Nemrégiben került asztalra a Kemet – Vér és homok, mely a Matagot mitológiai stratégiai sorozatának része, most pedig itt a hasonló Ankh – Egyiptom istenei, mely azonban a CMON hasonszőrű szériáját viszi tovább, Eric M. Lang jóvoltából. Az eltérés nemcsak némi hírnév és áhítat terén tapasztalható meg, hiába a hasonló téma és koncepció, aki pedig egy újabb Blood Rage-re várna, az valahol egyszerre kapja meg a számításait és csalódik, hiszen ezúttal is sikerült úgy és pont annyit frissíteni a recepten, hogy ne egyforma játékokkal játszhassunk. Fel is merül a kérdés, hogy a Kemet és az Ankh megfér-e egy közös polcon, illetve hogy a Blood Rage és a Felkelő nap mellett van-e létjogosultsága az Ankh egyiptomi isteneinek. De ezekre a cikk vége előtt úgysem fogok választ adni, így tessék csak szépen továbbolvasni.
Ankh – Egyiptom istenei (Ankh: Gods of Egypt)
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5
- Játékidő: átlagosan 90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,04/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 31 491 forint
Ahogyan a legtöbb CMON-termék, úgy az Ankh – Egyiptom istenei is meglehetősen nagy, vaskos, minden jóval teletömött dobozban érkezik, hatalmas játéktáblával és kiegészítő lapokkal, amik a különböző akciók és események menedzselésére, valamint a saját karakterek fejlődésének nyomonkövetésére vannak. A tokenek csak néhány kartonnyi mennyiségben érkeznek, bár így is van belőlük bőven, és persze a legtöbb helyet a számtalan mini foglalja be, melyek istenenként egy istenséget, hat hozzá tartozó harcost jelentenek, emellett további őrzők is megtalálhatók az egyszerű inzertekben, amik beidézhető lények. És akkor ez még csak a bolti változat, hiszen be lehet szerezni a KS-extrákat is, amik a nagyobb térképet és egyéb lapokat tartalmazó playmattől kezdve a műanyag, 3D-s épületekig, újabb istenekig és őrzőkig sok mindent takarhatnak, sőt ezek egy részét a fotózáson is bevetettem, így a látvány ne zavarjon meg senkit: az alapcsomagban a rendes tábla van, külön lapokkal az akcióknak és eseményeknek, az istenek népszerűségének, miközben az épületeket, követőket és egy-egy extrát egyaránt tokenekkel lehet jelölni.
Nagyobb asztalra van szükség
Nagyobb asztalra és rengeteg áhítatra. Előbbi a játékhoz és minden összetevő/tartozék elrendezéséhez, utóbbi pedig a győzelemhez szükséges. Merthogy az ősi időkben, a Nílus mentén járunk, ahol a civilizáció fejlődik, újabbnál újabb épületek emelkednek ki a földből, hogy a nép isteneit méltassák, azonban ezzel együtt is egyre többen vesznek a feledés homályába. És természetesen az ősi istenek célja az, hogy fennmaradva formálhassák a világot, avagy megmaradjanak a köztudatban. Az ehhez és az egyedülivé váláshoz vezető út a játék szíve és lelke, mely során monumentumokat építünk, követőket szerzünk, áldozatokat hozunk, háborúkat vívunk, mindeközben igyekszünk nemcsak fennmaradni, de a lehető legtöbb áhitatot és ezzel együtt hírnevet is begyűjteni. Csak egy maradhat!
Nagy segítség, hogy miközben van egy alap setup, a különálló Küldetésfüzet számos missziót és pillanatot kínál, ami egy adott éra cselekményét vezeti fel. Ezzel megtudjuk, hova kerülnek a kezdő obeliszkek, piramisok és a többi, hol kezdenek az istenek, sőt van olyan, hogy még a megszokott területfelosztást is már alapból megvariálja egy tevekaraván. Isteneink sebezhetetlenek, harcosaink már kevésbé, így jól kell stratégiázni, pláne, hogy minden egyes harc komoly következményekkel jár, ami leginkább az áhitat-mennyiségben tettenérhető. Akcióból egyébként minden esetben kettővel rendelkezünk, ezt tetszőlegesen be lehet osztani, méghozzá egyetlen szabállyal: ha lépünk az akciótábla négy sávjának valamelyikén, a második lehetséges akciót már csak az ez alatti sorban/sorokban kezdhetjük. Mozoghatunk egységeinkkel, követőket vagy figurákat szerezhetünk, illetve istenünk ankh-képességeit nyithatjuk meg. Amennyiben valamelyik akcióval élünk, az ezt lekövető sávon jobbra haladunk, ha pedig eljutunk a sáv végére, akkor az akció befejezését követően a jelölőt visszatesszük a sáv (játékosszám szerinti) elejére, majd az eseménytáblán is lépünk egyet, ezzel kiváltva a következő eseményt.
Ez lehet sima monumentum-, ezzel együtt pedig befolyás-szerzés, de egy tevekaravánnal a térképet is felszabdalhatjuk a szabályok tiszteletben tartásával, valamint a játék során többször is itt kerül sor a csatára, ami a térkép minden olyan régióján lezajlik, ahol több isten figurái vannak jelen. Amennyiben csak egyetlen isten található meg, ő uralja azt a vidéket, ha viszont több, akkor a figurák számának, a kijátszott harckártyáknak megfelelő erőmennyiség dönt a csata kimeneteléről. Közben a momentumokkal szerzünk áhitatot, de a nyertes is megsokszorozhatja hírnevét. Ez azért is számít, mert előbb-utóbb bekövetkezik az Istenek elfeledése esemény, melynél az áhitat-sáv piros szegmensében maradtak egyszerűen eltűnnek a Föld színéről, ami már önmagában egy győzelmi feltétel, elvégre aki egyedül maradt, az ezzel meg is nyerte a játékot. Ha pedig senki nem jutott feljebb, akkor mindenkinek végetért a menet. Ha többen is sikeresen vették az akadályt, akkor természetesen megy tovább a játék, vagy az utolsó konfliktus lezárásáig, vagy pedig az áhitat-sáv utolsó pontjának eléréséig.
Stratégáknak
Nem mondhatni, hogy a területfoglalós, harcos stratégiai műfajban nincs kellő választási lehetőség, elvégre a CMON és egyben Eric M. Lang, illetve a Matagot sorozata már önmagában elég alternatívát nyújt, és akkor még a számos további variánsról nem is beszéltünk. De egyelőre maradjunk az Ankh – Egyiptom isteneinél, ami nagyon szépen levezetett szabályfüzettel és számos opciót kínáló küldetésfüzettel biztosítja az alapokat, amikből kiindulva, az isteneket formáló játékosok kellő számú úton haladva közelíthetik meg a kérdést, miszerint mely isteni lény marad meg utolsónak és dominánsnak. Ehhez már alapból fantasztikus asztalkép kínálja a vizualitást, avagy az egyszerű és elsőre talán kicsit színtelennek tűnő (de itt-ott kellemesen illusztrált) térképre szimpla tokenek, valamint mutatós harcosok és óriási, kellően kidolgozott istenek kerülnek, miközben a karaktertáblák és harckártyák nagyon szép illusztrációkkal dolgoznak. Ez már önmagában elég erős látványt és hangulatot biztosít, amin a KS-extrák csak még nagyobbat dobnak. A vastagabb, minőségibb táblák eleve hasznosak (a bolti verzió papírvékony lapjaiért nem vagyok oda), a playmat pedig még össze is köti ezeket a játéktáblán lévő térkép nagyobb változatával, így ez az abszolút csúcs a lehetőségek közül. Külön öröm, hogy a követőket, épületeket és extrákat nem tokenekkel kell jelölni, hanem műanyagokkal és 3D-s épületekkel, így egyedüli fájdalmam, hogy anno a tokencsomagra (ankh-jelölők) nem ruháztam be. A stretch goalokat tartalmazó doboz (Tomb of Wonders) és a Pantheon pedig számos extra istent és őrzőt biztosít, ezzel kitoldva a szavatosságot. Aki pedig esetleg még a további csomagokra (Guardians, Pharaoh) is beruházott, annak tényleg nem lehet oka a panaszra.
Az Ankh – Egyiptom istenei remek stratégiai játék, ami kisebb-nagyobb eltéréseket mutat még CMON-társaihoz képest is. Itt például nincs draftolás, az isteni képességek és az azokhoz kötődő, megnyitható őrzők jók, emellett még szóba sem került egy érdekes mechanizmus, az összeolvadás, ami a két utolsó helyen tanyázó istenből gyúr egyet, amit aztán a két játékos együtt irányít, ezzel egyfajta félkooperatív formába terelve kettejük harcát. Persze, ahogyan a legtöbb hasonszőrű játék, úgy ez is inkább 3 fő felett az igazi, de ettől függetlenül is élvezhető már alacsonyabb játékosszámmal, témájának és látványvilágának köszönhetően pedig külön kedvenc lehet, ha valaki csípi az egyiptomi hitvilágot és kort. Ezzel együtt kiváló alternatívája vagy akár társa a Kemetnek. Azt gondolom, hogy teljesen egyéni preferencia és ízlés kérdése, hogy melyik tetszik jobban, nekem például mindkét játék egyaránt bejött, és a legjobban az jár, aki mindkettőre beruház, majd néhány alapos menetet követően vagy a kedvencre szűkíti az otthoni kínálatot, vagy mindkettőt megtartja, hogy kedvtől és társaságtól függően kerüljön elő valamelyik. Blood Rage és társai mellett sem bűn beszerezni, elővenni, elvégre a mechanikában vannak eltérések, ahogy a tematika is más, és megint egyéni kérdés, de nekem például az egyiptomi mondavilág jobban bejön, mint a vikingek birodalma. Ezt az Ankh és a Kemet is egyértelműen bizonyította.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)
