Két évszázad földtörténeti szempontból talán csak egy pillantásnyi időnek felel meg, az emberi civilizációban azonban maradandó változásokat hozhat. Például egykori események teljes kifordulását önmagukból, hiszen mostanra már csak az országimázs nevében eltapsolt milliárdok kirakatdísze lett a világkiállítás intézménye. Egykoron viszont a tudomány és a művészetek katalizátora, de minimum annak díszes mustrája volt, ahol olyan mérföldkövek tűntek fel, mint a telefon, a jégkészítő gép, vagy maga az Eiffel-torony. A Crystal Palace pedig pontosan ennek az eseménysorozatnak szenteli témáját.
CRYSTAL PALACE
- Hazai partner: Gamewiz
- Kiadó: Feuerland Spiele/Capstone Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 90-150 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,80/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a GameWiznél 16 790 forint
Egész pontosan egy meghatározó állomásának, az 1851-es világkiállításnak, amit Londonban rendeztek meg a címadó Kristálypalotában, a több mint 14 000 kiállítót befogadni képes, 92 000 négyzetméteres kiállítótérben, amely egyúttal az ipari forradalom során létrejött technológiák gyakorlati hasznát is bemutatta.
A középnehéz eurók felső tartományába sorolható Crystal Palace az ide vezető folyamatot igyekszik bemutatni, hiszen 1849 tavaszán kezdődik, és egészen a világkiállítás kezdetéig, 1851 tavaszáig tart. Minden játékos egy olyan nemzetet képvisel, amely képviselőit csupán pár fillérrel küldi el a helyszínre, hogy ott megpróbáljanak felfedezőket és találmányaikat magukhoz édesgetni, azokat szabadalmaztatni, és még időben elkészíteni a prototípusukat, hogy a kiállításra ne üres kézzel érkezzenek.
A Crystal Palace mindezt meglehetősen egyedi formában tálalja, hiszen a főszerepet egy nagy adag kockára, és nyolc különböző, önálló táblaként megálmodott helyszínre osztja ki, ahol a tényleges akciók zajlanak. Az összesen öt fordulón át zajló játék során mindig hét fázist kell végigzongorázni, és már a legelső is eltér a megszokottól, hiszen ilyenkor minden játékos egyidőben – és titokban – meghatározza kockái értékét, anélkül, hogy azt a szerencsére, azaz a dobásra bízná. A kockák összértékét azonban rögtön meg kell fizetni költségként: a legmagasabb értéket bevállaló játékos kezdi a fordulót, és ezzel a játékot. Ennek során kockát kell lehelyezni, akciót végrehajtani, fizetést adni az „alkalmazottaknak”, a szabadalmakat prototípussá konvertálni, bevételhez jutni, majd felkészülni a következő körre.
BIG BEN
Eközben megelevenedik London: a Westminster-székesegyház, a Waterloo-állomás, a British múzeum, a Nemzeti bank mellett meglátogatható a londoni kikötő, a London Times szerkesztősége, de még a híres Waterloo pályaudvar is. Ezek mindegyike egy különálló helyszín saját, nem teljesen apró játéktáblával, és korlátozott számú akcióhellyel. Ide kerülnek ténylegesen a kockák, de ehhez minimum a kinézett akcióhely által elvárt értékkel kell rendelkezniük. A hangsúly ezért alapvetően azon van, hogy ki tudja a lehető leghamarabb megkaparintani a legjobb helyeket, de csak részben. Az akciófázis során ugyanis csökkenő sorrendben aktiválódnak az egyes kockák, azaz az adott helyszínen először mindig a legmagasabb értékű kocka, ezért, amennyiben egy rivális közbeszól, könnyedén borulhat egy-egy terv.
Maguk az akciók kiválóan passzolnak a témához: a helyszíneken elsősorban szabadalmakhoz, kutatáslapkákhoz, részvényekhez, befolyáshoz, karakterekhez, hírnévhez lehet jutni, mely mind a saját készletet gyarapítja. Csakhogy ezeknek általában költsége is van, amit vagy az akció aktiválásakor kell kifizetni, vagy – például egy karakter esetén – a bérfázisban. Elvégre Sherlock Holmes vagy Charlotte Brontë nem dolgozik ingyen, képességeik használatát bizony meg kell fizetni. Ha mindez lezárult, az ötödik fázis során a megszerzett szabadalmakból prototípus készíthető (egy körben legfeljebb kettő), végül pedig jöhet a bevételfázis, majd a felkészülés a következő fordulóra.
HÍR-NÉV
A kockák menedzselése mellett a legnagyobb fejtörést alapvetően a rendkívül szűkös anyagi kerettel való gazdálkodás okozza. A játékot mindenki mindössze 40 fonttal kezdi, amely a 19. században se volt sok. Éppen ezért előbb vagy utóbb mindenképp kölcsönt kell felvenni, aminek visszafizetése pedig kritikus fontosságú. A játék végén ugyanis rendkívül sok negatív pontot lehet összeszedni, többek között a kifizetetlen kölcsönökkel, és az üresen hagyott kutatási területekkel is, így aki nem járja Londont, hogy népe mindig dolgozzon valamilyen találmányon, elég gyorsan a vesztesek oldalán találhatja magát.
És ez igazából csak a felszín kapargatása: a főbb helyszínek mellett muszáj helytállni a rizikós feketepiacon, és még a hírnevet is menedzselni kell a központi játéktáblán, ahol a "buzz" mutatja meg, hogy mennyire sikerült felkelteni az emberek érdeklődését, és mekkora hírverést sikerült csapni. Utóbbihoz elsősorban a sajtó erejét kell bevetni, de hírverést generálhat egy szereplő vagy egy találmány is.
A Crystal Palace éppen ezért a legkevésbé sem nevezhető egyszerűnek, relatíve komplex szabályrendszere ugyanis néha nyomasztó mennyiségű kombinációs lehetőséget tartogat, ahol rengeteg mindent kell menedzselni. Szerencsére ezt megtámogatja a relatíve remek ikonográfia, ahogy azok a neutrális hátterek is, ahol az akcióhelyek és azok hatásai mindig egyértelműen láthatók, de sajnos a tálalás kárára. A Crystal Palace alapvetően inkább funkcionális, semmint szép, kisebb lapokra szétszabdalt játéktere pedig nem éppen impozáns asztalképet eredményez, amit csak részben tudnak ellensúlyozni a történelmi karakterek és a furcsábbnál-furcsább találmányok rajzfilmszerű ábrái. Játékmenete viszont kárpótol érte: tud újat mutatni a kockadraftolós műfajban, és témája sem éppen mindennapi, így aki a szokásostól eltérőt keres, jó lóra tesz, ha belekóstol a tudományos és kulturális vívmányok meglepően kiélezett harcába.
(A játékot partnerünk, a Gamewiz biztosította – köszönjük! A játék angol nyelvű, és relatíve nyelvfüggetlen, de elérhető hozzá magyar játékszabály, sőt akár a kártyák lokalizációja is.)
