Persze, hogy nem, de nincs olyan ország, ahol ezt szívesen néznék el a szülőknek. Jól mutatják ezt a szülési tendenciák is. A párok egyre később házasodnak és vállalnak gyereket, míg a házasságok fele válással végződik, ami szintén hullámokat kelt a foglalkoztatásban.

Na jó, hát amikor nekünk itthon kellett esetleg maradni a gyerekek miatt, akkor még a lengyeleknél volt földrajzilag legközelebb sztrájk. Aztán meg a picifiam miatt mindig volt itthon valaki, a másiknak nem kellett a gyerekek miatt (akár sztrájk, akár betegség okán) mulasztania. Csak úgy eszembe jutott a példa. Nem hiszem, hogy egy hat éves gyerkőcöt, akinek szünetet rendeltek el az iskolájában, szívesen otthon hagynának egyedül a szülei. Persze biztosan vannak nagyon humánus munkahelyek is. De attól tartok, nem azok vannak többségben.

Nekem nem sztrájkkal kapcsolatosan vannak ilyen emlékeim, mert még az ember volt a legfőbb érték, amikor a gyerekeink kicsik voltak. De úgy néztek ránk a munkahelyen, mint a véres rongyra, ha a bölcsődéből-óvodából jött a telefon, hogy lázas a gyerek, azonnal vigyük haza! Szóval el tudom képzelni, hogy ma sem fogadják felhőtlen örömmel, ha egy szülőnek a gyerek miatt kell mulasztania.

Van egy érdekes-különleges kárvallott csoportja is ennek a sztrájknak. Mi van azokkal a szülőkkel, akik el tudnának jutni a saját munkahelyükre, de nem tehetik, mert otthon kell maradniuk a gyerekükkel, aki viszont nem tudja elérni az óvodát-iskolát, esetleg ott éppen szünetet rendeltek el a sztrájk miatt? Vajon az ilyen szülőknek is elfogadják legalább fizetés nélküli, de igazolt napnak, hogy otthon kellett maradniuk? Vagy ők oldják meg, ahogyan tudják?

Jó reggelt mindenkinek! Megint egy szép, BKV-s sztrájkkal díszített nap. Érdekes lenne egy kimutatás, hogy a havazás, a buszok rossz állapota, vagy a sztrájk bénítja meg jobban a főváros közlekedését.

Jó reggelt mindenkinek! Megint egy szép, BKV-s sztrájkkal díszített nap. Érdekes lenne egy kimutatás, hogy a havazás, a buszok rossz állapota, vagy a sztrájk bénítja meg jobban a főváros közlekedését.

A kormány nem mert (és nem is lett volna kivel-mivel) erőszakhoz folyamodnia. Aztán elkezdődtek a tárgyalások, amiknek a középpontjában a tervezett benzin-áremelés állt. Elcsattant egy halom ígéret és szép csendesen elhalt az egész. Mindenki kijelentette, hogy győzött, érvényesítette az akaratát. Aztán egy évvel később már a blokádot kiváltó összeg felett volt a benzin ára, elszabadult az infláció stb. De akkorra már megedződött a lakosság.

Persze, hogy emlékszem, Uhuka! Alig tudták megtartani az ablakban, olyan részeg volt a szerencsétlen. De legjobban az tetszett, hogy "senkinek eszébe sem jutott erővel megtörni" a taxisblokádot. Csak azt nem tudom, hogy akkor az országos rendőrfőkapitány, és a HM egyik illetékese miért sietett leszögezni, hogy az ő állományukat ilyen feladatra nem engedik bevetni!