Tehát pár száz évvel a mai nap után az emberiség eljut az Európé nevű holdra, amit annak rendje és módja szerint kolonizál. Csak nem a jeges felszínen, hanem a jég alatt, az óceánban. Itt kapunk mi kézhez egy szabadon választható tengeralattjárót, vagy akár le is gyárthatunk magunknak egyet a beépített szerkesztővel. Ha járművünk megvan, indulhatunk a küldetésekre, már ha van legénységünk is. Mert bizony ebben a játékban csak addig maradsz életben, amíg vannak társaid.
Online nyomás
Természetesen a program játszható egyedül is, ám ekkor vagy mindent magunk csinálunk, ami nehéz munka, hiszen az akár 16 főre is duzzasztható legénység összes feladatát nekünk kell elvégeznünk, vagy a másik lehetőség, hogy az MI-re hagyatkozunk, de akkor jobb, ha a dokkból egy laza mozdulattal kitárjuk a legközelebbi külső zsilipet, így megkímélve mindenkit, de leginkább magunkat a szenvedéstől. Mert sajnos a Barotrauma MI-jéhez képest a golyós számológép már lángelme.
Viszont, ha mások is becsatlakoznak hozzánk, egyből élvezetes játékot kapunk. A lényeg tulajdonképpen az, hogy működésben tartsuk választott víz alatti ladikunkat. Legénységünk minden tagjának megvan a maga feladata: a kapitány ugráltat, a többiek ugrálnak. A gépész a gépházban, a raktáros a raktárban, az orvos a gyengélkedőn, a szabotőr a szabotálható helyeken – igen, még szabotőrt is alakíthatunk, akinek értelemszerűen a hajó elsüllyesztése a célja.
Sárga tengeralattjáró
Hogy tengeralattjárónk működjön, karban kell tartani, ehhez a bendőjében, a különféle állomásokon és feltárható helyszíneken szerezhetünk alapanyagot. Drótok, szerszámok, különféle ruhák és persze, a holdat lakó vízi szörnyek miatt a fegyverek lesznek a legjobb barátaink az Európé feltúrása közben. A tengeralattjáró rendkívül részletesen menedzselhető. A reaktor üzemeltetése, a ladik irányítása vagy éppen csak olyan egyszerű munka, mint egy burkolatlék megjavítása, egész összetett feladattá válhat, és éppen ezért oda kell figyelni, mert ha hibázunk, felrobbanhat az egész miskulancia. És akkor olyanról még szó sem esett, mint amikor a mélytengeri szörnyetegek próbálják meg felnyitni a konzervdobozzá avanzsált hajónkat. Kihívás és játékélmény téren tehát a Barotrauma egész ígéretes. A dolog szépséghibája az, hogy az egyes karakterek olyanok, mintha csont nélküli rongybabák lennének, így valami rettenet, ahogy mozognak, és még rettenetesebb az, amikor megpróbáljuk irányítani őket. A létra aljára érve összecsuklanak, mint a harmonika, a hegesztőpisztoly használata közben meg úgy ficánkolnak, mint egy tornádóban rekedt szélember.
Csináld magad
A Barotrauma egy igen részletes szerkesztőprogramot is kapott, aminek célja, hogy a közösség minél több új, kívül-belül részletesen megtervezett tengeralattjárót és karaktert adjon hozzá a játékhoz. Az alkotókedvű játékosok itt aztán tényleg kiélhetik a vágyukat, ezzel valószínűleg hosszú időre életben tarthatják a Barotraumát. És talán éppen ez kell ennek a játéknak. Az alapkoncepció remek, ezt nem lehet elvitatni. Már most rengeteg tartalom van benne, több tengeralattjáró, számtalan küldetés. És ha sikerül egy összetartó csapattal nekiveselkedni, nagyon szórakoztató élményben lesz részünk. Viszont itt a bökkenő: mert ha csak ad-hoc emberekkel kerülünk össze, esetleg egyedül próbálnánk nekivágni, akkor sajnos éppen az ellenkezője érvényesül, és inkább elmegy a kedvünk az egésztől. Persze a játék ezen részén még lehet javítani az Early Access alatt. Megérné, mert potenciál van benne.
