"A kizárólag ismerős dolgokból felépített világ egy olyan hely, ahol nem tanulhatunk semmit... mivel egy láthatatlan autopropaganda ismétli újra és újra saját elképzeléseinket" - Eli Pariser
Fejlődés = változás?
Páran talán már hallottátok az Eli Pariser nevéhez fűződő "információs buborék" kifejezést. Akik számára még ismeretlen a fogalom tartsanak velünk (de azok is akik tudják miről is van szó) - ígérem, elgondolkodtató lesz.
Az információs buborék elképzelése nem újkeletű, sőt. Valamilyen szinten mindig is jellemző volt így vagy úgy az emberi társadalom történelmében, az idők és a technika fejlődése során azonban sokat változott. Manapság sokan "Világfalu" névvel illetik a bolygónkat, mondván: a felgyorsult információcsere végett ma nem tart tovább, hogy eljusson egy hír hozzánk Japánból, mint száz évvel ezelőtt a falu egyik végéből a másikba arról, hogy Béla bá csirkéit este már megint megkóstolta a róka. Persze technikailag igaz az állítás, de nem minden esetben tudunk többet a világról, mint száz évvel ezelőtt.
Ahogy annak idején "falu-line" éltek az emberek, és azt tudták, amit elmondtak nekik, vagy amiről hírt hoztak a faluba. Ma a világ egyre nagyobb része már on-line éli az életét és a postás szerepét átvette a Facebook és/vagy a Google. Ezzel azonban csak átalakult a hírhozó szerepe, de a helyzet lényegében nem változott, sőt. Hogy miről hadoválok?
A technika ördöge
Online kereséseidről, a látogatott weboldalakról, az ott töltött időről, a kattintott reklámokról, egy szóval az "életedről" ha karadod, ha nem, leltár készül. Az így létrehozott profil alapján aztán algoritmusok segítségével meghatározzák azt, hogy mi az érdeklődési köröd, és ez alapján személyre szabott keresési találatokat, híreket, reklámokat fogsz kapni. Nem hiszed? Tegyünk egy egyszerű kísérletet, amihez a segítségetekre lesz szükség: írjátok be a keresőbe, hogy "filmek", majd írjátok le, vagy küldjetek képernyőmentést az első oldalról és osszátok meg velünk! Itt az enyém, mellette Dzséjt kollégáé:
Mint az már csak ebből a két példából is kitűnik (tudom, kicsi a felbontás, de talán még kivehető), más oldalakat kaptunk - persze eleinte van némi átfedés, de az már elsőre feltűnhet, hogy én képeket és ajánlókat nem is kaptam - valószínűleg azért, mert én Firefoxot használok böngészésre, Dzséjt pedig Chrome-ot. Eleinte csak a sorrend más de nagyjából ugyanazok az oldalak (relevancia és szponzorált tartalmak), de tovább haladva a találatokban, egyre jobban eltér egymástól a két lista.
Ezt nevezzük szűrőbuboréknak, ez az a szemüveg amin keresztül a világot látod, legalábbis online. Akarva-akaratlanul tehát mindannyian falat építünk magunk köré, amin csak az juthat át, ami minket érdekel; egyfajta visszhangkamrát hozunk létre, mely saját nézőpontunkat erősíti újra és újra. Hol itt a gond? Rögtön a cikk elején olvashatjátok a választ.
Pozitív visszacsatolás
A helyzet azért nem olyan szörnyű, mint amilyennek elsőre hangozhat - és nem is a Google vagy a Facebook hibáztatása a célja ennek a rövid kis írásnak. Ugyanis bár igaz, hogy valamelyest rásegítenek a technikai megoldások, az emberi természet sokkal inkább befolyásoló tényező. Megszeretünk vagy megszokunk egy weboldalt és visszajárunk, azt részesítjük előnyben a másokkal szemben szemben és a többit kizárjuk vagy csak ritkán látogatjuk. Az ember társas lény, és természeténél fogva olyan közösséget keres, ahol egyetértésre lel, a sajátjával egyező nézetekkel találkozik - legyen szó politikáról, szórakozásról, művészetről vagy bármi egyébről. Vagyis a hiba igazából bennünk, bennetek van.
A vicces, vagy inkább ironikus az egészben az, hogy az ilyen írások általában azokhoz nem jutnak el, akikhez igazából szólnak. És ezt, mióta a PGO-nál tevékenykedek, már biztosan tudom. Látom, hányan kapják meg Facebookon a híreinket, azt is, hányan olvassák ténylegesen és mennyire érdekel titeket egy-egy téma, vagy éppen játék. Azt is látom, hogy az irányított, a közösségi oldalon megforduló hírekhez mennyire hozászokott a közönség, hogy milyen arányban hagyjátok el az oldalt egyetlen hír elolvasása után - látom lassan épülni a falat, amit magatok köré húztok.
Több önállóságra, nagyobb nyitottságra van szükség, mert itt ez a fantasztikus találmány, amit úgy hívunk Internet. És a legtöbben nem használják másra, mint bulvárhírek olvasására, ingyen pornóra meg trollkodásra, és csak azt olvassák amit eléjük raknak. Nem akarok álszentnek tűnni, néha jól esik kiengedni a gőzt és mindenkinek kell is - de a faluval ellentétben már nem kell Manyi nénire várni, elég kattitani egy párat és tényleg kinyílik a világ. Már ha érdekel.
Ja, és tudjátok, akinek nem inge...
Hatásvadász inkább az a hír volt ami Májusban rázta fel egy kicsit az Ausztrálokat.
A Facebook elemző külön kategóriába sorolta a kisebbségi komplexusos identitás zavaros tinédzsereket. Az eredeti cikk szerint mint hirdetési kategóriát ajánlva fel a hirdetőknek akik bizonyos célcsoportokat keresnek (beszéljünk a prosztata rákról... ). De ez nem igaz, inkább csak az ahogy a gépek látnak minket online tevékenységünk alapján.
Most ez az Ameriaki SMS - öngyilkosság borzolja a kedélyeket. Nem is nyilatkoznék arról, de mi lett volna ha mondjuk a Facebook értesíti a fiú szüleit, hogy az ön gyerekét erősen öngyilkosságra hajlamos kategóriába soroltuk, kérjük keresse fel háziorvosát / gyógyszerészét. Máris egy Orwelli Equilibrium világban vagyunk.
15/2014 IM Rendelet:"Az elítélt befogadását követően, de az elhelyezésére kijelölt bv. intézet BFB-nak az ülését megelőzően el kell végezni az alábbi kockázatcsoportok felmérését:
a) fogolyszökés és annak kísérlete,
b) öngyilkosságra irányuló magatartás,
c) önkárosítás,
d) bármely személy elleni erőszakos cselekmény vagy annak kísérlete,
e) a bűnözői, illetve a fogvatartotti szubkultúrában betöltött vezetői, szervezői, végrehajtói szerep, tevékenység, ha erre vonatkozóan információ áll rendelkezésre,
f) pszichoaktív szerrel való visszaélés."
Már létezett régen is emberek kategorizálására, viselkedésük "jóslására" kísérlet. Ez a pszichológia felhasználása arra, hogy az autoriter irányítás kiszámítsa a várható viselkedesi mintákat.
Valószínű, hogy használható erre (is) az informatika.
http://konyves.blog.hu/2010/05/25/barabasi_albert_laszlo_villanasok_a_jovo_kiszamithato_reszlet
https://www.libri.hu/konyv/A-szabadsag-keze-munkaja-Onnon-akaratunk-folfedezese-4.html?utm_source=facebook&utm_medium=olvastam&utm_campaign=facebook
Hatásvadász inkább az a hír volt ami Májusban rázta fel egy kicsit az Ausztrálokat.
A Facebook elemző külön kategóriába sorolta a kisebbségi komplexusos identitás zavaros tinédzsereket. Az eredeti cikk szerint mint hirdetési kategóriát ajánlva fel a hirdetőknek akik bizonyos célcsoportokat keresnek (beszéljünk a prosztata rákról... ). De ez nem igaz, inkább csak az ahogy a gépek látnak minket online tevékenységünk alapján.
Most ez az Ameriaki SMS - öngyilkosság borzolja a kedélyeket. Nem is nyilatkoznék arról, de mi lett volna ha mondjuk a Facebook értesíti a fiú szüleit, hogy az ön gyerekét erősen öngyilkosságra hajlamos kategóriába soroltuk, kérjük keresse fel háziorvosát / gyógyszerészét. Máris egy Orwelli Equilibrium világban vagyunk.
Szerintem kicsit félreérted a mondanivalómat, nem teljes kommunikációs elszigetelődésről van szó a cikkben, hanem az érdeklődés hiányáról, hogy sokan megelégszenek azzal amit eléjük raknak és ezáltal szigetelik el saját magukat - pedig csak az ujjukat kéne kinyújtani többért. És ez gyakran még az érdeklődési körön belül is jellemző - hogy érthetőbb legyek: játékosok olvassák a játékos oldalt, igaz? Mégis játékosok ezrei megelégednek azzal, hogy csak a hírfolyamban kapott híreket olvassák el (ha egyáltalán) - pedig kétszer akkora tartalmat kínálunk.
Példa: egy hétfő reggeli hírt estig elolvasnak (mondok egy számot) ezren. Kedden este felkerül a facebookra, és elolvassák még négyezren. Pedig már rég elolvashatták volna, ha kilépnek a saját falaik mögül. Felmerül a kérdés: ha nem kerül ki soha, soha sem olvassák el? És a válasz, azok alapján amit látok: egyértelműen igen. Na ez a baj.
Azt gondolom a témával kapcsolatban, hogy a jelenség (ahogy írtad is) nem új. Az első információs buborék az anyukánk aztán a tágabb család, aztán bővűl és jön az ovi, a suli, a középiskola, főiskola/egyetem, munkahely, szabadidős elfoglaltságok. Mégis koherens a párhuzamosan létező hasonló elazigeteltnek tűnő közösségekkel, mert ha találkozik két egyén akkor képesek a kommunikációra, tehát megértik az adott jeleket, formákat szavakat. Ha nem akkor ismernek olyan közös nyelvezetet, mellyel körülírják a saját fogalmaikat, tehát áthidalhatják a kommunikációt. Még az informatikai robbanás előtt, a globalizációt megelőzően, amikor teljesen elszigeteltek voltak az emberi közösségek, a találkozáskor sikerült egy alap jelrendszerre visszaváltani, hogy felépüljön a párbeszéd. Itt arra gondolok, hogy mutatok valamire és mondom a szót. Esetleg mutogatok. A földrészek meghódításánál így "beszélgettek". Nincs elszigetelődés. Érdeklődési kör van.
Szerintem kicsit félreérted a mondanivalómat, nem teljes kommunikációs elszigetelődésről van szó a cikkben, hanem az érdeklődés hiányáról, hogy sokan megelégszenek azzal amit eléjük raknak és ezáltal szigetelik el saját magukat - pedig csak az ujjukat kéne kinyújtani többért. És ez gyakran még az érdeklődési körön belül is jellemző - hogy érthetőbb legyek: játékosok olvassák a játékos oldalt, igaz? Mégis játékosok ezrei megelégednek azzal, hogy csak a hírfolyamban kapott híreket olvassák el (ha egyáltalán) - pedig kétszer akkora tartalmat kínálunk.
Példa: egy hétfő reggeli hírt estig elolvasnak (mondok egy számot) ezren. Kedden este felkerül a facebookra, és elolvassák még négyezren. Pedig már rég elolvashatták volna, ha kilépnek a saját falaik mögül. Felmerül a kérdés: ha nem kerül ki soha, soha sem olvassák el? És a válasz, azok alapján amit látok: egyértelműen igen. Na ez a baj.
Azt gondolom a témával kapcsolatban, hogy a jelenség (ahogy írtad is) nem új. Az első információs buborék az anyukánk aztán a tágabb család, aztán bővűl és jön az ovi, a suli, a középiskola, főiskola/egyetem, munkahely, szabadidős elfoglaltságok. Mégis koherens a párhuzamosan létező hasonló elazigeteltnek tűnő közösségekkel, mert ha találkozik két egyén akkor képesek a kommunikációra, tehát megértik az adott jeleket, formákat szavakat. Ha nem akkor ismernek olyan közös nyelvezetet, mellyel körülírják a saját fogalmaikat, tehát áthidalhatják a kommunikációt. Még az informatikai robbanás előtt, a globalizációt megelőzően, amikor teljesen elszigeteltek voltak az emberi közösségek, a találkozáskor sikerült egy alap jelrendszerre visszaváltani, hogy felépüljön a párbeszéd. Itt arra gondolok, hogy mutatok valamire és mondom a szót. Esetleg mutogatok. A földrészek meghódításánál így "beszélgettek". Nincs elszigetelődés. Érdeklődési kör van.
Azt biztosan tudod, hogy hányan olvassák a híreket (ha igen hogyan)?
Mivel nem mindenki jelentkezik be vagy van mindig bejelentkezve PCGURU ONLINEN-n viszont mégis elolvas minden hírt az oldalon (már csak magamból kiindúlva).
Ez nem kukacoskodás csak kíváncsiság.
Azt biztosan tudod, hogy hányan olvassák a híreket (ha igen hogyan)?
Mivel nem mindenki jelentkezik be vagy van mindig bejelentkezve PCGURU ONLINEN-n viszont mégis elolvas minden hírt az oldalon (már csak magamból kiindúlva).
Ez nem kukacoskodás csak kíváncsiság.