A Deadliest Catch, vagyis magyar címén Halálos fogás a Discovery Channel egyik legsikeresebb és legrégebb óta futó reality sorozata, mely a Bering-tengeren életveszélyes körülmények között dolgozó királyrák-halászok életébe nyújt (elvileg) hiteles bepillantást. A hatalmas népszerűség meglovaglása érdekében a jogtulajdonosok több ízben is próbálkoztak már játékadaptációt kihozni a képernyőkön sikeresen bevált receptből – minimális, átlagosan 60% körüli pontszámokat elért címekkel, melyek közül otthoni platformokra az utolsó 2010-ben, okostelefonokra pedig 2015-ben jelent meg.
Tengerre fel
Ezen a felálláson próbál változtatni a Moonlit S.A. csapata, amely a hivatalos licensz birtokában, a Discovery Channel hátszelével, valamint egy sikeres Kickstarter-kampány támogatásával nekilátott megalkotni a legpontosabb és legtökéletesebb játékadaptációt, amely csak születhet a széria alapján. A fejlesztők egy komplex, a rákhalászat minden aspektusát realisztikusan bemutató, ám egyúttal átlagjátékosok számára is szórakoztató koncepcióval próbálkoznak, melyben az egyes szezonok során az előkészületektől a hajó karbantartásán és a legénység menedzselésén át egészen a konkrét halászatig számtalan elem a játékosok kezébe kerül. A koncepciót pedig a folyamatos fejlődés megkerülhetetlen igényén túl tovább gazdagítják majd a sorozatból ismert viszontagságos időjárás jelentette veszélyek, de a legénység morálja és tagjainak esetleges összezördülései is.
Ráktapogatás
Ez a fejlődés és hozzáállás pedig igen ígéretes, ami egy elég fontos tényező, mivel maga a játék jelen formájában még nem túlzottan az. A roadmap jelenleg még több ígért elemet tartalmaz, mint maga a játék, a tutorial alapossága ellenére bizonyos elemek kriminálisan felületesen vannak csak érintve és a beépített kézikönyv átolvasása jelent csak kiutat. A játékbeli tartalom pedig, hacsak valaki nem arra vágyik, hogy a Bering-tenger virtuális másának látványát élvezve halásszon rákokra, majd egyenként vizsgálgassa meg azok méretét és nemét (ez a két tényező dönt ugyanis arról, hogy a példányt vissza kell-e dobnunk vagy eladhatjuk), igen korlátozott, és mindössze két óra után már csak ugyanazokat a köröket ismételhetjük.
Figyelmes fejlesztők
Játékbeli lehetőségeink jelenleg egy tutorial módra, és egy általunk felparaméterezett szezonra korlátozódnak, melyből utóbbinak a hosszát és a valós idő-játékbeli idő arányait állíthatjuk be. A szezon kezdetén összekészíthetjük hajónkat a kikötőben, elindulhatunk rákokra halászni, ami során a fedélzeten belső nézetben hajthatjuk végre a műveleteket, majd átválogathatjuk és eladhatjuk a zsákmányt, hogy aztán a nyereségből készleteink pótlása mellett fejlesszük is képességeinket és eszközeinket.
A folyamatban azonban elég mindössze egy apró figyelmetlenség, és máris sikeresen visszadobtuk a teljes zsákmányt a tengerbe, vagy olyan mechanikai problémát idéztünk elő, amely valós szituációban (vagy valószínűleg egy néhány hónappal későbbi változatban) életveszélyes katasztrófához vezethet. Szerencsére ezek a különböző rendszerek és minijátékok hiába tűnnek elsőre ijesztőnek, a tutorial pont elég hosszú ahhoz, hogy mindenre rutinszerűen ráérezzünk, az első demókkal összehasonlítva pedig az is tisztán látható, hogy a fejlesztők folyamatosan figyelnek a játékosok visszacsatolásaira, és a hitelesség mellett igyekeznek olyan alternatív megoldásokat beépíteni, amelyek megkönnyíthetnek bizonyos feladatokat és megakadályozhatják az igazán frusztráló helyzetek kialakulását. A játék jelen változatában pedig már most van lehetőség extra legénységet is felbérelni, amelynek tagjai bizonyos műveleteket automatikusan elvégeznek, még ha jelenleg inkább emlékeztetnek robotokra, mintsem hús-vér emberi lényekre.
Az már kevésbé bizalomgerjesztő, hogy a prezentáció meglehetősen ingerszegény, a látványvilág pedig a kissé követelező gépigény ellenére is olyan, mintha egy korai PS3-as játék portjával lenne dolgunk, bugok meg még akadnak bőven, melyeknél ráadásul megesett, hogy még csak el sem tudtam dönteni, vajon a játék hibája, vagy tulajdon tapasztalatlanságom és ügyetlenségem eredménye-e. A leggyengébb pont azonban egyértelműen az irányítás, mely olyannyira körülményes és túlbonyolított – kezdve azzal, hogy a megszokott WASD helyett a QZSD leosztással irányíthatjuk avatárunkat, a kiosztás testreszabására pedig még nincs lehetőség –, hogy azon bőségesen van mit csiszolni.
A potenciál tehát adott – amennyiben a fejlesztők tartják magukat az ígéreteikhez, és nem felejtik el debugolni, folyamatosan csiszolgatni a játékot, egy nagyon korrekt sorozatadaptáció készülhet majd el. Ám a befejezett állapotig még hosszú az út, egy részem pedig kicsit fél, vajon ennyi különböző elemet hibátlanul, kellően színvonalasan tud-e megvalósítani a csapat. Addig is inkább csak vérbeli DC-rajongóknak tudom ajánlani, akik alig várják, hogy virtuális rákvadászatra induljanak – a többiek még legalább pár hónapig legyenek még türelemmel, amíg kiderül, a gyakori frissítések mellett a fejlesztők valóban tudják-e tartani magukat a roadmapben kitűzött célokhoz.
