Daryl Andrews nem az a lusta alkotó, elvégre, bár korábban is volt pár játéka, 2017 óta szinte ontja magából a különböző társasokat, amik között a Roar és a Sagrada éppen úgy megtalálható, mint a most bemutatandó Bosk. És a téma ezúttal is adja magát: a játékosok különböző fákat, fafajtákat alakítanak, amikkel aztán benépesítenek egy erdőt, hogy a hűvösebb évszakok közeledtével elhullassák leveleiket, beterítve velük a földet. Ahogyan az a téma és már a kiadó alapján is sejthető, bizony, fantasztikus kinézetű és (részben) minőségű játékról van szó.
Bosk
- Hazai partner: Metagame
- Kiadó: Floodgate Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 20-40 perc
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 2,16/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a Metagame-nél 12 490 forint
Ez már a dobozbontásnál is egyértelművé válik, amikor a négyfajta famennyiséget összerakjuk, mivel a fákat két kartonból kell összeilleszteni. Ehhez tartozik még egy rakás (szó szerint) falevél, színenként egy mókus, valamint kartonból levelek. Van egy központi tábla, ezen felül egy pontozó, valamint egy széltábla, ami több körön át mutatja, merről fúj az a bizonyos szellő. Ha minden a játéktérre került, kezdődhet a nemzeti park befoglalása, ami négy évszakon át zajlik, tavasztól télig, közben elkápráztatva mindazokat, akik beszállnak a buliba.
Felnövés, majd elmúlás
A tavasz egyértelmű, ekkor kezdjük el benépesíteni az erdőt. A kétoldalas játéktáblát (játékosszámtól függően használhatjuk az oldalakat) vonalak töltik ki, lényegében sorokat és oszlopokat alkotva, a fákat pedig a vonalak találkozására tehetjük le. Tulajdonképpeb bárhova, egyesével, játékosonként, az elhelyezkedésnek pedig nyáron lesz értelme, hiszen ekkor jön az első pontozás, amikor a fákon lévő számok is értelmet kapnak. Ugyanis sorban végignézzük a sorokat, majd az oszlopokat, és minden egyes helyen összeszámoljuk a fákon lévő összegeket. Aki pedig a legtöbbel rendelkezik, az 2, aki pedig a második, az 1 pontot kap. Ha valaki egyedül uralja az adott részt, az egyből 3-at zsebelhet be. Ha ez megvan, át is térhetünk az őszre.
Ekkor a legkevesebb ponttal rendelkező játékos kénye és kedve szerint odailleszti a széltáblát a játéktérhez, ami a megfelelő számozással mutatja, melyik fák leveleit, merre fújja a szél. Ilyenkor az aktuális játékos kiválaszt egyet a levéllapkái közül, majd annak száma alapján a kis fa leveleket sorban lerakja a táblára, ahogy haladnak az erdőben. A játékosok egymás leveleire is tehetik a sajátjukat, de ilyenkor plusz egy levelet kell beáldozniuk, és a játék végén minden esetben az a levél lesz lepontozva, amelyik a legfelső. A mókussal pedig védeni tudjuk egy levelünket, melyre onnantól más már nem teheti a sajátját. Ha mindenki végzett, jöhet a tél, avagy a végső pontozás, melynél a különböző területeken kell megnézni, ki dominál a leveleivel, és ennek megfelelően régiónként 5 vagy 3 (egyedüliként 8) pontot lehet begyűjteni. Akinek a legvégén a legtöbb pontja van, az nyert, ő uralja az erdőt.
Az ősz színei
Jobbkor nem is jöhetett a Bosk, hiszen az ablakon kinézve lassan hasonló színbe borulnak Domonyvölgy fái, ez a panoráma pedig az asztalon is visszaköszön, miközben a társas abszolút hű a témájához, legyen szó a játékmenetről vagy a látványvilágtól. Az absztrakt stratégia egyik hátulütője, hogy nem mindig érezni a tematikát, lényegében a szintén a Floodgate-nél lévő Holiból is ez hiányzott, azonban ennél a játéknál ezt abszolút nem éreztem. A remek kis (hajtogatható) tárolókból kikerülő fák és levelek kitöltik a látóteret, szinte valódi erdőt és levélszőnyeget alkotva, melyen a mókus és a turista már-már életre kel. Fantasztikus a dizájn, egyedül talán a táblákat éreztem kicsit gyengének, legyen szó bármelyikről a három közül: ha ezek egy picit jobb minőségben és még egyedibb-élettel telibb dizájnnal készülnek el, akkor majdnem tökéletesnek mondhatnám a végeredményt.
És az élmény is hasonlóan magas minőséget képvisel. Természetesen akadályozhatjuk egymást, beleszólhatunk a másik terveibe, de maga a fatelepítés és levélhullatás annyira magával ragadó, hogy szinte kedve sincs az embernek küzdeni, inkább csak élvezné a folyamatot. Ebben is van némi szerencse, elvégre nem mindig látni előre, mire készül a másik, viszont, ha ezen nem akadunk fenn, akkor egy nagyon egyedi és nagyon különleges látványvilágú játékra ruházhatunk be, ami a feltételezésekkel ellentétben, az alap elképzelésen túl egyáltalán nem hasonlít a Photosynthesisre. Szerintem abszolút megéri az árát, akár 8-10 éves kortól is simán ajánlható bárkinek, aki kicsit is szereti a természetet és az őszi erdő varázsát.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Metagame-nek, ahol érdemes olyan társasoknak is utánanézni, amik máshol nem kaphatók, hiszen náluk akár a ritkaságokat is be lehet szerezni!)
