Az Origins egy nagy ugrás a Rpg-k felé, ami azt jelenti, a karaktered melletti szám igen sokat jelent, mert bármit, ami három szinttel feletted van, szinte lehetetlen legyőzni. Ami pedig azt jelenti, hogy az a rengeteg mellékes tevékenység, ami az eddigi AC játékok térképeit is ikonokkal árasztotta el, az most hirtelen sokkal inkább kötelezővé vált. Mindez pedig meglepően módon működik.
Bár ez sajnos mind a fő és mellékes küldetések ellenére… Mert az az igazság, hogy bár rengeteg „egyedi” mellékes misszió van, a legtöbbjük igencsak felejthető, egykaptafára épülő darab. Persze vannak, amik elhintenek egy-egy érdekesebb információmorzsát a világról és annak helyzetéről, de nagyrészük nem valami túl izgalmas. Még kellemetlenebb, hogy ezek adják az XP nagy részét is, amit így Rpg irányban valamilyen szinten kötelező is csinálni. Viszont hozzáteszem, hogy azért nem élvezhetetlenül vannak túltolva, a játék közepétől csak akkor foglalkoztam velük, ha nagyon úgy éreztem, és azért így is el lehetett lenni.
Ami viszont még kellemetlenebb, hogy a fő küldetések se lettek sokkal jobbak. Jobbára ugyanolyan sablonfeladatok kell végrehajtanod, mint az opcionálisok esetében. Én úgy emlékszem, mintha a Unitiy és a Syndicate részekben ennél azért izgalmasabb főküldetések lettek volna, vagy legalábbis azok a részek azért tartalmaztak egy-két szórakoztatóbb nagy akciójelenetet. Itt szinte semmi. Még nem is csak a tartalmuk, de a körítésük se lett sokkal fényesebb. A történet is valami baromi érdektelenre sikeredett. A cselekmény kétharmada igazából csak arról szól, hogy egy listányi jellegtelen rosszfiút vadászol le Egyiptom szerte, mikor meg végeztél, akkor a sztori hirtelen padlóig nyomja a gázt, lefut minden kötelező kört 2-3 küldetésben, amiket muszáj egymás után csinálnod, mikor pedig végeztél, kvázi két misszióra vagy a stáblistától. Igazából egész szórakoztató is, amikor zajlanak az események, csak erről az egész játéknak szólnia kellett volna, nem csak egyszer megtörténnie az egész 40 órás játék alatt.
Mindezek ellenér mégis működik a játék, mivel az alapokat nagyon erősre építették. A csaták, felfedezés és küldetések megoldása egy kifejezetten kellemes elegyet alkot. Játékmenet terén mind a lopakodás, mind a harcrendszer jól működik. Ha megfelelően kevered a fő és mellékküldetéseket, némi vadászgatással és felfedezéssel, akkor igazából kifejezetten el lehet lenni a játékkal.
Főleg a felfedezéssel, mert az Origins ókori Egyiptoma valami eszméletlenül jól néz ki. Még csak nem is feltétlenül a tripla-A minőségű grafikai részletességre gondolok, bár az is nagyban hozzátesz az összképhez, hanem arra, hogy valami kifejezetten fantáziadús helyszínekkel töltötték meg a térképet. Egyszerűen csak változatosak lettek a tájak, illetve mindig találni valami kérdőjellel meghatározott érdekesebb helyet, míg a különböző romok és sírok feltárása is remek. Arra meg külön buzdítanák bárkit, aki játszik valaha ezzel a játékkal, hogy a játék végefelé lovagoljon végig a térkép legdélebibb tájain. Nem azért, mert igazából bármi lenne ott, mert hogy nincs, viszont pont ettől van meg az egésznek egy nagyon erős hangulata, ami teljesen más élményt ad, mint a játék többi tája.
Szóval összeségében igen felemás képet fest az Assassin’s Creed: Origins, az elmozdulás Rpg irányba annyit tesz, hogy most minden eddiginél jobban kell foglalkoznod az opcionális tevékenységekkel, amik ugyan jók is, de neked kell nagyon ráérezned a játék ritmusára, hogy te tartsd változatosan a játékot, mert különben unalomba fullad az egész. Mert a biztos játékmeneti alapokra sajnos semmit nem tesznek a sablonos fő és mellékküldetések, és még kevésbé az érdektelen történet.
