Persze a tudomány most is nélkülözhetetlen, és itt jön képbe a városok átszervezett rendszere. A metropoliszaink immáron körzetekre oszlanak -- tudomány, katonaság, gazdaság, vallás, mindenek megvan a maga körlete, és nem mindegy hova pakoljuk ezeket. Egy hegyoldal például bónuszt ad a csillagászoknak, így növelve a már említett tudományt, ugyanakkor a vallási vezetők szerint jó hely egy hegytető. A körzetek ráadásul abban is segítenek, hogy ránézésre megállapítsuk, a város milyen szerepet tölt be a civilizáció működésében, ez pedig különösen háborúzás idején jön jól.
Apropó háború! Ez is változik, egyrészt azzal, hogy enyhülnek a csapat-elhelyezési szabályok -- na, nem tűnik el az egy mező-egy egység szabálya, de a támogató eszközök (ágyúk, ostromtornyok, stb.) összevonhatóak, akárcsak a telepesek és a katonai egységek, jóval egyszerűbbé téve a városalapítást, és átláthatóbbá varázsolva a csapatmozgatást, ha csatára kerül sor. A másik nagy változás, hogy hitelesebben viselkednek a mesterséges intelligencia által vezérelt vezetők: saját céljaik és elképzeléseik vannak, amik a diplomáciai hadszíntéren is megmutatkoznak, sokkal érdekesebbé téve a játéknak eme vonulatát is.
Végezetül változik a multiplayer is, ami immáron nem fog egy teljes napig tartani. Ezt úgy oldotta meg a Firaxis, hogy gyorsabb tempót vezetett be, valamint egyedi kondíciókat állítottak fel, például csak egyetlen korszakra korlátozva a játékot és ehhez mérten speciális feltételeket szabva a győzelemhez. Összességében gyorsabban lezavarható egy-egy ütközet, de -- a tervek szerint -- megtartva a Civilization által nyújtott szórakozást.
A Firaxis egy, a sorozat létezésének 25. évfordulójához méltó, különleges kiadást is összeállított, ráadásul attól sem kell félni, hogy nem fog futni a játék: igen baráti gépigényt kapott a Civilization 6.
