Mind a Bosk, mind a Holi: Festival of Colors, mind pedig a Sagrada egyedi és izgalmas élmény, ami ráadásul csodálatos asztalképpel bír, így az absztrakt stratégiák kedvelői többnyire megtalálják számításaikat a kiadó játékaival. Mostanában pedig úgy tűnik, minden az Azulról és a Calicoról szól, még az Azul-sorozat legújabb darabja is, ami mellett első ránézésre pláne fura, ahogy a Vivid Memories is lényegében ezt a vonalat célozta meg, csak éppen nem művészetek, hanem az emlékek és a memória oldaláról közelítve a “csempézős”, helykitöltős mechanikát. És hogy mindez mennyire ér össze, mennyire működik jól? Utazzunk agyunk legmélyére, előszedve gyermekkori emlékeinket, aztán, ha már elvesztünk a játékok, hősies mítoszok, és az állatok rengetegében, majd összerakjuk, hogyan sikerült a múltidézés.
Vivid Memories
- Partner/kiadó: Floodgate Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 30-45 perc
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 2,93/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 50 dollár (nagyjából 16 900 forint) a sima, 60 dollár (20 300) a Deluxe kiadás
Mindenkinek vannak szép vagy izgalmas, esetleg különleges, netalán félelmetes gyermekkori emlékei és fantáziái, amikre érdemes visszaemlékezni, mégha nem is mindig egyszerű felidézni a régmúlt ködébe vesző emlékeket. A Vivid Memories mégis ezzel a koncepcióval igyekszik belopni magát a játékosok szívébe, méghozzá a nem éppen kezdő Matthew Dunstan és Brett J. Gilbert páros fejlesztéseként, az artworkök és illusztrációk oldaláról Andrew Bosley által megtámogatva. Ez első ránézésre csodálatos asztalképet eredményez, hasonlót, mintha az Azul és a Calico keveredne, az emlékek és fantáziák oldaláról megközelítve az absztrakt stratégiai műfajt. És ez tényleg nagyon jól néz ki, de talán fontosabb kérdés, hogy játékként is jól működik-e.
Emlékeink mélyéről
Maga a mechanika, a játékmenet adja magát, miközben több fázisra van bontva, egészen pontosan négyre. Ebből az első lényegében a setup, ami elég egyszerű: mindenki kap egy saját, többréteges táblát, középre mennek a lapkák (játékosok száma plusz kettő), amikre szintén a játékosok száma szerint kerülnek a kis emléktöredékek. A lapkákon, tegyük fel, négy-négy véletlenszerűen, zsákból húzott szilánk van, ezek közül vehetünk el egyetlen darabot, kettő azonos vagy három különböző színűt. Tehát egyből három lehetőségünk van, aminél, aki egy lapkáról az utolsó töredéket leveszi, az magát a lapkát is maga elé rakhatja, a táblája egyik nyitott részébe, illetve aki egy darab szilánkot vesz el, az variálhatja kicsit a saját területén lévő darabkákat.
Amennyiben ez megvolt, jön a harmadik fázis, amikor a négy nyitott rész és az ezekben lévő lapkák akcióit aktiváljuk. Elveszünk egy adott színű töredéket, esetleg cserélünk és a többi. Ahova lapkát tettünk, annak a helynek az alap hatását nem használhatjuk, csak a lapkáét, amit utána meg is fordítunk a pontozó fázishoz. Három ilyen forduló végeztével jöhet a végső pontozás, amikor még a játék elején kapott aspiration lapkáért is mindenki megkapja a maga pontszámát: ez lényegében egyetlen szín minden egyes darabjáért jutalmaz, az bárhol legyen (lapkán, táblán). És természetesen az a nyertes, aki a harmadik forduló végén, minden pontszámot összeadva, a legjobb eredménnyel rendelkezik.
Emlékezünk!
Mindez egészen jól hangzik, ráadásul nagyon is jól néz ki. Hozzáteszem egyből, hogy absztrakt stratégiánál ritkán szokott érdekelni a téma és a megoldások, a látványvilág kapcsolódása, elvégre azért is absztrakt, hogy ezek eltérhessenek. A Holi sem volt az a kifejezett fesztivál, mégis nagyon tetszett, de a Bosk és a Sagrada is abszolút átjött. Nos, a Vivid Memories esetében már nem annyira, ráadásul zavart néhány tényező. Papíron lehet, hogy jó ötlet volt a koncepció, de a játékban sokszor inkább csak mutatós. Az egy színből összefüggő sor megteremtése, majd a szilánkok hexákon kívüli elhelyezése központi memóriaként, ami megint külön pontszámokat jelent… nos, elsőre legjobb szándékkal is zavarbaejtő. És akkor az emlékek mibenléte és miértje is kérdőjeles lehet, merthogy oké, vannak itt általános gondolatok és fantáziák, de azért sok igen specifikus, nem biztos, hogy nagyon magunkénak érezzük a legtöbbet, ráadásul picit a fő, a dobozon szereplő artwork is félrevezető lehet.
Szóval maradéktalanul nem vagyok elégedett, azt pedig biztosan nem mondom, hogy ez a Floodgate Games legjobbja. A Vivid Memories más szempontból viszont nagyon szép játék. Az ismétlődő illusztrációk (azért 20 alap lapkával teljesen egyedi is lehetett volna a felhozatal) a dedukciós játékok szép, színes, élettel teli világát idézik, a szilánkok az Azult juttatják az ember eszébe, az anyagminőség pedig általánosságban kiváló, külön kiemelve a Deluxe playmatjét és a kezdőjátékost jelölő papírrepülőt. Van itt egy kis Calico is az Azul mellett, bár hozzáteszem, hogy ott nekem jobban adta magát a pontozás sajátossága. Ettől függetlenül nem rossz a Floodgate legújabb absztrakt stratégiája, csak éppen nem emelkedik ki, pláne nem a kiadó játékaival megszokottan magasra belőtt minőséget alapul tekintve, emellett pedig a témáját sem minden szempontból kelti sikeresen életre. Absztrakt stratégiásoknak azért érdemes utánanézni, pár videót megtekinteni, mert így is könnyen lehet kedvenc, de én a korábbi sikercímek után kicsit mást/többet vártam egy nagyon szép, de picit zavaros játéknál.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Floodgate Games-nek! A játék ikonokkal kommunikál, csak a szabályfüzet megértéséhez szükséges az angol nyelvtudás. Rajongói fordításról jelenleg nem tudunk.)
