• A Hatred tegnap a Steam Greenlightra tört
  • De hiába, mert a Valve közbelépett
  • A játék nem kerülhet fel a Steamre
  • Cikkünk a témában: Vélemény: Hatred és Microsoft
  • De most is elmélkedünk egy kicsit

A Hatred körüli hercehurca hónapok óta tart, így aki lemaradt, annak röviden összefoglaljuk, hogy miről is van szó. Van egy lengyel fejlesztőcsapat, Destructive Creations a nevük. A srácok nagy Postal- és GTA-rajongók, így érhető, hogy első komolyabb játékuk sem épp egy pillnagószimulátor, hanem egy olyan program, amiben egy utcai mészárlást hajthatunk végre, természetesen minden megkötés vagy konkrét cél nélkül. Bizony, a játék lényege annyi, hogy emberünk, aki talán még sosem mosta meg a ragacsos metálos hajzuhatagát, megelégeli a társadalom komformista férgeit, és úgy dönt, kimegy egy kicsit vadászni, komplett arzenált vetve be fegyvertelen, látszólag ártatlan emberek, majd később a tömeges gyilkosság miatt a helyszínre siető rendőrök ellen.

A játék elég ízléstelennek hat, de hogy ez kinek jön be és kinek nem, egyéni preferencia és elmeállapot kérdése, így inkább nem ítélkeznénk. Sokkal fontosabb tudni azonban, hogy egy látszólag öncélú erőszakot ünneplő program sokakat felháboríthat, az ebből fakadó balhéból pedig a Valve köszöni, nem kér. Ennek adta félreérthetetlen jelét a cég ma reggel, amikor is bejelentették, hogy bár a Hatred tegnap nyert a Steam Greenlighton, a játék bizony a büdös életben soha nem kerül fel a világ legnagyobb digitális játékáruházának palettájára.

„Az alapján, amit a Greenlighton láttunk, nem szeretnénk, ha a Hatred a Steamre is felkerülne, és ezért le fogjuk szedni onnan.” – nyilatkozta a Valve-fejes Doug Lombardi a Eurogarmernek, nyilvánvalóvá téve, hogy sem neki, sem pedig a kollégáinak nem jön be, hogy egy igazi botrányjáték van abban az áruházban, ahonnan 10 milliónál is több ember vásárol mindenféle programot nap mint nap.

A Destructive Creations természetesen nem örült a hírnek, és egy nyilvános levélben megüzenték a Valve-nek, hogy lám, kibújt a szög a zsákból, mert míg egy Postal vagy Manhunt évek óta jelen lehet a Steamen, addig a Hatred a modernkori balhé miatt már véletlenül sem kerülheti el a sorsát. A srácok egyébként még mindig 2015-re ígérik a játék megjelenését, amit egyébként személy szerint hiszek, ha látok (nem akarok pesszimista lenni, de ekkora ellenszélben lehetséges, hogy elsorvad a projekt).

Eddig a puszta tények, most pedig elmélkedjünk egy kicsit!

Ugyebár a Hatred egy akciójáték, aminek a fejlesztők állítása szerint sincs túl sok értelme, mármint azon kívül, hogy „fun”, ami elég szubjektív megállapítás egyébként. A Postallal és a Manhunttal dobálózni amúgy abszolút jogos: mindkét sorozat komoly tiltások és cenzúra ellenére kerülhetett csak forgalomba, sőt, sok országban máig tiltólistán szerepelnek. Ugyanakkor ki kell emelni a legnagyobb különbséget a két említett alkotás és a Hatred között: a célorientált játéktervezés meglétét!

A Postalban ugyebár egy elmebeteg alakot (anno egy postást, de ez mára már csak legenda) alakítunk, akinek viszonylag triviális feladatokat kell ellátnia. Elmenni a boltba, a bankba, vinni tejet az asszonynak, ilyesmik. Na mármost a játékos előtt két út áll: vagy megteszi azt, amit a való életben is szokott, azaz kivárja a sorát, elnézi az eladó bunkóságát, majd kibírja a felesége nyavalygását, amiért zsírszegény tejet vett, vagy csak simán felkap egy kanna benzint és felgyújtja vele az összes szembejövőt, hogy aztán a saját vizeletével oltsa el a még mindig üvöltő áldozatokat, így szabadulva meg a mindennapi frusztrációtól. Beteges? Az, de a cél egyik esetben sem módosul: a küldetést muszáj teljesíteni, különben a játék nem halad előre.

Ugyanez a helyzet a Manhuntban. Emberünknek le kell gyilkolnia a rá vadászó többi szarházit, a cél pedig szentesíti az eszközt. Van történet, feladat, teljesítendő objektíva, és számtalan bevethető eszköz. Ettől még persze nem lesz kevésbé brutális üvegszilánkkal megvakítani valakit, hogy aztán ne lássa, ahogy kibelezzük, viszont a cselekedeteink a virtuális térben mégis értelmet nyernek.

A Hatredben azonban ez egyelőre nincs így.

A fejlesztők hivatalos weboldalán nincs nyoma semmilyen kitaposott útnak, várható kampánynak, sztorinak vagy játékmenetnek. Helyette azon siránkoznak, hogy manapság mindenki milyen polkorrekt, bezzeg most ők megmutatják, hol lakik az úristen, hisz a Hatredben csak a gyűlölet hajtja a főszereplőt abban, hogy minél több embert öljön meg. Majd csak úgy, viccesen megjegyzik, hogy

„… csak nem próbáljátok ki otthon és ne vegyétek túl komolyan, ez csak egy játék. :)”

A bajok ott kezdődnek, hogy a Hatred jelenlegi formájában még nem igazán nevezhető játéknak. A készítők persze minden bizonnyal tisztában vannak ezzel, és el tudom képzelni, hogy mondjuk tavasszal bedobnak a köztudatba egy sztoritrailert, ami igyekszik valamiféle alapot, keretet adni a játékmenetnek, ám ezzel komoly feladatok adnak maguknak, lévén még a legnagyobb géniuszok sem mindig képesek megindokolni a termékeik erőszakosságát (jó példa erre a GTA 4, ami tele van inkoherens jelenetekkel). Azaz ha a Hatred kap is valamiféle irányvonalat, akkor sem túl valószínű, hogy játéktervezési szempontból siker lesz, hiszen az ellenfelek itt inkább csak áldozatok, a gyilkolás pedig élvezetként, nem pedig a játékos előrehaladásának zálogaként kerül a kalapba.

Jó kérdés persze, hogy ha ez így van, akkor mégis miért várják olyan sokan a Hatredet. A Destructive csapata még egy képet is kitett a hivatalos weboldalukra, miszerint a játék 13.148 szavazatot kapott a Greenlighton, amivel a top 100-as lista 7. helyére kúszott fel. Mégis mi a fenéért akar ennyi játékos öncélúan erőszakoskodni? Tényleg ez jelenti számukra a játékot?

Nem, csak félreértik a Hatredet, és azt gondolják, hogy ez valamiféle rendszerellenes lázadás eszköze.

A Hatredet védeni vagy kedvelni manapság a hipszterség csimborasszója a játékvilágban. Mintha csak azt mondanád a menő srácoknak a suli folyosóján, hogy „hé, figyu már, tudom, hogy a ruháid a politikus faterod vette, és hogy BMW-d a legújabb típus, meg hogy a csajod is az iskola legjobb bulája, de én akkor is többet érek, mert előtted járok pár lépéssel, felismerve a társadalmi értékek hamiskás csillogását, blablablabla…”. A Hatred efféle dilettáns önigazolás akar lenni: azok, akik felszavazzák és védik, abban a hitben teszik mindezt, hogy ezzel a játékipar moguljai ellen lázadnak, afféle szabadságharcot vívnak a tömeg véleményével, melynek egy tisztább, őszintébb játékipar lehet a vége.

Pedig valójában egy eléggé szarnak tűnő játékot népszerűsítenek.

A fejlesztők pedig erre nagyon, de nagyon rájátszanak, sőt, személyes véleményem, hogy eleve az volt a céljuk a Hatreddel, hogy hatalmas botrányt kavarva ismerje meg nevüket a világ. A „hatred” szóra a Google most már az első tíz találat között hozza be a játék Wikipedia-oldalát, illetve a Polygon róla szóló cikkét. A videók között is első helyen szerepel a cucc, ha valaki teszem azt a gyűlöletről akar dokumentumfilmet vagy egyéb anyagot találni, rögtön belebotlik a játékba. A népszerűsödési folyamat megállíthatatlan, minden száz megtekintőből akad egy, aki rögtön megy petíciózni, szavazni, veszekedni a játékért, ha pedig megjelenik a Hatred, akkor máris eladnak belőle 100 ezer darabot, ami indie-cím esetében igen szép eredmény.

Mi pedig csak azon rágjuk a szavakat, hogy a Hatred öncélú-e vagy. Pedig ez az egész már rég nem az ártatlan virtuális civilek lemészárlásáról szól.

Figyelem: A Vélemény / Gondolat rovat minden írása minden esetben a szerző, és nem a PC Guru magazin véleményét tükrözi.