Egy lényegében kétfős kis amerikai (Austin, Texas) csapat úgy vélte, hogy a hagyományos, asztali szerepjátékok világa még nem kapott eléggé izgalmas feldolgozást a videojátékok piacán, ezért indie fejlesztésükkel ezt a hiányt igyekeztek pótolni. Az elsőre félévesre saccolt korai hozzáférésben megjelent anyag már most is ígéretes, van benne tartalom, rádásul nem is drága. És hogy közel 17 euróért, avagy nagyjából 5600 forintért mit kínál a játék? Nos, arról is lerántjuk a leplet.
Neveld a hősöd!
Ami elsőre megfogja és elismerésre készteti az embert, az (a grafika mellett) a humoros és könnyed stílus, ami ráadásul rengeteg kikacsintást is jelent. Már a játszma indításakor, a nehézség kiválasztásánál mosolyt csal a csapat a játékos arcára, elvégre a kihívás szépen skálázható, a fokozatok pedig írói nevekkel vannak prezentálva. Avagy C. S. Lewis és H. P. Lovecraft között mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelő változatot, de akár alaposabban is belenyúlhat a receptbe, ezzel jobban személyre szabva az élményt.
Ezután kezdődik a háromfős parti megalkotása, ami alapvetően távolsági és közelharcra egyaránt tökéletesen funkcionál, innentől meg megszabhatjuk a nemeket, majd az első bevetések egyben a háttér és személyiség megteremtésére is szolgálnak. Lehetünk ugyanis hősszerelmesek, társainkhoz mély barátság fűzhet, ez az érzelmi/kapcsolati viszony pedig csak még jobban kiélesedik a továbbiakban, aminek hála új barátságok és szerelmek születhetnek.
Már csak azért is, mert nem kizárólag a kalandozás és a küzdelem a célunk, ugyanis a térkép pontjait meglátogatva és azokat megtisztítva őrsöket hozhatunk létre, további kalandorokat toborozhatunk (ismét hátterüket és így kasztjukat megszabva), szóval egy pillanatig nem unatkozunk. De van, hogy még felderítéssel sem juthatunk el valahova, ilyenkor pedig építkezni kell, például egy hidat emelve, amin végre átkelhetünk, hogy leöljük a mocsok szörnyetegeket.
És a harc bizony legalább olyan élvezetes, mint a játék bármely része. Ilyenkor ugyanis kimegyünk a terepre, a négyzetrácsos pályán pedig a megszokott akciópontos, körökre osztott módszerrel tisztogathatjuk meg az épületeket, utcákat és egyéb helyszíneket. A küzdelem különösen izgalmas a tereptárgyak bevonásával. A mágiának hála a kandalló tüzéből lángokkal támadhatjuk hátba ellenfeleinket, de akár csapdákat is alájuk hajíthatunk, és lényegében berendezésenként és helyzetenként más és más lehetőségeink lesznek.
Ha pedig végeztünk, megkapjuk méltó jutalmunk (egy tűzkardnak – ami második célpontot is sebez a szikráival – mennyire tud örülni az ember, el sem hinnétek), majd időnként craftolással erősíthetjük harcosainkat. Jobb páncél, erősebb fegyver, másodlagos eszköz és a többi – rengeteg a lehetőség, szinte állandóan választás elé vagyunk állítva, a vicces és sokszor aranyos párbeszédeken túl abszurd helyzetek dobják fel a cselekményt. Egyik karakterem „másolatánál” – akivel végül összebarátkoztunk, így egyikük mehetett a csapattal, a másik pedig írhatta a történeteit – például nagyon a fejemben járt A sötétség serege (a.k.a. Evil Dead 3), ennek hála meg állandóan mosolyogtam.
Csapatozzunk!
De amúgy is nagy előnye a játéknak a változatosság. Nincs két egyforma történet, tulajdonképpen tényleg mi neveljük ki hőseinket, amihez a jelenlegi 5 fejezet (mindegyik több misszióra bontva) már alapból sok-sok órányi elfoglaltságot biztosít, ha pedig újabb menetekbe megyünk bele, nos, az bőven meghálálja a Wildermythbe fektetett bizalmat és pénzösszeget.
Ráadásul maga a látványvilág és a hang is nagyszerű. Előbbinél papírból kivágott, 2D-s karakterek mászkálnak és hajladoznak a 3D-s térben, amihez nagyon kellemes és hatásos muzsika szól. Élvezet vele minden perc, miközben a hardcore RPG-mesterek feljebb tolhatják az ellenség szintjét, míg a kezdők simán elszórakozhatnak a gyengébb nehézségi fokozatokon. Ráadásul aki D&D asztali élményre vágyna, csak éppen bitekbe öntve, nos, az is megtalálja a számításait. Mert bár kockákat nem használunk, ráadásul a harcok jól kisakkozhatók, azért az alap eléggé hasonló.
Mindent összevetve már most nagyon hangulatos és izgalmas darab a Wildermyth, amit személy szerint tényleg csak ajánlani tudok. Nem vészes az ára, stílusos a látványvilága és maga a teljes program – mi mást várhatunk egy indie RPG-től, aminél a világ, a körökre osztott harc és a világfelfedezés egyformán működik? A kérdés persze költői. A Worldwalker Games játékában elég sok van, remélhetőleg sikerül is kiaknázni az Early Access során, és bár rajzstílusa és artdizájnja könnyed, nem túl komoly, néhol gyerekes, ezt sem szeretném felróni számára, mert így kerek, ez is hozzátesz a varázsához – van némi ismétlődés, időnkénti összeomlás, de ugye ez nem a végleges verzió, kicsivel a start után már így is egész szépen muzsikál a produkció.
