A keményvonalas gamerek között biztosan van olyan, aki a pokolba kívánja a roll-and-write és flip-and-write jellegű játékokat, de láthatóan van abban valami szórakoztató és élvezetes, ahogy kártyákat fordítva és kockákat dobva rajzolgatunk térképeket, húzogatunk be vonalakat, esetleg szimplán csak beosztjuk a lehetséges számainkat. A Kartográfusoktól kezdve a Vasútvonalig számos izgalmas és nagyon szórakoztató alkotás érhető el a nemzetközi piacon, miközben a téma sem szabhat határt, elvégre az Unlocking Insanity-ben például az agyunk legmélyére tehettünk utazást, míg a Medici: The Dice Game-mel kereskedőhajókat tölthettünk meg. Nos, aki ezeket a címeket nem szereti, az jó eséllyel a Trails of Tucana-t sem fogja megszeretni, de ha valakit kicsit is mozgatnak az ilyen társasok, annak érdemes tovább olvasni.
Trails of Tucana
- Hazai partner: Metagame
- Kiadó: Aporta Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-8 fő
- Játékidő: átlagosan 15 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,28/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a Metagame-nél 7490 forint
A pozitív felhasználói értékelések és visszajelzések miatt már jó ideje hajtottam az Aporta Games alkotását, ami egy ideig nem is nagyon volt elérhető, de a kártyajátékokkal és különlegességekkel is foglalkozó Metagame-mel kötött partnerségnek hála végül csak sikerült lecsapni a norvégok által elkövetett flip-and-write játékra. A Trails of Tucana visszafogott méretű dobozban érkezik, nem is tartalmaz sok mindent (egy nagyobb adag térkép, ceruzák, kártyalapok), viszont nem is ígéri túl magát: célja, hogy Tucana kisebb vagy nagyobb szigetén berajzoljuk az útvonalakat, amik falvakat és látványosságokat kötnek össze, ezzel győzelmi pontokat szerezve a kettő vagy három fordulós versengés végére.
Tucana útjai
A feladat adott. Mindenkihez egy ceruza és egy térkép+pontozó kerül, miközben egy véletlenszerűen választott lappal kiderül, kinél hogyan helyezkednek el a falvak. A térképeken ugyanis számokkal jelzett pontok vannak, a húzott kártyáról a sorrendet pedig mindenki másképpen rajzolja be a saját lapjára. Az első játékos az egyes ponttal indít, a második a kettessel és így tovább, aminek hála mindenkinél eltérő felépítésben kerülnek térképre a falvak. A játékosok között helyezkedik el a megkevert terepkártyákat tartalmazó pakli, a közelbe kerül még minden aktív bónuszkártya, a feladat pedig az, hogy a terepkártyák nyilvánossá tételével elkezdjük összekötni a saját térképünk jelölt pontjait.
A lényeg, hogy az aktuális játékmester egy forduló összes körében (amíg csak egyetlen lap nem marad – ez jelzi a forduló végét) két terepkártyát fordít fel a pakli tetejéről, és ezek mutatják, milyen típusú hexákat köthetünk össze a térképünkön. A területtípusok könnyen felismerhetők, a vegyes színezettel ellátott kártyáknál pedig szabadon választhatunk, hogy azt milyen típusnak vesszük. Amennyiben sikerül egy falvat és egy bármilyen látványosságot összekötni, azért pont jár; ha ugyanebből a látványosságból még egyet sikerül összekötni egy faluval, még több pontot kapunk, sőt egy extra útvonalat is, amit azonnal be kell húznunk valahova. A nagyobb szigetnél kettő helyett hármat húzhatunk be egy nevezetességből, de a szabályok alapvetően ugyanazok. Jövedelmezőbb azonban, ha két falut kötünk össze, hiszen ez alapból egy komolyabb mennyiségű pontösszeget hoz, ráadásuk ha sikerül elsőnek behúzni a betűpárt (pl. D-D, mivel minden falu betűjellel van mutatva), az asztalon lévő bónuszkártyán lévő pontot is megkapjuk, ez a kártya pedig ezután kikerül a játékból. A második (nagyobb sziget esetén harmadik) forduló végével pedig jöhet a győzelmi pontok számolása.
Na, húzzunk!
Mármint vonalakat, utakat! Merthogy garantáltan jól szórakozik, aki nekiáll a Trails of Tucana-nak. Nekem ugyan a kockadobálós, rajzolgatós/írós vonal jobban tetszik, kártyás verzióból pedig a Tetris-es Kartográfusok a csúcs, azért az Aporta Games alkotásával is remekül elvoltam. Eleve, számos módon nekiindulhatunk egy játéknak, legyen szó a falvak elrendezéséről (akár szimmetrikusan, akár teljesen keverten is kezdhetjük) vagy a bónuszokról, miközben a nagyobb sziget is más taktikát kíván meg. Nem mindegy, mire hajtunk rá, mert a nehezebben megszerezhető bónuszokat ugye könnyen el is happolhatják előlünk, ami a versengés sava-borsát is jelenti. Nem egy agyégetős játékról van szó, de ezt szerintem senki nem is várja tőle.
A Trails of Tucana látványvilága dobozon belül már kevésbé színes és mutatós, mint a borítón, de így is tökéletesen megteszi, persze, ettől még szívesen elviseltem volna egy kicsivel több illusztrációt, miközben anyaghasználata átlagos. Árát viszont abszolút megéri, mert még ha nem is kiemelkedő (persze ez is egyéni, mert aki a flip-and-write-ot szereti jobban, esetleg valamiért rákattan a dizájnra, az biztos lelkesebb is lesz), egy nagyon jó kis fillerről van szó, amit akár még egyedül is játszhatunk. Praktikus, gyors, szórakoztató… mi kell még?
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Metagame-nek, ahol érdemes olyan társasoknak is utánanézni, amik máshol nem kaphatók, hiszen a mellékelt ábra szerint náluk akár a ritkaságokat is be lehet szerezni!)
