Bármennyire is szeretem a kooperatív online lövöldék műfaját, sajnos van egy nehezen megkerülhető elefánt a szobában – nem sok lényeges fejlődésen estek át, mióta bankot robbantott és hivatkozási alappá vált az első Left 4 Dead és Killing Floor. Legyen szó akár a remek Vermintide-szériáról, a Payday-ről, vagy a tavalyi, meglepően szórakoztató World War Z-adaptációról, lényegében ugyanarra a kaptafára épülnek fel, és nem sikerült igazán sikeres, a játékélményt jobban elmélyítő elemmel bővíteni a műfaji alapokat.
A GTFO-t készítő 10 Chambers Collective fejlesztői ezen szeretnének változtatni, méghozzá úgy, hogy sokkal erősebb hangsúly kerül a tényleges kooperációra, a játékosok közötti együttműködésre és kommunikációra. Ötletükhöz a körítés egy iszonyatosan nyomasztó és rémisztő sci-fi környezet, melyben egy négyfős, fegyencekből álló (és ezért feláldozható) különítmény részeként dobnak le minket egy katasztrófa sújtotta, mutáns borzalmakkal elárasztott komplexum mélyére, hogy ott végrehajtsuk a „Börtönigazgató” nevű rejtélyes fél által ránk bízott feladatot, majd ha egy mód van rá, ép bőrrel kijussunk az ezen a ponton megállás nélkül rohamozó ellenfelek serege elől.
Voicechat kötelező
Ez azonban közel sem egyszerű feladat, esélyeink ugyanis minden alkalommal közelebb állnak a fatális bukáshoz, mint a lehengerlő győzelemhez: az ellenfelek folyamatos túlerőben vannak, az életerő és lőszer erősen limitált, ahogy a felszerelés is, amit egy játékos magával vihet a bevetésre, holott ezek mindegyike kulcsfontosságú a megfelelő taktikázáshoz. Egy automata löveg például életmentő azon alkalmakkor, amikor túl kell élni egy rövidebb rohamot, például a biztonsági ajtók kinyitásakor, az ellenfeleket akár lezárt ajtókon keresztül is jelző bioscanner azonban szintén aranyat ér, főleg, amikor felbukkannak a lopakodó, lesből támadó, vagy egyenesen láthatatlan rémségek.
Így a lehetőség, amit a GTFO kínál, hogy egyedül is belevághassunk az egyes megbízásokba, inkább csak szimbolikus. Vagy szimplán azokat célozza, akik az FPS-eket amúgy is Ultra Nightmare fokozaton kezdik, a játék ugyanis kézfogás, óvatos terelgetés és bevezetés helyett szó szerint a mélyvízbe dob. Méghozzá már az első pillanattól kezdve, ahol a legkisebb baki azonnal megtorolja magát, ha pedig nincsenek barátok, akik kihúznak a pácból, felsegítenek, ha padlót fogtunk, a bevetést akár már öt perccel az indítást követően bukhatjuk.
Csapatban teljesen más a helyzet
Bizonyos ellenfeleket lehetőség van jól összehangoltan lopakodva, közelharci eszközökkel kivégezni, anélkül, hogy azok észlelnék a játékosok jelenlétét. Egy jól koordinált csapat az eszközöket úgy oszthatja el egymás között, hogy soha, semmilyen erőforrásból ne legyen hiány. A padlóra került társakat korlátlan alkalommal lehet felsegíteni, amire szükség is van, a játék ugyanis egyes pontokon, például a már említett biztonsági ajtókon nem enged át, hacsak nincs jelen a teljes csapat. A GTFO minden percében olyan, mint egy kíméletlen oktató – minden apró bakit és mellé lépést tízszeresen torol meg, minden irányból rohamozó ocsmány teremtményekkel és kilátástalannak tűnő helyzetekkel – ám a jól összehangolt csapatmunkát olyan jóleső sikerélménnyel jutalmazza, amelyhez hasonlót a műfajban jelenleg nem sok más címnél lehet tapasztalni.
Ambíciók
A készítők ráadásul elég komoly tervekkel rendelkeznek a jövőre nézve. A játék pályáin belül mind az ellenfelek, mind az erőforrásokat tartalmazó ládák, küldetéscélok és terminálok elhelyezése random generált – a pályák száma és felépítése még az Early Access-állapot vége előtt hasonló elveken fog működni. Ezek lesznek a Rundownok, ha úgy tetszik, több küldetést magukba foglaló epizódok, melyek egyes bevetéseit szintenként kell teljesítenünk, és minden szinttel egyre mélyebbre hatolhatunk a komplexum belsejébe, ahol természetesen egyre kevesebb erőforrás, több és veszedelmesebb ellenfél vár ránk. A fejlesztők tervei szerint a Rundownok időről időre automatikusan cserélődni fognak és felépítésük közel sem lesz arányos. Egy Rundown állhat mindössze hét bevetésből, amelyek az egyes szinteken is viszonylag arányosan vannak elosztva, de a következő állhat tizenötből, amelyek nagy része ráadásul már a harmadik vagy negyedik szinten helyezkedik majd el. Ennek köszönhetően a játék egy bizonyos ponton túl kiismerhetetlen marad, a fejlesztők bármikor beépíthetnek új, korábban még nem látott mechanikákat, a játékosok pedig még több száz óra után sem érezhetik magukat olyan biztonságban, mintha már egy-egy pálya minden zegét és zugát úgy ismernék, mint a tenyerüket.
A koncepció ígéretes, a megvalósítás pedig már az Early Access jelen fázisában is egyszerűen lehengerlő. A bevetések az első perctől az utolsóig frenetikusak – a kezdéstől (mely olyan, mintha csapatunkkal konkrétan a pokol mélyébe zuhannánk) a finálé adrenalinbomba menekülésééig, ahol a másodperceken belül eluralkodó teljes káosz ellenére kell megőriznünk hidegvérünket. A pályák brutális atmoszférával rendelkeznek, mintha az Alien: Isolationt kombinálták volna a Dead Space, a System Shock és a Doom 3 legjobb elemeivel. Az audiovizuális elemek, a villogó fények, apró neszek elérik, hogy a társak jelenléte ellenére is végig megmaradjon a szívbemarkoló félelem és bizonytalanság érzése. Ráadásul erre kiválóan ráerősít az ellenféldizájn, ami szintén telitalálat és iszonyatosan felkavaró, kezdve a felhólyagosodott, hasadt fejű meztelen zombiktól a kolosszális, hiányos végtagú óriásokig, vagy a minden porcikájukból kiálló kristályszerű szarvakkal borított borzalmakig.
A GTFO az Early Access alapján túlzások nélkül megvett kilóra, egyszerre remélem és hiszem, hogy a készítők sikeresen megvalósítják minden tervüket, majd valódi műfajreformot tesznek le az asztalra. Talán mindössze kettő olyan negatívum van, amit nem is igazán a koncepcióval, inkább a jelenlegi változattal kapcsolatban érdemes szem előtt tartani, mielőtt Steamre rohannátok, hogy rácsapjatok a vásárlás gombra.
Az egyik, hogy játékon belüli matchmaking még nincs, csak a roadmapen, így csapattársakat mindössze a játék hivatalos discordján lehet találni – ott viszont angol nyelvtudás birtokában nagyon könnyen (még január első napjának délelőttjén is két percen belül találtam csapatot), a játék pedig a vágólapra kimásolt session azonosítókat automatikusan észleli és felkínálja a csatlakozást. A másik, hogy a játék jelenleg tényleg semmiféle oktatómódot nem kínál, így ha nem készültök fel a fejlesztők YouTube-ra feltöltött videóiból, vagy nem csatlakozik egy gyakorlottabb veterán is a csapatotokhoz, az első egy-két bevetésen nagy valószínűséggel szívni fogtok. Ettől eltekintve azonban csak ajánlani tudom, hogy ha szeretitek a kooperatív lövöldéket, amilyen hamar csak tudjátok, vessétek bele magatokat a GTFO-ba.
