Sokak szerint John Carpenter legjobbja, mások szerint pedig a valaha készült legfelejthetetlenebb és legkiemelkedőbb horrorfilm, ami bár lehet, hogy elfogultság, de az biztos, hogy a ma is élő horrorfilmesek talán legkiemelkedőbb alakja egy hátborzongató, látványos megoldásokban bővelkedő, klausztrofób és paranoid rémálmot szabadított a világra, mikor 1982-ben a film mozikba került. A The Thing (A dolog) zseniális darab, számos meglepő elemmel, fantasztikus, praktikus effektekkel, és egy olyan földönkívüli fenyegetéssel, amilyenre talán csak a testrablók voltak még képesek. Nem csoda, hogy már sokadik verzióját készítik el a társasjátékos iparban, hiszen ott volt korábban a The Thing: Infection at Outpost 31 a Project Rayguntól, vagy éppen az eredeti történetet feldolgozó Who Goes There? a Certifiable stúdiótól. Ezúttal azonban a Pendragon Game Studio alakította át a titkos szerepes horrorjátékot, amit a Delta Vision magyarul is megjelentetett, így a teljesség kedvéért mindkét partnerrel együttműködve, nemcsak a hazai alapjátékot, de a Kickstarterről jött kiegészítőt, miniket, akril tokeneket, playmatot is bemutatjuk. Már ha addig nem olvaszt magába az idegen tudat.

20220711134216.jpg

A dolog – A társasjáték (The Thing: The Boardgame)

  • Kiadó/partner: Pendragon Game Studio
  • Hazai partner/kiadó: Delta Vision
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kooperatív/kompetitív
  • Játékosok száma: 1-8
  • Játékidő: átlagosan 60-90 perc 
  • Korcsoport: 14+
  • Nehézség: 2,89/5
  • Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 17 991 forint, de több kiegészítő is kapható mellé

Az alapdoboz teljesen átlagos méretű, bár tartalma azért tartogat kellemes meglepetéseket. A nagy játéktábla mellé járnak a játékoskártyák, a jól kinéző, könnyen a talpba csúsztatható sztendik a karaktereknek és szörnyeknek, van még egy halom kártyalap és token is, ami viszont javítja az asztalképet, az a számos speckó elem. A kockák is egyediek (három a szóló módhoz, egy a normál játékhoz), de emellé kapunk egy kis helikoptert, négy kutyust, és mindenféle nyersanyagot, avagy hordókat, ételtárolókat, illetve utántöltőt a fegyverként és vértesztekhez is használt lángszóróhoz. Mert ugye soha nem tudhatjuk, ki az ellenség és ki a barát, ahogy ugyanis közeledünk a játék végéhez, egyre inkább eluralkodik a paranoia, és maximum magáról tudhatja valaki, hogy ember maradt, vagy esetleg már bekebelezte a földönkívüli tudat és létforma.

A fagyban minden nap egyforma

Mondhatnánk általánosítva, de igazából nincs így, még a meghatározott fázisok ellenére sem. Az elsőre kicsit macerásabb, de a második alkalomtól már sokkal gördülékenyebb setupot követően minden játék arról szól, hogy a kötött sorrenddel rendelkező fázisok során megpróbálunk felkészülni a bázis elhagyására, megfelelve közben az elvárásoknak, kiszűrve a gyanúsabb személyeket, amikor pedig elhagyjuk a sarkvidéket, akkor imádkozunk, hogy csak olyanokat engedjünk el/vigyünk magunkkal, akik még nem fertőződtek meg. Mert ahogy a Kurt Russell főszereplésével készült filmben, úgy itt is egy idegen létforma öli a helyszínen lévőket, majd lemásolva őket próbál kijutni a nagyvilágba, hogy ott pillanatok alatt hozza el a civilizáció végét.

Addig azonban számára is rögös út vezet a sikerhez, hiszen számos fordulón át zajlik a csendes, majd egyre látványosabb és félelmetesebb küzdelem. Egyfelől az aktuális vezető kockadobással deríti ki, milyen az időjárás, majd annak feltételei alapján kell beadni nyersanyagot, illetve attól függően halad a helikopter is, ami az egyik lehetséges menekülési opciót jelenti. Ezután, ha van már leleplezett fertőzött, jön a lény, aki kellemetlenkedik, hogy utána mindenki egy-egy lapot adjon be a saját készletéből, ami mellé kerül egy véletlenszerűen húzott kártya, amit senki nem lát. Hasonló a helyzet, mint a Kifürkészhetetlennél, elvégre senki nem tudja, hogy a negatív lapo(ka)t ki adhatta be. Ami eltérő: a megkevert lapokból a vezető egyesével húz, amíg kockáztat, majd a javítás, használat és szabotázs akciókat kiosztja a különböző helyeken lévő szereplőknek, akik végrehajtják az akciót. Ez ad némi push your luck-ízt a dolognak, ráadásul ez is csak azt szolgálja, hogy soha ne legyen biztos az, hogy akár a vezetőnkben is megbízhatunk.

Tennivaló egyébként van bőven. Egyfelől van egy rakás meghibásodás a bázison, amiket meg kell javítani, ki kell szolgálni a gépek üzemanyag-, az emberek élelmiszer-igényét, nem mellesleg kulcsot kell találni a használható járművekhez, sőt a kommunikációs szobából is le kell adni a drótot, ha sikerült megjavítani a rádiót, különben a kutya sem jön értünk. Emellett kiszöknek a kutyák, a velük és a többiekkel való találkozás (egy szobában több szereplő) magában hordozza a fertőzés veszélyét, ha pedig valaki gyanúba esik, megindul lefelé a lejtőn, vagyis egy sávon, ami nemcsak kellemetlen, de később még a túlélése is múlhat rajta. Vannak extra fegyverek és felszerelések, a generátor leállása után fel kell melegíteni a helyiségeket, ami azok pusztulását is jelentheti, sőt még teszteket is végezhetünk, ha nem bízunk valakiben. Ez már önmagában is elég izgalmas, a 3-an játszható kooperatív és szóló verzió pedig szintén hozzátesz valamit az élményhez (más oldalról megközelítve az alapokat), ahogy a számos kiegészítő is.

Extra látványelemek és kampány

A számos elérhető extra közül a Pendragon Game Studio a Norwegian Outpost kiegészítőt és az ehhez és az alapjátékhoz használható miniket biztosította számunkra. Emellett a Delta Visionnél elérhető volt még a 100x60-as playmat, egy extra időjárás-kocka és két adag akril token. A kockán kívül mindent beszerezve elmondható, hogy az alapból látványos játék asztalképe még kiemelkedőbb, a meglehetősen nagy playmat pedig baromi jól néz ki, emellett még elég strapabíró is. Ezen többek között a kártyapakliknak és a dobópakliknak is jutott hely, a helyszínek grafikája pedig még jobban kitűnik az alapból mutatós illusztrációknak és dizájnnak hála. Ha valamihez van műanyag vagy fa token, annak mindig örülök, ahogy a miniknek is, bár itt a kartonfigurák is illenek az asztalképhez, így a műanyag figurák jelenléte nem nélkülözhetetlen, ellenben nagyon jól néz ki. Így minden karaktert begyűjthetünk, vannak még extrák is a kettes csomagban, a szörnyek pedig brutálisan néznek ki. 

A Norwegian Outpost természetesen a 2011-es filmet, avagy az eredeti klasszikus előzménytörténetét dolgozza fel, lényegében hasonló módon, de itt-ott megkavarva a dolgokat. Az alapjátékhoz beszerezhető playmat ehhez sajnos nem használható, hiszen más az elrendezés, vannak komolyabb különbségek is, de a setup és a játékmenet nagyobb része azonos módon zajlik. A szereplők mások, bizonyos tárgyak lecserélődtek, megváltoztak, a kutyák még hangsúlyosabb szerepet kapnak (emlékezzünk csak vissza az eredeti film felvezetésére), a teszteknél itt a fogsorunk lehet árulkodó nyom, ha pedig nagyon elharapóznak a dolgok, még az UFO is képbe kerül, ami egy külön kartonlappal és néhány tokennel-kártyával kerül az asztalra a végjátékhoz. Mivel nem az alapjátékot bővíti, hanem a második (első) filmet dolgozza fel és kellően megvariálja a dolgokat, rajongóknak szó nélkül ajánlható a beszerzése, de ez igazából magáról a társasjátékról is elmondható.

Asszimilálódva

Talán már kitűnhetett szavaimból, de az új feldolgozás szerintem sokkal jobb lett, mint a The Thing: Infection at Outpost 31. Annak is voltak jobb pillanatai, de összességében döcögősebb, kevésbé élvezetes társasnak éreztem, míg az aktuális változat minden téren jobban teljesít. Talán csak a dobozkép volt annál jobb, de ez is ízlés kérdése, egyéntől függ. A Who Goes There? sajnos még nem került asztalra, ezért arról egyelőre nem tudok nyilatkozni, de aki szereti a jó félkooperatív játékokat, a sci-fi-horror műfajt, az is megtalálhatja a számításait, aki pedig eleve John Carpenter klasszikusának rajongója, annak A dolog kötelező hazai megjelenés. És bizony, ezúttal az extrákkal is jól járunk, noha azok nélkül is kiválóan működik a koncepció. És igen, a szabályban vannak kérdőjeles részek, amikhez újra és újra vissza kell térni, vagy amik nem teljesen világosak, de összességében érthető és logikus a felvezetés és a bemutatás, ahogy minden mellékes dolog is. A tábla és a playmat nagyon mutatós, a kartonfigurák szépek, a műanyag összetevők nagyon jól mutatnak, és a kártyák illusztrácói is a helyükön vannak. Mégis, a játékmenet az, ami (érthető módon) leginkább eladja a játékot.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

Főleg, hogy a titkos szerepes mechanika nagyon jól működik. Minden gyanúsabb mozdulatnak és tettnek következménye lehet, avagy mindig meg kell gondolni, hogyan reagálunk valamire, éppen mikor mit cselekszünk. Ráadásul tetteink elég jó takarást kapnak a játék megoldásainak hála, így még gyanú esetén is alá tehetünk a többieknek, vagy gondterhelt képpel fertőzhetjük őket. Elvégre találkozásnál mindenki két tokent ad át a másiknak, a kártyák beadásánál is gondoskodik a rendszer az anonimitásról, avagy minden nagyszerűen ki van találva ahhoz, hogy soha ne érezzük magunkat biztonságban. Pont az a klausztrofób, frusztrált hangulat alakulhat ki, amit a filmben is érezni lehetett, és bizony kellemetlen meglepetésekből is bőven akadhat. Más kérdés, hogy a fertőzött játékos(ok)nak valamivel talán könnyebb a dolguk, pont az ügyesen leplezett szabotázsoknak és fertőzéseknek hála, aki pedig jól érvel és ügyesen cselekszik (esetleg más tartja miatta a hátát), az könnyen eljuthat a végcélig, ahol már csak hajszálon múlik a győzelme. De ugye pont erről szóltak a filmek is, avagy ez messze nem hiba, mivel itt a túlélésről van szó. És ezt remek módon sikerült megvalósítani az A dolog – A társasjátékkal, amire jó eséllyel John Carpenter, de akár még az idegen létforma is büszke lenne. Persze csak miután megfertőzött minden földi életet.  

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Instagram-oldalát