A hazai társasjáték-kiadás egyik nagy kihagyott ziccere volt az, amikor 2015-ben, az akkor még elsősorban Kickstarter-fókuszú Garphill Games második játéka, a Raiders of the North Sea nem kapott magyar kiadást. Ez természetesen egy maximálisan szubjektív kijelentés, de a játék nagy rajongójaként nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy egy ennyire fantasztikus munkáslehelyezős játék csak egy szűkebb közönséghez tudott eljutni a kevéske, de azért jelenlevő nyelvi akadály okán. Ennek fényében persze nem meglepő, hogy az Északi-trilógia másik két felvonása is így járt, és csak a nála kategóriákkal jobb Nyugati királyság-családnak jutott ki az a privilégium, hogy magyarul is megjelenjen, sőt a Reflexshop jóvoltából a világpremierekkel egy időben jusson el a hazai boltok polcaira. A viking témára hangszerelt Északi-játékok közül mégis kiemelkedik a Shipwrights of the North Sea, egész egyszerűen azért, mert ez volt a legelső a sorban.
SHIPWRIGHTS OF THE NORTH SEA
- Hazai partner: Gamewiz
- Kiadó: Garphill Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: 60-90 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,31/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a Gamewiznél 14 990 forint
A vikinges témához illően a játékosok itt hajóácsokat alakítanak, akik mesteremberek felbérlésével, a szükséges nyersanyagok összekaparásával igyekeznek felépíteni egy olyan, maximum négy darabból álló hajóflottát, amely lepipálja a riválisok által összerakottat. Az nyer, aki a játék végeztével a lehető legtöbb győzelmi pontot érő flotta büszke birtokosa.
A Shipwrights of the North Sea mindezt egy rendkívül egyszerű, kártyavezérelt, a szerencsére súlyosan alapozó, kézmendzselős stratégiaként ábrázolja. Draftolás után minden körben egy három lapból álló repertoárt kell felépíteni, majd ezeket hasznosítani az akciófázis során, hogy a nap végén arany és munkás álljon a házhoz, és másnap minden kezdődjön elölről. A folyamatot mindig a reggel, azaz a tervezési fázis nyitja, amikor a kezdőjátékos a játékosok számánál eggyel több lapot húz, melyekből egyet megtart, a többit továbbadja, és ezt egészen addig ismételgeti, amíg nem lesz három kártya mindenkinél.
Ezen lapok az akciófázisban jutnak szerephez, hiszen szinte minden elképzelhető akcióhoz kártyát kell kijátszani. A lapokat alapvetően öt kategóriába lehet sorolni: hajó, mesterember, szerszám, épület és falusiak. Ezek a saját játékostáblán jutnak szerephez: egyszerre maximum két hajó készülhet, a már befejezettek a játéktábla fölé kerülnek; az épületek a játéktábla jobb oldalán foglalnak helyet, és alapvetően extra győzelmi pontokat lehet velük szerezni; szerszámból mindössze csak egy vásárolható, és ezek a hajóépítést könnyítik meg, elsősorban költségcsökkentés által; mesteremberből csupán négy bérelhető fel, és az egyes hajótípusokhoz szükségesek, melyek specifikus szakmunkásokat követelnek meg.
CRUISIN’ FOR BRUISIN’
Alapvetően minden egyes hajóhoz adott számú nyersanyagra van szükség, azaz fára, vasra, gyapjúra, ezen felül pedig aranyra és munkásra. Hajótípusból rengeteg van, és ezek eltérő győzelmi- és hadiponttal rendelkeznek, a cél pedig értelemszerűen az, hogy ezekből a lehető legtöbbet szedjük össze, de a legimpozánsabb darabok természetesen kifejezetten drágák, így eltart egy darabig, míg sikerül mindent összeszedni. Megépülésük után permanens hatással is rendelkeznek, növelve vagy épp csökkentve a nyersanyagok tárolására szolgáló malom kapacitását, valamint a korlátozott számú munkást befogadni képes falu limitjét.
Csakhogy a hajóépítést a raktár kapacitásán, a nyersanyagok lassú beszerzésén túl a rivális játékosok is akadályozhatják. A 128 lapot tartalmazó pakliban számos falusi található, akiknek egy kis része jótét lélek és általában extra nyersanyagot biztosít, egy kis részük viszont aljas gonosztevő, aki képes elüldözni a rivális egy mesteremberét, elpusztítani egy még készülőben levő hajóját, elcsenni annak aranytartalékát vagy nyersanyagait, vagy eldobatni egy szerszámot. Így folyamatosan résen kell lenni, és semmit sem lehet biztosra venni.
Már csak azért sem, mert a lapcentrikus játékmenet okán irreálisan nagy szerep jut a szerencsének: a kedvezőtlen laphúzás, a gyenge draftolás komolyan vissza tud vetni, és az egyik legfőbb oka a feleslegesen elnyújtott játékidőnek. Már két főnél is bőven 60 percre nyúlhat egy-egy menet (vagy még ennél is többre), egész egyszerűen azért, mert csigalassúsággal érkeznek a nyersanyagok, nem jönnek elég tempósan a munkások, és így az arany is éppen csak csordogál.
GYÓGYÍR
Szerencsére a második, a Gamewiznél is kapható kiadásban már alapból benne van a hibák egy részét orvosló The Townsfolk kiegészítő, amit érdemes már az első játékalkalomba beleintegrálni, mert egész egyszerűen sokkal csiszoltabb, élvezetesebb általa a játék. Egyrészt 2-re növeli a nap végén minimum megszerezhető munkások számát, másrészt bevezet egy második játéktáblát, ahol több akcióhely is található. Ezek használatával lényegesen gyorsabban lehet aranyhoz jutni, a felesleges lapokat nyersanyagra váltani, és nagy mennyiségben munkáshoz jutni, ezáltal pedig kategóriákkal élvezetesebbé válik a játék.
Erre pedig szükség is van. A Shipwrights of the North Sea ugyan a trilógia legfelejthetőbb darabja, de hangulatával, ábrázolásával még így is értékes tagja az Északi-játékoknak. A szerző és persze a sorozat kedvelőinek gyűjteményében pedig ott a helye!
(A játékot partnerünk, a hazai kiadások mellett izgalmas külföldi címekkel is rendelkező Gamewiz biztosította – köszönjük! A játék angol nyelvű, de készült hozzá magyar szabálykönyv.)
