Büszkeség, intrika és balítélet, hirdeti a doboz, és ennél jobban talán össze sem lehetne foglalni azt a társast, amely egyszerre merészkedik Jane Austen, a Downton Abbey és a Napok romjai nyomába, életre keltve a 19. századi Angliát, ahol a befolyásos, a politikai és a gazdasági életben egyaránt meghatározó nemesi házak épp az utolsó aranykorszakukat élték, és családjuk jövőjét a következő évszázadra is igyekeztek megalapozni.
OBSESSION
- Partner/Kiadó: Kayenta Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 30-90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,16/5
- Ára: a kiadótól 64 usd, nagyjából 21 900 forint
Az Obsession pontosan ebbe a korba kalauzol el, egy-egy olyan család irányítását adva a játékosok kezébe, amely a 19. század közepére megtépázott hírnévvel és vagyonnal szeretne visszatérni a viktoriánus Anglia legfelsőbb társadalmi rétegébe, megpróbálva Derbyshire legbefolyásosabb családjává válni. Az ide vezető út pedig alapvetően bálokkal, partikkal, sporttal és más olyan eseményekkel van kikövezve, melyek során a régió nemesei felsorakoznak, hogy jelenlétükkel emeljék az est fényét, és remélhetőleg gazdagítsák a családi kincstárat.
Az aszimmetria érdekében a választott családok mindegyike egy-egy egyedi tulajdonsággal rendelkezik, azonban mindenki ugyanolyan birtokkal kezd, melyhez öt helyiség tartozik, az öt fő kategóriát képviselve. A dolgozószoba reprezentálja a nélkülözhetetlent; a főkomornyik szobája a szolgáltatások központja; a kerti pavilon a birtok szíve és lelke; a fogadóterem a presztízsé; a tekepálya a sport színtere. A játék folyamán e kategóriákat kell erősíteni újabb helyiségek, épületek létesítésével, hiszen alapvetően ezekben zajlik az élet.
Minden lapka lényegében egy akciómező, melynek használatával vendégeket hívunk a kastélyunkba, hogy a választott helyiségnek megfelelő alkalom során jöjjön létre egy találkozó. Ennek azonban több előfeltételese is van: egyrészt a családunk hírneve, amit a saját játéktáblánkon vezetünk. Ez több szintre osztódik, a kezdéshez általában 1 körüli értéket kapunk, és ezt kell feltornászni egyre feljebb és feljebb, többek között pont az eseményekkel.
A második nagy követelmény a megfelelő személyzet, azaz lényegében a munkások megléte. Minden ház (a York-családot leszámítva) egy komornyikkal, házvezetőnővel, inassal, komornával és lakájjal kezd. Az események során rájuk lesz szükség, na és természetesen vendégekre, akik szintén több kategóriára oszthatók. Kezdésnek ott vannak a családtagok, akik lényegében bármikor bevethetők (sőt vannak olyan aktivitások, melyekben csak ők vehetnek részt), de a hangsúly alapvetően nem rajtuk, hanem az elit többi tagján van. Mindenki több vendégkártyával kezd, de az épületek mellett az Obsession másik legfontosabb szett-gyűjtögetése pont a vendégekre vonatkozik. A célunk ugyanis az, hogy a lehető legimpozánsabb nemesekkel töltsük fel paklinkat, akiket aztán meghívhatunk az általunk rendezett eseményekre.
Használatuk ugyanakkor szintén költséghez van kötve: a legértékesebbek önálló személyzetet követelnek meg, de bizonyos presztízsszínt elérése nélkül meg sem lehet őket hívni. Sőt vannak kétes alakok is, akik még a családi kasszát is megrövidíthetik, így mindig alaposan át kell gondolnunk, mikor és kit invitálunk meg, és merre is vesszük az irányt a dicsőség és a meggazdagodás visszaszerzése felé vezető úton.
FORTUNA
Ez viszont sok alkalommal nem rajtunk múlik: az Obsessionben rengeteg minden függ a szerencsétől. A vendégkártyákat például véletlenszerűen kell felhúzni a két rendelkezésre álló pakliból, és az épületek/termek piaca is véletlenszerű húzással töltődik fel egy húzózsákból. Ez alapvetően az Obsession Achilles-ínja: bár a sikerhez vezető út nagyban függ a tervezéstől, ez szinte lehetetlen ennyi véletlenszerű tényező mellett, így alapvetően sodródunk csak az árral, és reménykedünk, hogy nekünk kedvez a szerencse. Kiváló példa erre a célkártyák intézménye, melyek extra győzelmi pontszerzést hivatottak biztosítani. Feltételeik azonnban sokszor lehetetlenül nehezek: egyáltalán nem jön fel a szükséges vendég vagy épület, pont elcsaklizzák előlünk, vagy esetleg soha sincs annyi pénzünk, hogy megszerezzük. Ugyanez mondható el a központi mozgatórugóról is, a Fairchild-utódokról.
A történet szerint az egyik fő célunk az, hogy egyikük kegyét sikerüljön elnyerni a játék végére, ezzel biztosítva saját családunk jövőjét és prosperitását, csakhogy ez is nagyrészt a szerencsén múlik. A potenciális párszerzés csak pár alkalommal fordul elő a játék során, ezen alkalmak között pedig egy adott típusú épületkategóriát kellene felturbózni, a kategóriáról pedig egy véletlenszerűen felcsapott kártya dönt. Az, hogy a piactéren rendelkezésre áll-e ehhez tartozó épülettípus, az azonban már teljesen a szerencsén múlik, ahogy az is, hogy elérhető árkategóriában van-e. Ezen problémákkal azonban felveszi a versenyt a szabálykönyv is, amely számos, rendkívül jó alternatív játékvariánst kínál, csökkentve a véletlenszerűséget, például a draftolás bevezetésével, vagy a kritikus fontosságú fordulók működésének, pontos időzítésének megváltoztatásával.
Számomra ez pont elég volt ahhoz, hogy az Obsession újra és újra az asztalra kerüljön. Egész egyszerűen azért, mert spártai, ábrákat szinte egyáltalán nem használó, sok esetben prototípus-benyomását keltő szuperfapados tálalása, a játékmenet számos részét átitató véletlenszerűség, és így a teljes tervezhetőség lehetetlensége ellenére messze az egyik leghangulatosabb, legtematikusabb játék. Ráadásul nem csupán körítésnek vagy álcának használja a témát, hanem maximálisan kiaknázza, olyan alapossággal és körültekintéssel építkezik rá, mint az eurók műfajában nem sokan. Még ha közben maga sem tudja eldönteni, hogy melyik parthoz is akar tartozni. De ilyenek ezek a nemesek: azt csinálnak, amit csak akarnak.
(A játékot partnerünk, a Kayenta Games biztosította – köszönjük! Az Obsession nem nyelvfüggetlen. Publikus magyar nyelvű szabálykönyvről nem tudunk.)
