számomra, mert igazából a történet nem egy hú de nagy durranás, a karakterek önmagukban nem annyira érdekesek, a humora nem akkora szám és maga a novella is baromi hosszú, azoktól pedig különösen ódzkodok. Mindezek ellenére mégis jobban élveztem, mint egy Fate/Stay Night-ot, amiben ezzel pont ellenkezőleg, egy szórakoztató alapkoncepció és sztori van, néhány kifejezetten érdekes szereplővel.
Mégis azt vettem észre, hogy már több mint harminc órája játszom és még mindig nem unom magam. A Majikoi egész egyszerűen szórakoztató. A számomra tökéletes keveréke az akcióinak és a könnyedebb slice of life részeknek. Ugyan a karakterek önmagukban nem nagy számok, de együtt egy kifejezetten szórakoztató elegyet alkotnak, ráadásul a Majikoi szereplőgárdája baromi nagy, sokkal nagyobb, mint amit eddig bármilyen VN-től láttam volna. A karakterek pedig pont abba a kategóriába esnek, ahol ugyan sablonosak, mégis van annyi bennük, hogy ez ne legyen zavaró, és ugyan teljesen csak e köré a pár viccesebb jellemvonásuk köré vannak felépítve, ez mégsem válik zavaróvá, mert nem tolták túl sosem a hasonszőrű vicceket vagy helyzeteket. Mégha a szereplők relatív egyszerűsége és kiszámíthatósága adta volna is magát az efféle „túl sokszor előtt poén” helyzethez.
A másik dolog pedig, ami kifejezetten tetszett, az az, hogy a Majikoi nagy. Legalábbis sokkal nagyobbnak érződik, mint amit a vizuális novella keretek be tudnak mutatni. A VN-ekkel az is kicsit a bajom, hogy kissé szűkösnek érződik az a világ, amit prezentálni tudnak. Csak néhány elkészített háttér van, amik között a sztori folyamatosan váltogat és a szereplőgárdák sem kifejezetten terjedelmesek, ami önmagában nem baj, csak amint mondtam, így egy kicsit szűkösnek érződik az egész.
A Majikoi világa azonban nem. A már említett hatalmas szereplőgárda is tehet erről, mert még olyan apróbb mellékszereplők is portrét kapnak, akik más VN-ben még egy sor szöveghez sem jutnának. Másrészt a novella próbálja világa szélességének illúzióját kelteni, többször beszélnek a szereplők olyan apróbb semmitmondó dolgokról, amikről ezek ellenére el tudod képzelni, hogy egyszer a főtörténet során is szembejönnek. Például a főhős egyik barátja, akinek az a heppje, hogy mindig elmegy világot látni, majd mindig valami kalamajkába keveredik, egyszer meséli, hogy valami túszhelyzet kellős közepén találta magát. Ekkor pedig a játék világában elég gyakran emlegetett nagyvállalat egyik komornyikja, akiről hasonlót sem feltételezne az ember, egyedül felszámolja a túszejtők csapatát. Te pedig simán el tudod képzelni, hogy valamelyik későbbi történeti szálon tényleg bele is futunk majd ebbe a karakterbe.
Egyszer pedig tényleg bemutatásra is kerül. Ráadásul nem is feltétlenül az első részben. A másik, amiért a Majikoi világa szélesnek tetszik, az az, hogy folyamatosan bővítették a világában játszódó történeteket. Az első rész után jött egy teljes értékű folytatás, majd egy úgynevezett fan-disc sorozat, ami 6 rövidebb részből áll, és ahol minden elképzelhető szereplő és még a nagymamájuk is saját route-ot kapott. A Majikoi ilyen tekintetben a jól ismert shounen sémára emlékeztet, amik gyakorlatilag az idők végezetéig futhatnak, mert mindig van valami újabb történeti szál, amit el lehet mesélni. A Majikoi ehhez hasonlóan mindig újabb karaktereket, újabb route-kat és egyéb sztoriszálakat hoz be, ezzel bővítve a saját kis univerzumát.
Másrészt, talán azért is bírtam kifejezetten a Majikoi novellákat, annak ellenére, hogy egyetlen eleme sem annyira kiemelkedő, mert sosem éreztem úgy, hogy vesztegetné az időmet. Egyetlen jelenet vagy szcenárió sem volt feleslegesen elnyújtva, az akció és nyugisabb elemek megfelelő keverésével együtt ez pedig egy kifejezetten kellemes tempót eredményezett. Arról nem is beszélve, hogy ugyan az első játék 90+ óra, ez viszont feloszlik az 5 fő route, 6 mellékszál, és a játék végén megnyíló true route között.
Miközben olvastam a Majikoit sosem érződött olyan kiemelkedőnek, de ahogy teltek múltak a vele töltött napok, azt vettem észre, hogy egyre jobban élvezem. Ha másban nem is, de egyvalamiben tényleg tudott kiemelkedőt nyújtani, remekül szórakoztatott.
