Ha 4X és civilizációs menedzsment, akkor Sid Meier és Civilization, ezt még a stratégiai játékokban kevésbé jártasok is tudják, a birodalmak építése és rombolása pedig egyre kevésbé a PC-s bázis úri mulatsága. Idén tavasszal Nintendo Switchre is ellátogatott a hatodik epizód, a téli hidegre aztán beesett a PS4-es és XOne-os nagytestvér, ami lényegében a legteljesebb változat. Mivel korábban az alapjátékról és a kiegészítőkről is írtunk már tesztet, ezúttal inkább csak egy lazább ajánlóval hoznánk meg a kedveteket a játékhoz.
A korábbi teszteket itt találjátok:
Miből élünk?
Leginkább abból, ha szépen, lassan, de építjük a közösséget, fejlesztjük a népet. Merthogy miről is van szó? Lényegében egy civilizációépítő menedzserjátékról és stratégiáról, amelynél a semmiből, avagy tulajdonképpen a pusztában portyázó kis törzsből először várost formálunk, feltérképezzük és kiaknázzuk a környéket és az abban rejlő lehetőségeket, közben gyarapodunk és tovább építkezünk, valamint a különböző fejlődési és tanulási ágakon erősítjük népünk mentális képességeit, amiket aztán a haderő tud fizikai formában bevédeni, ha valakinek nem tetszik, hogy túl hamar és túl sokat okoskodunk. Vagy esetleg lenyilazzuk a felderítőjét – merthogy olyan is előfordulhat. Esküszöm, Bíró úr, azt hittem, hogy egy unikornis!
Szóval gyarapodunk, fejlődünk, kiépítjük a mezőgazdaságot, beindítjuk az állattartást, a bányászatot. a fegyvereseinket korszerűsítjük, majd a tudományokkal újabb és újabb szintet lépünk. Van diplomácia, vezetői pluszokat nyithatunk meg, ismerkedhetünk és örömmel fogadhatjuk a többi nemzetet, de ha beleköpünk a levesükbe, akkor ne csodálkozzunk, ha a két nép barátságát megpecsételő nász végül Vörös esküvőbe torkollik. A városokban, majd városállamokban a különböző negyedeket elszeparálva jelölhetjük ki különböző célokra, ha pedig valakivel összeakadunk a védelmi okokból felhúzott falakon túl, láthatjuk egységeinek erejét, majd dönthetünk a további lépésekről. A harcokat adok-kapok formájában a mezőkön csatangoló kis figurák rendezik, amennyiben pedig sikerrel vesszük mind a lakosok problémázásai okozta kihívásokat, mind környezetünk támadásait, akkor korszakokat lépve és ezzel egyre fejlettebb társadalmat alkotva közeledünk a modern kor vívmányai felé. A határ szó szerint a csillagos ég.
Minden egyben
És miközben már az alapjáték is rendkívül tartalmas, összetett, hosszantartó élményt kínál uralkodóival és lehetőségeivel, a PS4-es és XOne-os változat eleve az összes kiegészítővel érkezett meg, miközben a Switch-verzió utólag kapta meg a DLC-ket. Ez többek között a Rise and Fall és Gathering Storm bővítményeket, valamint a különböző népeket is jelenti. Előbbi egyébként nem hozott hatalmas újdonságokat a játékba, lényegében az aranykort és a különböző állomásokat dolgozta át, valamint a lojalitásrendszer miatt érdekes, a második DLC viszont több szempontból is fontos, elvégre a különböző természeti katasztrófák (vulkánkitörés, árvíz, tornádó és a többi) mellett a globális felmelegedés problémáját is bedobta a fortyogó üstbe, amivel azért érdemes foglalkozni. És ez még csak a jéghegy csúcsa, a probléma jóval összetettebb, elvégre mindez hozza magával azt is, hogy a nyersanyagokkal is jobban kell vigyázni, a diplomácia is alaposan megváltozott, avagy a Rise and Fallnál mindenképpen izgalmasabb kiegészítőt kaptunk.
Ami viszont számunkra talán a legfontosabb, az az uralkodói felhozatal kibővítése, hiszen még soha nem játszhattunk magyar királlyal, de immáron erre is van lehetőség. Megalapítva hazánkat és felépítve Budát, magával Mátyással rakhatunk rendet a környéken, ami azért nem rossz móka. Pláne, hogy nekem például már általánosban is az egyik kedvenc témám volt Mathias Rex és uralkodásának időszaka. Szóval Hunyadi Mátyással egyből izgalmasabb az élet, jöhet a fekete sereg, és Make Hungary Great Again, ezzel is befoltozva a magyar történelem sötétebb lyukait.
Kötelező?
Hogy mindezek után kérdéses-e a játék beszerzése? Igen is, meg nem is. Egyfelől a csomag kimondottan tartalmas, a Sid Meier’s Civilization 6 az a produkció, amibe alapjáraton 20 órát bele lehet rakni, de inkább több százról beszélhetünk, ráadásul a DLC-k társaságában tényleg masszív egy pakk a részünk, aminek ugyan meg is kérik az árát, de lényegében jobb műfajon belüli cím sem nagyon van a piacon. Talán csak az Age of Wanders: Planetfall közelíti meg, de az is más tészta, sok szempontból különbözik. Éppen ezért a stratégiák kedvelői esetében nyugodtan mondhatjuk kötelezőnek ezt a változatot. De! Csak és kizárólag akkor, ha tényleg szeretik az összetett játékokat, emellett PC-n valamiért nem tudják beszerezni a Firaxis alkotását.
Merthogy. A konzolos verzióval játszva azért rá kellett jönnöm, hogy ez a műfaj az, ami számítógépen mindenképpen jobban fekszik. Tudom, ma már nem nagy csoda egy billentyűzet és egér beszerzése, de amennyiben ez nincs otthon a felszereléseink között, bármennyire is ügyesen megoldották a portolást, okoz majd néhány kellemetlen órát a kezelőfelület kiismerése és az irányítás elsajátítása. Ráadásul, aki nem akkora stratéga, az alaposan elveszhet a Civ6 iszonyatos mélységeiben, amiknél egy csomó apróságra is figyelni kell, lehetőségeink pedig elképesztőek. Éppen emiatt a program nem mindenkinek szól. Aki azonban érez magában elég eltökéltséget és taktikai tudást, az bátran csapjon le erre a kiadásra, mert a Sid Meier nevével fémjelzett sorozat továbbra is a zsáner csúcsán van, így nem érdemes kihagyni.
