Ritka az, amikor egy játékot háromszor is bezavarunk a tesztlaborba, ez a mostani azonban kivételes alkalom, a Firaxis zseniális alkotása, az XCOM 2 ugyanis újabb platformra látogatott el nemrég az XCOM 2 Collection Switches megjelenésének hála. Hogy a játékmenet tekintetében pontosan mit kínál és mitől annyira jó az első rész történetét 20 év elteltével folytató űrlényes taktikai játék, azzal most nem untatnálak titeket, hiszen Chris a PC-verzió tesztjében elég jól kifejtette mindezt. Sokkal inkább Bate korábbi konzolos tesztjére igyekszem reflektálni, hiszen a PS4- és Xbox One-verziók azért koránt sem voltak problémamentesek (és akkor talán még finoman fogalmaztam), így mindenképpen kíváncsian vártam, hogy mire képes a játék négy év elteltével, immáron Switchen.
A portolást végző és a Nintendo platformját tekintve már viszonylag tapasztaltnak mondható Virtuos csapatának nem volt egyszerű dolga, hiszen egy gyengébb platformra kellett átültetniük egy olyan játékot, amely amúgy sem a betonbiztos technikai alapokról volt híres. Így aztán nem meglepő, hogy kompromisszumos átirat született, ami nemcsak a karaktermodellek kidolgozottságán és a textúrák részletességén figyelhető meg, hanem a rombolható pályaelemeken keresztül is, melyek egyrészt nem is olyan látványosak, mint az eredetiben, másrészt szinte rögtön el is tűnnek. Ahogy anno Bate is megjegyezte, a korábbi konzolos verzióknak igencsak sarkalatos pontja volt a framerate, ami nem elég, hogy olykor kegyetlenül be tudott zuhanni, de általánosságban is ritkán tudta csak tartani a standard 30 fps-t. Nos, szívesen írnám, hogy Switchen ilyen tekintetben már sokkal jobb a helyzet, de nem volna igaz: sajnos amint beindul az akció (különösen a "TPS-kamerás" jeleneteknél), a Nintendo gépén is találkozni masszív belassulásokkal, de olykor még az egyszerű átvezetők és töltőképernyők is képesek kellemetlen döcögésre.
Ha már töltőképernyők: ezeket sajnos most is rengeteget fogjuk bámulni, a játék ugyanis cseppet sem sieti el a küldetések, illetve a missziók közötti térkép betöltését. Ez leginkább azért különösen fájó, mert az XCOM 2 egy kifejezetten nehéz játék, mely az első egy-két bevetést leszámítva nem tűr el túl sok hibát vagy rossz döntést a játékos részéről, így aztán katonáink úgy tudnak hullani benne, mint a legyek (erre írta azt Chris, hogy lehet, jobban járunk azzal, ha nem erőltetjük az amúgy részletes testreszabási lehetőségeket). Márpedig, ha rossz mederbe terelődik egy küldetés, akkor általában jobban megéri folytatni egy pár perccel korábbi mentett állásról, mintsem elölről kezdeni és a nulláról optimalizálgatni, hiszen a játék kezdetben elég szűkösen osztogatja az erőforrásokat. A nagy baj viszont az, hogy bármit is választunk, mindenképpen regeteget fogjuk bámulni a töltőképernyőt, ez pedig hosszú távon sokkal többet elvesz az élményből, mint az összes többi technikai probléma együttvéve. A grafikai és teljesítménybeli gondokat egy körökre osztott játék esetében még viszonylag könnyen le tudjuk nyelni, a rengeteg várakozásra ugyanakkor nagyon nincs gyógyír.
Szerencsére azért van olyan terület, ahol a korábbi konzolos átiratokhoz képest javult a Switch-verzió, összességében ugyanis egy sokkal stabilabb portról beszélhetünk. PS4-en és Xbox One-on sajnos elég gyakoriak voltak a bugok, melyek időnként nemcsak a látványba piszkítottak bele, hanem a továbbjutást is akadályozták. Switchen ellenben a teszt során nem találkoztam semmi ilyesmivel, tényleg csak grafikai tekintetben voltak bizonytalanságok, legyen szó pop-up jelenségről vagy a már PC-n is jelenlévő gyakori clippingről, de ezekre egyrészt számítottam, másrészt – ahogy említettem – az élménybe nem nagyon rondítanak bele, úgyhogy összességében azt mondhatjuk, hogy a Switch-átirat a legjobban teljesítő konzolos portja az XCOM 2-nek.
Hogy mindezek tükrében mennyire ajánlható az XCOM 2 Switch-verziója? Nos, a kérdést két szemszögből érdemes megközelíteni. Ha még újoncnak számítasz a körökre osztott taktikázás világában, akkor sokkal ideálisabb belépő lehet a Mario + Rabbids: Kingdom Battle, amely egy sokkal kezdőbarátabb, letisztultabb, könnyedebb, ugyanakkor kellően mély újraértelmezése a zsánernek, egy kis nintendós cukormázzal nyakonöntve. Ha azonban valami igazán hardcore-ra vágysz, akkor az XCOM 2-nél keresve sem találsz jobbat, amely egyértelműen a műfaj jelenlegi csúcsa, konzolon is teljesen korrekt irányítással, elfogadható mértékű technikai bizonytalansággal, no és brutális tartalommal, hiszen az XCOM 2 Collection a 4 DLC mellett a War of the Chosen kiegészítőt is tartalmazza. És ami a legfontosabb: mindezt hordozható formában, ami mindig egy nagyon erős érv a Switch-verziók mellett azok számára, akik ritkábban engedhetik meg maguknak, hogy tévéről vagy monitorról játsszanak. Csak ne kellene annyit bámulni azt a fránya töltőképernyőt...
