Ki ne imádta volna a kilencvenes években a Theme- és Sim-játékokat? Kórházat menedzselni, várost építeni, hangyabolyt igazgatni… alapvetően badarságnak tűnhet, de nincs is jobb kikapcsolódás, mint szöszölni a különféle témákban megjelent menedzserjátékokkal. És bár az utóbbi egy-két évtizedben mintha eltűnt volna a zsáner, néhány éve szerencsére új erőre kapva tért vissza a köztudatba, hogy a régi nagy franchise-ok feléledjenek, illetve a már ismert csapatok, akár új néven, de megújult erővel vessék bele magukat a régi történetek modern verziójába. Ilyen a Two Point Hospital is, amely 2018-ban friss produkcióként, de a már bejáratott sémában hozott megváltást a műfajba, hogy most, 2020 elején végre konzolon is játszhatóvá váljék, méghozzá két korábbi bővítés társaságában. Nos, ha mostanában beteg leszek, kórházba maximum csak a játékban megyek, de a betegszabi alatt alaposan felfuttatom az intézményt, az is biztos.
Az alapoktól felhúzva
Ahogyan azt bodak már írta a korábbi tesztben, az ismeretlen ismerős Two Point Hospital lényegében a már jól bejáratott alapokhoz nyúl, vagyis inkább a játékos kezdi az alapokkal, merthogy elsőre csak egy üres vázzal rendelkezik: egy tágas épülettel, mindenféle berendezés és alkalmazottak nélkül. Aztán jöhet a recepció, meg az első alkalmazott, később az orvosok és ápolók csatlakoznak a vizsgálóval, gyógyszerésszel, egyszerűbb kezelőkkel, amikor pedig megjelennek a speciális bajok és ragályok, akkor jöhetnek a különleges osztályok és ellátók, plusz a szakképzett dokik, akik nemcsak tanácstalanul rázzák a fejüket, ha valaki a mellkasába nőtt fejjel, esetleg bohócként köszön be hozzájuk.
A legjobb az egészben, hogy mindezen idő alatt, míg mindezt felépítjük és kiépítjük, a betegek ki- és bejárkálnak, tömegekben érkezve keresik a helyüket, megrohamozzák a mellékhelyiséget vagy az árust, ücsörögnek a váróban, pletykálnak, szenvednek, esetleg meg is halnak, hogy utána kóbor szellemként hozzák a frászt mindenkire. Kimondottan humoros és kedves az a stílus, az a karikatúra jellegű mód, amivel a Two Point Hospital él, így rendszeresen mosolyt csalva mindenki arcára. Még akkor is, mikor éppen veszteséges a vállalkozás, még akkor is, mikor a felügyelő éppen látogatóban van és sorra húzza le a különböző szolgáltatásokat – és még akkor is, mikor valami nem várt fejlemény hatására romokban az egészségügy.
Nagyláb és minden más
Az izometrikus nézetű, de alapvetően szépen bezoomolható terep adja magát, ahogy a fejlesztési és építési folyamat is (könnyítés, hogy egy gombnyomással másolhatunk le teljesen kiépített helyiségeket), de a teljes rendszer csiszolt és egyértelmű. Konzolon lényegében semmi nagy változás nincs. Ahogy sikerre vittük egyik intézményünket, már mehetünk is a másikhoz, ami persze egyre több nehézséget jelent, kezdve a bevételi forrásokért folytatott küzdelemmel, netán azzal, hogy a helyi klíma miatt mindenhol meg kell oldanunk a fűtést. Mert, ahogy a betegeskedést és a nomád életmódot, úgy a fagyoskodást sem viselik a látogatók, sőt lényegében mindig van valami bajuk, így agyban többnyire előttük kell járnunk, hogy semmibe se köthessenek bele.
De ez az előre gondolkozás is remek része a receptnek, ahogy a teljes építgetés, munkaerőfelvétel, berendezkedés, fejlesztés, tanítás jellegű munkafolyamat is, aminek hála új épületegységeket vásárolhatunk és építhetünk be, más fölrészekre látogathatunk, sőt az eredeti megjelenés óta kiadott bővítmények miatt még a jetivel is összeakadhatunk. Nagyon szórakoztató, nagyon jópofa, hangulatos és kellemes látványvilágú, kimondottan humoros menedzserjátékról van szó, ami bár itt-ott monotonná válik, lényegében pedig nem hoz nagy reformokat, ettől függetlenül nagyon is ajánlható, sőt konzolon pláne, elvégre a zsáner darabjaival eleddig nem voltunk elárasztva.
