Ismered a viccet, amikor Strife és War bemegy a kocsmába Malgroshoz, majd megisznak egy pofa sört lezúzzák a démonokat? Nos, ez nem vicc, ahogy a Genesis sem az.
Merthogy a végre Joe Madhez, avagy az eredeti alkotóhoz visszatért széria a Genesis képében nyújtott tavaly egy nagyon jó kis spinoffot, mégpedig izometrikus külsővel, a megszokott összetevőkkel, de végre bemutatva a rajongóknak a negyedik lovast. Ő nem más, mint Strife, a nagyszájú pisztolyhős, akivel a Darksiders talán még színesebb és változatosabb, mint volt. Nos, ez az új epizód PC után végre konzolokra is elérhető, így adta magát, hogy én is fejest ugrottam az önfeledt akcióba.
Minden nap Háború
Volt már teszt a játékról, sőt arról is cikkeztünk, mi ez a sztori, hogyan alakult a sorozat sorsa, így ezekkel már felesleges lenne komolyabban foglalkozni. Legyen elég annyi, hogy a Darksiders nem véletlenül olyan közkedvelt, nagy szerencse hát, hogy a THQ csődje és az eredeti alkotók szétszéledése után a THQ Nordic égisze alatt elkészülhetett a folytatás, majd az Airship Syndicate-hez és egyben Joe Madhez visszatalálhatott a négy lovas története. Ami, a kis csapatban rejlő lehetőségek miatt egy spinoffban csúcsosodott ki, ezzel megelőzve egy tényleges negyedik részt (legalábbis reméljük).
Merthogy az előzményeket bemutató, ezúttal is pokoli karaktereket (Samael, Lucifer és társaik) felvonultató sztori ebben az esetben inkább aRPG, mintsem külső nézetes akciójáték, de mégis minden egyes eleme visszaköszön a korábbi epizódoknak. Sőt, ha nem Wart választjuk, akivel a hadonászás és csapkodás az alap játékmód, akkor Strife lőfegyvereinek hála egyfajta aRPG-kétkaros lövölde keveréket kapunk. Ez pedig piszkosul jól áll a sorozatnak.
Ahogyan azt már megszokhattuk, War vagy Strife irányításával (vagy egyszerre kettőjükkel, ha van egy barátunk a feladatra – idegenekkel nem tudunk összekerülni) kell végigmenni a helyszíneken, amik alapból egy csomó rejtett területet tartalmaznak, de a később megszerezhető különleges képességeknek hála mindenképpen érdemes visszatérni a kitisztított pályákra is, merthogy még ilyenkor is felfedezhetünk korábban elérhetetlennek tűnő területeket. Sőt, mivel a missziók előtt a központi csarnokban mindig látni, hogy az adott küldetésnél milyen szinten érdemes nekiállni a teljesítésnek, gyakran előfordul majd, hogy a korábban nem száz százalékra teljesített pályákra muszáj visszanéznünk, hogy újabb core-okat szerezzünk be.
És hogy mik azok a core-ok? A levert ellenfelekből vagy éppen kihívások teljesítésével kapott, netán a boltostól, Vulgrimtól vásárolt entitásmagok, amik nemcsak képességeinket fejlesztik, de a karakterek szintjét is növelik. Ezek mellé szerezhetők be kombók, bővítések, avagy az aRPG-s szál is tökéletesen igaz, merthogy nem maradunk meg a kellemesen langyos pocsolya ölelő nyugalmában, hanem állandóan fejlődünk.
A Darksiders Genesis nem tökéletes produkció, nem hibáktól mentes játék. A PC-s változatban is voltak apróbb gondok és bugok, ezekből egy-kettő átkerült a konzolos változatba is, plusz a megjelenés napjáig egy-egy helyen (a hub esetében folyamatosan) érthetetlenül durva és zavaró visszhang került az audióélménybe – de mindezért kárpótol a hangulat és az élmény. Meg azért bízzunk benne, hogy ezt a kis extra hanghatást, feature-t is gyorsan kigyomlálják az alkotók.
Mert a zene amúgy brutális, hozza a megszokott Darksiders-hangulatot, emellett a visszafogottabb stílus ellenére a látvány is egészen szemkápráztató. Hiszen a teljesen 3D-s külsőt ízlésesen tálalt, a mélységeket és távolságokat kiválóan érzékeltető külcsínre sikerült cserélni, ami kimondottan jól áll a Genesisnek, éppen úgy, ahogy ez a lövöldözős hack ’n’ slash megközelítés is. Tényleg nem tökéletes, tartom a 86 százalékos eredményt, de 15-20 órás játékidejével, arénamódjával, kooperatív lehetőségeivel messze több, mint amit a visszafogott ár alapján gondolnánk, a YouTube-csatornánkra kikerült videóban bemutatott Nephilim Edition pedig a rajongóknak igazi aranybánya. Nem kizárólag Strife szobra, de a Darksiders-világot feldolgozó társasjáték miatt is, ami szerintem minden fan álma. Hajrá, csapjátok szét a démonokat!
