A tűz és jég dala című regénysorozat az elmúlt évek alatt nagyon ismerté vált, nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy sorozat formájában is megjelent a televíziók képernyőjén. Szerintem helytálló kijelentés az, hogy regényeken alapuló Trónok harca a legnépszerűbb modern televíziós sorozat. A tévék képernyőjén tökéletesen megállta a helyét, de vajon játék formájában is tudna önállóan érvényesülni?

Az első szárnycsapások nem repítenek messzire

Kaptunk már több játékot is a regények/sorozat alapján, de egyik sem aratott osztatlan sikert a játékosok és kritikusok körében. 2011-ben érkezett az A Game of Thrones: Genesis, a Cyanide stratégiája, amit leginkább a rétegjáték jelzővel tudnám ellátni, ez pedig már eleve megmagyarázza a nagy siker hiányát.

Elég csak megnézni róla néhány videót. A grafika ronda, és a hangok is szörnyűek voltak. A játékmenet viszont akár érdekes és élvezetes is lehetne, viszont egy ilyesfajta stratégia nem lehet mindenki számára szórakoztató. A Cyanide és a Focus Home Interactive következő próbálkozása viszont már sokkal nagyobb közösséget célozhatott volna meg… volna.

A Game of Thrones: The Game 2012-ben jelent meg és az RPG műfajt gyarapította. Ez remekül hangzik, nem? Szerintem igen, akár még jó is lehetett volna. A megjelenésekor végigjátszottam és élveztem, pedig rengeteg érvet lehet ellene felhozni. A grafika itt is borzalmas, az animációk és a szinkron is rettenetes. A játékmenet pedig a Knights of the Old Republicot idézi. Ez dicséret is lehetne, de sajnos tényleg olyan a program megvalósításának összessége, mintha ez egy 2003-as játék lenne.

A harc nem borzasztó, vagy élvezhetetlen, de sajnos elég esetlen. Egy gyufásdoboz belseje tágasabb térrel bír, mint a játék láthatatlan falakkal gazdagon megfűszerezett pályái. A párbeszédek dinamikája olyan lapos, mint maga a szinkron. Az élettelen NPC-k és városok pedig pillanatok alatt elvehetik az ember kedvét a játéktól. Hát akkor miért érdemes leülni elé? Nem a történet. Lehetne, de ahogy annyi minden a játékban, a történetvezetés szintén lapos.

Ennek ellenére a hozzám hasonló mazochista bátrabb játékosok akár még élvezhetik is a cselekményt, ami sajnos egy jobb körítést és előadásmódot érdemelne. Engem a történet elvitt a játék végéig, de sajnos ott csalódás ért: a négy különböző, nagyon komor befejezés hangulatos, de a játék legfontosabb végkifejlete egy olyan folytatásért kiált, ami soha nem fog eljönni. Ami talán nem is baj, mert nem bírnék ki még egy ilyen minőségű játékot, viszont így a történet sajnálatos módon lezáratlanul maradt.

Rátaláltak a helyes ösvényre

Aztán jött a Telltale Games és a legnagyobb potenciált tartogató Game of Thrones elemeknek rendelték alá a játékukat: a történetnek és a párbeszédeknek. Be kell vallanom, hogy még nem kezdtem el a Game of Thrones - A Telltale Games Seriest (pedig már megvan, csak még várat magára), de sorra fog kerülni.

Sajnos azt láttam, hogy technikai téren még mindig nem alkotott korszerű játékot ezzel a Telltale Games, remélhetőleg ebben is fejlődnek majd a következő évadra. Azt viszont kíváncsian várom, hogy összeségében mit sikerült összehozni, mivel szerintem az alapvető Telltale Games recept, koncepció tökéletesen illeszkedhet egy önállóan is működő Game of Thrones játékhoz, ehhez csupán egy olyan témát kell kiragadni ebből az aprólékosan megtervezett világból, ami kellően érdekes alapként szolgálhat egy interaktív drámához.

És ebben rejlik Martin világának erőssége. A tűz és jég dala titka szerintem az, hogy ez egy olyan fantasy világ, ami bár fantasztikus műként nem tud vetekedni például egy The Elder Scrolls, vagy Dragon Age játékkal, de másban viszont jóval erősebb. A szövevényes cselekmény, a kidolgozott karakterek, házak és események olyan történeteket is tartogathatnak, amiket ebben a médiumban lehetne a leghatásosabb módon elmesélni.

És igazából annyira nem is nyúltak mellé a korábbi fejlesztők: szerepjáték formájában egy kiváló játék lehetne, csupán jobb, minőségibb megvalósításra lenne szükség. Lehet, hogy egy ilyen RPG-ben nem ölnénk le 50 trollt és 22 sárkányt, de a középkori hangulat és a komplex történet elvinné a hátán a játékot, ha a szerepjátékos rész megvalósítása kellően jó lenne.

A Cyanide szerepjátékában is van rengeteg jó ötlet, csak hullámzó a minősége. Szerintem azon az úton, ami a tömegből való kiemelkedéshez vezet, csupán két dolog állhat egy Trónok harca játék útjában: a kivitelezés milyensége és a játék alapjául szolgáló műtől való elrugaszkodás félelme.

Nem kell foggal-körömmel ragaszkodni az alapokhoz

Ez egy kétélű penge: ha nagyon ragaszkodnak az alapművekhez, akkor a kreativitásukat határolhatják túlzottan körül, a másik eshetőség pedig az, hogy annyira eltávolodnak a forrástól, hogy annak az esszenciája teljesen elveszik a játékból. Ha viszont megtalálják a megfelelő egyensúlyt, akkor olyan remekművek is születhetnének, mint például a Tolkien világát pusztán kiindulópontként használó, de a saját lábán is tökéletesen megálló, egyedi, szinte saját személyiséggel bíró Middle-earth: Shadow of Mordor. És szerintem ez lenne a lényeg.

Ahhoz nem kell nagyon elmélyedni az eddig játékokban, hogy jól látszódjon az, hogy változó mértékben, de így is aránylag mindegyik erősen támaszkodik a sorozatra/regényekre, vagy ha nem, akkor pedig a megvalósítás minősége hagy maga után némi kívánnivalót. Az eddigi címek egyike sem volt szolgai másolat, viszont több lehetőség is lenne ebben a világban. Szerintem kellene egy olyan program, ami nagyon eltávolodik a sorozat karaktereitől, eseményeitől és korától.

Pont úgy, ahogy azt tette a Star Wars esetében a Knights of the Old Republic, vagy az előbb említett Middle-earth: Shadow of Mordor, így a kitalált világ csupán tényleg kezdőpont lenne, ami teret adna egy új, eredeti, de mégis az alapmű szellemiségét tartalmazó alkotásnak. Hiszek abban, hogy lehet olyan játékot csinálni, ami merészen elszakad a sorozattól/regényektől, így létrehozva valami egyedit, önállót, kiemelkedőt. Ebben a világban minden megvan ehhez.

Véleményem szerintem az ilyen típusú játékok emelkedhetnének fel a legnagyobbak közé. Olyan játékokra van szükség, amiben megvan az eredeti mű lényege, de közben nem feledkezik meg arról, hogy játékként, önállóan, az alapra való túlzott támaszkodás nélkül is helyt kell állnia.

Mi a ti véleményetek? Szerintetek milyenek voltak az eddigi Game of Thrones játékok? Milyen lenne a tökéletes program? Mi kellene az átütő sikerhez?