A Games Workshop már egy jó ideje nem ódzkodik attól, hogy asztali háborús játékaik átirata és azok mellékágai a képernyőkre kerüljenek. Ez utóbbiak népes táborába tartozik a Warhammer Underworlds Online (innentől csak Underworlds) is, mely így olyan klasszikusokkal említendő egy lapon, mint a Blood Bowl 1-2 vagy a Space Hulk. Pláne, hogy azok alteregóihoz hasonlóan szintén igyekszik megőrizni a fizikai verzió minden egyes elemét, csupán átemelve azt a virtuális térbe – a kérdés így az, mint mindig, hogy ez elég-e az üdvösséghez?
Korrekt asztalosmunka
De mielőtt kicsit jobban elmerülnénk a játékban, egy pici ismertető nem árt: az Underworlds a klasszikus Warhammer fantasy megszűnésével az azt váltó Warhammer: Age of Sigmar egy vadhajtása (azóta egyébként már bejelentették az ős visszatérését The Old World címen, mely szintén kapott egy adaptációt a Total War: Warhammer képében). De ha ebből és a vele járó drámából kimaradtál, akkor sem vesztettél semmit, csak most nyerhetsz egy összetett taktikai játékot.
Alapjaiban véve pedig egy kisebb csapatot terelgetünk a két részből összerakott, hatszögekre bontott táblán, ahol a szerencse istennőjéhez nemcsak a kockadobásnál, hanem a lapjárásnál is imádkoznunk kell – de okos taktikázással és paklitervezéssel valamelyest redukálhatjuk a rizikót. A végső cél a dicsőségpontok (Glory Point) gyűjtögetése, amit nemcsak az ellenfél likvidálásával szerezhetünk, hanem objektíváink teljesítésével is, de ezekről egy picit később.
Taktikus alvilág
Egy meccs három rundból áll, melyek mindegyike egy akciófázisból és egy befejező fázisból tevődik össze. Az akciófázisban összesen négy aktivációból gazdálkodva mozoghatunk karaktereinkkel (vagy támadhatunk, rohamozhatunk, őrködhetünk), a kialakuló harcok kimenetelét pedig alapvetően a kockadobások határozzák meg. Minden egyes aktiváció után kijátszhatunk egy vagy több erőlapot, ami lehet fejlesztés (upgrade) vagy trükk (ploy) – előbbiek harcosainknak adnak valamilyen közvetlen bónuszt, utóbbiak teljesülése általában valamilyen feltételhez (pl. sérüléshez) kötött. Ha a négy aktiváció mindkét oldalon lezajlott, jön a befejező fázis, ahol objektívakártyáinkat dobhatjuk be, további erőpontokat szerezve, és kezdődhet is a következő rund.
Ebből már látszik, hogy taktikánkat az objektívakártyák köré érdemes felépíteni, és bizony nem az ellenfél csapatának likvidálása a legfontosabb – nem is nagyon van rá idő a három rund összesen tucatnyi aktivációja alatt. Az objektívakrátyák pakliját mi magunk is összeállíthatjuk, és bár vannak általános célkitűzések (pl. egy adott terület megtartása), nagyban befolyásolja készletünket választott csapatunk (Warband), melyből itt a négy frakció egy-egy “faját” választhatjuk: a Rend oldalán a Stormcast Eternal, a Káosz oldalán Khorne berzerkerei, a Halál oldalán Nagash élőholtjai, míg a Pusztítás oldalán az Orruk (a helyi orkok) állnak.
Tükröm, tükröm
Mindez eddig szép és jó, a táblás játék alapszabályai elvben bőven rendelkeznek mélységgel és taktikázási lehetőségekkel, csak egyelőre kártyakészletünk és karaktereink listája csekély. Plusz a szabályok és mechanikák szimpla átültetése is hoz magával gondokat. Egyrészt a játék menetét el lehetne jobban is magyarázni a két tutorial során, másrészt túl sok szerep jut a szerencsének, harmadrészt pedig minden egyes lépés után nyomkodni kell a “passz” gombot, ami tök értelmetlen. Könyörgöm, ha már egyszer leléptem-támadtam, automatikusan ki is emelhetné a kártyalapokat, hogy “hülyegyerek, most ez jön”. Már ha jön ugye, mert nem mindig lehet ám mit kijátszani és megint nyomhatom a tetves passzolást... Egy mondatban: ami az asztalon érthető, szükséges és működik, az van, hogy csak akadály és nyűg a virtuális térben.
És ha már virtuális tér, ránézésre is egyértelmű, hogy miért korai hozzáférésben indult a játék. Számos ponton van még mit csiszolni rajta: zene gyakorlatilag nulla, a hangeffektek hiányosak, ahogyan az animációk is. Ráadásul a játék fő vonzereje, a mások elleni játék is gondokba ütközik, hol a matchmaking, hol a játékosok hiánya szabotálja az igazi mókát, mert a gépi ellenfél esze egy marék szárított molylepkével vetekszik.
Vissza a tervasztalhoz
Összességében tehát a helyzet az, hogy a Warhammer Underworlds egy remek társasjáték. Mármint barátokkal, egy asztalnál és egy sör társaságában játszva, röhögcsélve a balszerencsén vagy mázlin, elütve akár egy teljes délelőttöt egyetlen meccsel. De ugyanezt a monitor előtt elkövetni nem igazán lehet, és ehhez kéne alkalmazkodnia a játéknak, hogy igazán élvezetessé váljon virtuálisan is. Pláne, hogy korai hozzáférésű címhez képest igen magas összeget (30 eurót, cirka 10 ezer forintot) kérnek el érte, ami bár még mindig olcsóbb a kézzelfogható változathoz képest, de nagyjából ennyi az összes mentsvára.
