Talán kezdjük azzal, hogy kit is nevezünk Fekete Kalapos hackernek: aki jogosulatlanul, engedély nélkül, haszonszerzés vagy károkozás (ritkábban személyes erőpróba) céljából tör be informatikai rendszerekbe. Ezt a témát veszi alapul a Dragon Dawn Productions ütős-vivős kártyajátéka, a Black Hat is, mely egy különleges „aduász” mellett egy játéktáblát is behoz az összképbe. A játék során feltörekvő hackereket alakítunk, akik egymással viaskodva igyekeznek megszerezni kulcsfontosságú adatokat, úgy, hogy lehetőleg minél kevesebb nyomot hagyjanak maguk után.
Black Hat
- Partner/kiadó: Dragon Dawn Production
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-6 fő
- Játékidő: átlagosan 30-45 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,4/5
- Ára: a kiadó webshopjából 25 euró, nagyjából 9500 forint
Ütős-vivős kártyajáték esetében ma már nagy meglepetésekre nem számít az ember, de itt azért akad egy-kettő. Az egyik a játéktábla, ami bár nem szokatlan, általánosnak sem feltétlenül nevezném. Ezen haladunk, két párhuzamos sávban, fejenként két figurával, melyeket az előkészületek során felrakunk a kezdőmezőkre, meghatározzuk, kinél lesz a Fekete Kalap, mindenki kap tíz kártyát, és indulhat is a játék. Tapasztaltabb játékosok a játéktáblát kiegészítő kétoldalas lapkákkal megvariálhatják az útvonalakat a változatosság és a nehezítés jegyében.
Nyakatekert kártyazsonglőr
Alapvetően két lehetséges felállást különböztethetünk meg: amikor nem játsszuk ki a Fekete Kalapot, és amikor igen. És hangozzék akármilyen triviálisan, fontos eleme a játéknak, mert mindkét esetre más szabályok vonatkoznak. Ugyanis, ha nem kerül be a Kalap, a legnagyobb értékű kártya viszi az ütést, és minden kártya eldobásra kerül. Míg ha valaki kijátssza a Kalapot, akkor a legkisebb érték viszi az ütést, és a nyertes a Fekete Kalap mellett vagy az összes asztalon levő, vagy a kezdőjátékos által kijátszott számú lapot (kivéve az esetleges dzsókert) köteles felvenni.
De hogy még egy fokkal bonyolultabb legyen a dolog, a kezdőjátékos nemcsak egy kártyát játszhat ki, hanem többet is, feltéve, hogy értékeik azonosak (a dzsóker és a Fekete Kalap bármilyen értéket képviselhet, de önmagában mindkettő tizennégyet ér). Ekkor a többiek eldönthetik, hogy egy lapot dobnak be a körbe, vagy ugyanannyit, mint a kezdőjátékos (már ha van azonos értékűből annyi), és természetesen a Fekete Kalapot is csak akkor tehetik be, ha darabszámra megfelel a kombináció. Ez erős kényszerítő erejű lépés, mert az ütő játékos meghatározásánál csak azokat az értékeket vesszük figyelembe, melyeknél ugyanannyi kártya lett kijátszva, mint a kezdőjátékosnál.
A sikeres ütés jutalma pedig a játéktáblán való lépés lehetősége. Minden esetben egy mezőt haladhatunk előre a magunk, vagy hátra az ellenfeleink figurájával. Egy helyre sosem kerülhet két figura, ilyenkor átugorják egymást. Egyes mezőkre lépve ellenfeleink valamelyikét a kezdőmezőre lehet küldeni, vagy elindítani egy „tracert”, ami elfogja a túl lassú játékosokat, de például a mézescsuporba érkező első meeple végleg beragad. Elfoglalt pozíciónknak továbbá a forduló végén is van jelentősége, egyes mezők ugyanis több pontot érnek, mint mások.
Egy forduló addig tart, amíg valakinek ki nem fogynak a kezéből a lapok, ekkor kerül sor a pontozásra, melynek során a kezünkben maradt lapok pontértékét (mely nem azonos a számértékkel) és a játéktáblán elfoglalt mezőnk pontértékét összesítjük. A meccs pedig addig tart, amíg valaki el nem éri a legutolsó mezőt, vagy ha valamilyen oknál fogva senki sem tud már lépni. A nyertes az, akinek ekkor a legkevesebb pontja van (vagy az alternatív játékmódban a legközelebb áll a hírnév-ponthoz).
A nyúl üregében
A fő célunk tehát egyrészt a Fekete Kalaptól szabadulni, vagy legalábbis a lehető legtöbb lapot kiszórni, mire valakinek kifogynak a kártyák a kezéből. Ez pedig akkor a legkönnyebb, amikor más nem tolja bele az ominózus kártyát, ami a kijátszott lapok felvételére kényszerít; ugyanakkor alacsony pontértékű lapok esetén előnyt is kovácsolhatunk belőle. Ugyanígy egészen más a játék dinamikája, ahogy változik a játékosszám: a zsúfolt táblán nem feltétlenül éri meg elvinni az ütést, vagy ha mégis muszáj, akkor lehet, hogy mások hátráltatása az előnyösebb. A Black Hat tipikusan az a játék, amit a szabályok elolvasásával maximum megérteni lehet, trükkjeit és lépéseit elsajátítani viszont csak a sokadik meccs után. És ha már itt tartunk, ugyan a dobozon két játékostól már játszhatóként van feltüntetve, a harmadik „robot” játékos véleményem szerint inkább csak pótmegoldásra jó, vele nem lesz valóban szórakoztató a játék. Legalábbis semmiképpen sem annyira, mint három vagy még több ember esetén.
Az egyes elemek minőségére nem igazán lehet panasz, a legfontosabbak, azaz a kártyák kiváló anyagminőségűek, kártyavédő nélkül is bírni fogják egy darabig a nyüstölést. A játéktábla és a fa meeple-ök inkább csak az asztali jelenléthez járulnak hozzá, az illusztrációk pedig a témához kötik a játékot, melynek mechanikái és menete, lássuk be, köszönőviszonyban sincsenek a hackerkedés témakörével. Ez persze nem baj, mert a felszín alatt egy roppant rafinált, kötélhúzásra emlékeztető, kifejezetten konfrontatív kártyajáték lapul. Összességében azoknak ajánlanám jó szívvel, akik úgy gondolják, hogy már mindent láttak az ütős-vivős kártyajátékok terén, és nem félnek a konfrontálódástól (ami valamelyest persze a műfaj sajátja).
(A játékot partnerünk, a Dragon Dawn Productions biztosította – köszönjük! A játék maga nyelvfüggetlen, ám szabályai megértéséhez nyelvtudás szükséges. Magyar fordításról nincs tudomásunk.)
