Legutolsó nyomtatott számunkban, a 2019/12-es PC Guruban írtam a norvég Moons of Madnessről, amely viszonylag kalandos úton jutott el végleges állapotába, majd a számítógépes verzió megjelenésekor kellett szembesülni azzal a ténnyel is, hogy egy ideig feleslegesen várjuk a konzolos változatot. A hosszú és kellemetlen várakozásnak azonban vége, hiszen immáron egyéb platformokon is ellátogathatunk a Marsra, ahol Phobosz és Deimosz árnyékában testet ölt az őrület.
Rutin túra a Marson
Ahogyan azt az eredeti cikkben is írtam, a játékos Shane Newehart bőrébe bújva végzi a dolgát a Trailblazer Alpha nevű kutatóbázison, azonban a mérnök rutinfeladatait viszonylag rövid időn belül keresztezik megmagyarázhatatlan események, ijesztő látomások és rémisztő álmok. Egyből utóbbival kezdünk, majd enyhe déjà vu társaságában folytatjuk napunkat, amibe az ellenőrzés és javítás általános teendői tartoznak.
Kalandunk egyébként belső nézetben zajlik, minimális interakcióval, így összességében be kell érnünk annyival, hogy a hangsúlyos sétálgatás mellett képeket nézegetünk, jegyzeteket olvasunk, néha beindítunk egy-egy berendezést, számítógépeket kezelünk, továbbá nagyon odafigyelünk ruhánk oxigénellátására, ami ebben a közegben ugye létfontosságú. A rutint és a nyugalmat azonban a kisebb zavaró tényezőket követően komolyabb problémák zavarják meg: hamarosan idegen inváziós létforma támadja meg a növényházat, a kollégák mintha sorra őrülnének meg, a teljes bázis kísértetjárta hellyé változik, majd egy szörnyeteg is feltűnik a színen.
Innentől változik annyiban a játékmenet, hogy időnként menekülni kell, fejtörők jelennek meg a képletben, esetenként a feladataink is változnak, továbbá harcra is sor kerül (tipikusan szimpla QTE-jelleggel), valamint komolyabb kutatási és mechanikai formulák megfejtésével teljesedik ki a képlet. Mindezek alaposan feldobják az egyszerű sétaszimulátor-alapot, nem beszélve a kozmikus horror megjelenéséről, ami a látványos külső társaságában igazán ütős mixet eredményez – pontosan úgy, ahogy az alapjáték esetében.
A félelem holdjai
Felesleges lenne túlzásokba esni: a Moons of Madness egy izgalmas, helyenként kifejezetten látványos, legfőképpen pedig igen hangulatos élményjáték, de semmi több. Amennyiben PC-n nem találkoztunk vele, mindenképpen megéri az árát a műfaj és a téma kedvelőinek, talán még a kedvencek közé is bekerülhet, de klasszikus azért nem lesz belőle. Itt-ott rémisztő, amúgy pedig inkább csak érdekes és tényleg izgalmas történet némi fordulattal, kevés hibával, egy-egy nagyon jó ötlettel. Amibe belefutottam, mint zavaró tényező: hiába az automata mentés, illetve hiába kaptam meg még a trófeát is egy adott feladat elvégzéséért, amikor később betöltöttem a mentett állást, kezdhettem elölről az egész ide vonatkozó feladatot, ami azért bosszantó tud lenni.
Más kérdés, hogy ez még a megjelenés előtt történt, így előfordulhat, hogy hasonló gubancba más már nem akad a hivatalos start után. Ha pedig teljesen hibátlanul fut a program, akkor nagyon bele lehet zuhanni, mert elég szuggesztív, már-már őrületes szinten hozza a lovecrafti kozmikus horror elemeket. És emiatt bizony ott a helye a weird fiction-rajongók gyűjteményében.
