A Kickstarter-láz immár két teljes éve tart, az azt elindító Wasteland 2 és Broken Age pedig lassan célba érnek. A játékosok még mindig hajlamosak vakon hinni a közösség finanszírozás ígéretében, pedig ahol annyi pénz forog, mint amennyit egy Project Eternitybe (azóta már Pillars of Eternity néven fut) vagy Star Citizenbe toltunk úgy, hogy gyakorlatilag a semminél is kevesebbet tudtunk róluk, előbb-utóbb megjelennek a haszonlesők, akik a rajongók jóindulatát kihasználva szeretnék megtömni a zsebüket.

Csak a kezem figyeld

A Kickstarter persze már régóta tele van átverésekkel. A legnagyobb talán mind közül a Kobe Beef Jerky nevű hússzelet volt, ami 2.347 dollár fejében kínálta volna a világ legfinomabb marhahúsát, Japánban nevelt, sörrel itatott és folyamatosan masszírozott állatok feldolgozása útján -- gondolom, mondanom sem kell, hogy a legtöbb ember pénztárcájához a hasán át vezet az út, így a szerény összeg hamar 120 ezer dollár fölé rúgott, mígnem páran gyanút fogtak és lebuktatták a projekt mögött álló céget.

De az sem volt semmi, amikor egy másik, szintén kamu projekt egy LUCI nevű fejpántot tolt le a hiszékeny tömegek torkán. A készülék elméletileg irányíthatóvá tette volna az álmokat (ez egy létező jelenség, lucid dreaming néven lehet ismerős a 9gag-generációnak, a magyar elnevezése pedig tudatos álmodás), a 40 ezer kért dolcsiból pedig kisvártatva 300 ezres befolyt összeg lett -- igaz, a LUCI mögött álló cég, akárcsak a Kobe Beef Jerkey, lebukott, mielőtt a pénzt leszívták volna a felajánlók bankszámlájáról.

Nem voltak ilyen szerencsések azok a támogatók, akik az ígéretes The Doom That Came To Atlantic City című társasjátékba fektettek be. A projekt sikeres lett, összesen 122 ezer dollár került a játékot készítő Erik Chevalier zsebébe, aki pár hónappal később közölte, hogy bocs, de nem lesz semmi a társasból, mert ő bizony tapasztalatlan volt, nem tudta, milyen sokba fáj mindaz, amit ígér, és... ennyi. Mivel pedig a Kickstarter sosem garantálja a projektek elkészülését, ezért azok, akik szerettek volna játszani a The Doom That Came To Atlantic Cityvel, csúful hoppon maradtak, bizonyítva ezzel a rendszer nem épp biztonságos voltát. Öröm lehet az ürömben, hogy tavaly nyár végén felkarolta a játékot egy kiadó, és állítólag idén tényleg lesz belőle valami. Meglátjuk.

Virtuális milliomos

A Kickstarteren most is több ezer projekt fut, amelyek többsége örökre légvár marad. Akadnak, amiket sosem fognak finanszírozni, míg mások egyszerűen nem lesznek kész -- ez utóbbi esetben a gyűjtés szervezőinek lelkiismeretén múlik, mi lesz a begyűlt pénzzel. Viszont a kártékony csalók is mindig jelen lesznek, és bár videojáték-fronton egyelőre jók a tapasztalatok, az Areal című poszt-apokaliptikus FPS körüli kavarás kiváló bizonyítéka annak, hogy a kellő pontra tapintva nagyon könnyen meg lehet fejni azt amúgy óvatosabb fajtának tartott gamer-közösséget is.

Pár napja történt, hogy megjelent a Kickstarteren egy West Games nevű csapat, melynek tagjai a Stalker-sorozat ex-GSC-s és 4A Games-es (a Metro-sorozat alkotói, egykor szintén a Stalker-team tagjai) veteránjaiként aposztrofálták magukat. A srácok bemutatták Areal című shooterüket, amit úgy jellemeztek, mint a Stalker-játékok szellemi utódját. A projekt gyanúsan alacsony összeghatárt ütött meg, mindössze 50 ezer dollárt kértek a fejlesztők, a befolyó pénz pedig egy nap alatt elérte a 25 ezer dollárt.

A projekt körül azonban csakhamar megszaporodtak a gyanús jelek. A szintén volt Stalker-fejlesztőkből tömörült, jelenleg a Survarium című MMOFPS-en dolgozó Vostok Games közösségi menedzsere, Joe Mullin nyitott egy (azóta sajnos törölt) topikot csapata hivatalos fórumán, amiben csalók gyülekezetének nevezte a West Gamest, ugyanis állítása szerint a stúdió weboldalán felsorolt személyek egyike sem dolgozott a GSC GameWorldnél.

„Kapcsolatba léptünk a GSC ügyvédeivel, azon hamis állítások miatt, melyek szerint [a West Games esetében] a Stalker és a Metro: Last Light fejlesztőiről van szó. Kérlek, mindenkivel tudassátok, hogy ezek az állítások nem igazak!”

A West Games ugyan igyekezett menteni a menthetőt, a Vostok azonban több fronton támadott. Oleg Javorszki PR-menedzser például megerősítette Mullin állításait, annyi minimális korrigálással, hogy bár a westes arcok valóban dolgozhattak a GSC-nél a Stalkeren, de csak pár hétig vagy hónapig voltak a csapatnál, és nem rendelkeznek releváns tapasztalatokkal.

Bár ez már önmagában elég kéne legyen ahhoz, hogy az Arealt temessük, további furcsaságok is kiderültek a játékról. A Kickstarter-projekthez készült toborzó videó (ezt fent nézhetitek meg) többek között a Stalker-játékokból tartalmazott jeleneteket, a bemutatott koncepciórajzok pedig szintén vagy valamelyik Stalkerből, vagy Szergej Tarmasev fantasyíró (egyébként ex-SPETSNAZ katona, akivel talán nem jó ötlet szórakozni) azonos című regényéből származnak. Tarmasev állítólag része az Areal csapatának, ő írja a sztorit, igaz, ezt személyesen még nem erősítette meg, és a programról elejtett információk sem teljesen passzolnak a könyv szinopszisával.

Areal

„Ugyanakkor engem leginkább az aggaszt, hogy a West Games a Stalker képeit és felvételeit használja arra, hogy a saját munkáját reprezentálja, ami nemcsak illegális, de egyszerűen nem helyes. Arra tippelek, hogy az egész azért van, hogy extra népszerűségre tegyenek szert.” -- fogalmazott Javorszki az ominózus videó láttán.

A West Games ráadásul a népszerű Misery mod csapatával is összerúgta a port: az utóbbi brigád egy külön fejlesztői posztban számol be a Westtel kapcsolatos aggályairól, rávilágítva, hogy az állítólag ukrán csapat főhadiszállása valójában Las Vegasban van, illetve hogy a gyűjtést egy harmadik személy nevén indították, akinek semmi nyoma nincs a West amúgy vészesen üres weblapján. Ráadásul a saját fejlesztésűnek mondott grafikusmotor rövidke képsorai egy Unity engine-es techdemóból származnak. Le lehet vonni a következtetéseket.

Ez már fut, tuti jó lesz

Magyarországon még nincs nagy hagyománya a közösségi finanszírozásnak. A legtöbb hazai játékos örül, ha annyi pénze van, hogy kész játékokra költsön, nemhogy mások álmába fektessen be, sokszor puszira. Azonban ahogy oly sok más dolog, úgy ez az állapot is változóban van: a Steam Early Acces-programjának sikerei, mint a DayZ vagy az épp teljesen újrainduló Rust bizonyítják, hogy már minimális munkával is lehet vagyonokat kaszálni, elég csak meglengetni a csontot az érdeklődő gamerek orra előtt.

A korai hozzáférésű alkotások a magyar játékosok körében is népszerűek, pedig a bizonyító erejű pre-alfaváltozatok koránt sem jelentenek biztos sikert. A Steam nemrég még a felhasználói szerződését is módosította, csak hogy tiszta legyen: az áruház nem garantálja az Early Access alkotások elkészülését, így magára vessen, aki 20+ eurót fizet egy élvezhetetlen fejlesztői változatért. És ha bizony befejezik egy játék fejlesztését sem biztos, hogy elégedettek leszünk, elég csak megnézni a szép csendben teljes változatúvá vált Nether steames értékeléseit -- a sok lefelé mutató hüvelykujj és „nem ezt ígérték”-jellegű hozzászólás magáért beszél.

Ne bízz senkiben

Hogyan lehet elkerülni a csalódást? Nos, a legjobban akkor járunk, ha csak ellenőrizhető forrásokra hivatkozó csapat játékáért ajánlunk fel pénzt. A cikk elején is említett Broken Age és Wasteland 2 pontosa ilyen brigádoktól származnak: azért egy Double Fine és egy InXile Entertainment jó eséllyel nem fog hülyére venni bennünket. Egy-egy nagy név ugyanakkor nem garancia a sikerre, elég csak az egykor szebb napokat megért Al Love-ra gondolni, aki egy fertelmes Larry-remake-kel csinált címeres ökröt sok ezer rajongójából.

Igazából a legjobb tanács, amit adhatunk a csalások elkerülésére, az, hogy semmi olyanra ne költsetek, ami nem lett befejezve, vagy ami mögött nem áll egy, a közösségi finanszírozás nélkül is fennmaradni képes fejlesztőstúdió. És hogy mi lesz az Areallel? Nos, a derék (?) West Games most egy személyes bemutatkozó videóval igyekszik bebizonyítani, hogy igazi embereket tömörítő csapat -- azt hiszem, a lenti anyaghoz nem szükséges kommentárt fűznöm...