Tudom, sokan sikítva rohannak el, ha zombikról van szó, ezt pedig nem a félelemérzet, hanem a túltelítettség okozza, elvégre az utóbbi 20 évben az élőhalottak nemcsak reneszánszukat élték, de lényegében meghódították a szórakoztató ipar minden egyes szegletét. Ennek az összesített inváziónak az eredménye az a zombi-apokalipszis, amely a fogyasztók egy részénél a teljes közönyt, esetleg a totális elidegenítést váltotta ki, de a Stubbs más, ezt már most el kell mondanom, avagy, ha idegelnek is a sétáló és hörgő hullák, ne lapozz vagy kattints tovább, hiszen ezúttal a másik oldalon tevékenykedhetsz, méghozzá ennyi idő után is jópofa ötletek és kellően karakteres humor társaságában.
A jövő a múlt
Stubbs egy átlagos fazon volt, aki utazó ügynökként tengette életét, majd egy szép napon rátalált a szerelem, hogy ezt követően lesújtson rá a könyörtelen halál, méghozzá a lányáért aggódó apuka képében. Hogy 26 évvel később hősünk visszatért a halálból, az egy kisebb csoda, ám emberünk nehezen illeszkedik be a jövő városába, ahol már robotok grasszálnak az utcákon, miközben a rendőrök is elektromos fegyvereket vetnek be a megszokott pisztolyok mellett, járgányaik pedig szinte úsznak a levegőben.
Stubbs először kicsit furcsáljja a kialakult állapotokat, majd rágyújt egy jó kis staubra (Staub, a zombi?), hogy utána szépen lassan átformálja a helyi lakosságot a saját képére, illetve megzavarja az ünneplést, ami egykori szerelméhez köthető. A játékosok célja így nem más, mint a lakosság zombifikálása, majd a dülöngélő és hörgő, agyzabáló horda vezetése a cél felé. Útjuk során természetesen számos kihívással kell megküzdeniük, így a rendőrséggel, kommandósokkal, sőt még a redneck patriótákkal is, akik nem adják olyan könnyen a vérrel és verejtékkel felépített hazájukat.
Zombi Jetsons
A Stubbs the Zombie egyfelől egy jópofa, remek ötletekkel teli külső nézetes akciójáték. Zombinkat irányítva ugorhatunk, guggolhatunk, csapkodhatunk, illetve megehetjük legyengült ellenfeleink agyát. Később extra képességekhez jutunk, így belső szerveinket gránátként dobhatjuk el, fejünket tekegolyóként guríthatjuk, majd robbanthatjuk, kezünkkel mások felett vehetjük át az irányítást, sőt ha belünk kellően feltöltődött, egy durva gázosítással mindenkit elkábítunk, aki csak a közelünkben van. Ezeknek a képességeknek hála idővel elég jól lehet aprítani, áldozataink pedig átváltozva követnek minket, így a nagy számok törvénye alapján egyre nagyobb eséllyel rohamozzuk meg a legkomolyabb ellenállást biztosító csapatokat is.
Játékmenet terén ilyen szempontból rendben vagyunk, más téren azonban akadnak gondok, illetve érezni az eltelt 15 évet, hiszen egy szimpla újrakiadásról beszélünk. Mármint 4K-s tévén és a mostani hardverekkel persze teljesen vállalhatóan néz ki a játék (legalábbis ami a karaktereket illeti a hiányzó testrészekkel és a sebekkel), de a MI kissé hiányos, illetve a pályák felépítése sem valami változatos vagy izgalmas. Lényegében csőfolyósók és egyirányú utcák várnak ránk, amiken eltévedni szinte lehetetlen, ellenben az önismétlésbe hamar beleszaladunk, ami igen gyorsan monotonitásba fullad. Áldozataink pedig ide-oda rohangálnak, van, hogy folyamatosan hátat fordítva menetelnek, libasorban, így egyenként kaphatjuk el őket, de társaink sem sokkal jobbak, elvégre bármiben képesek elakadni. Arról nem is beszélve, hogy ha megelőzzük az oktatási célzattal előadott tippeket, könnyen beakadunk, aminek mentés-visszatöltés a vége, mert a rendszer nem képes felismerni, hogy már túl is vagyunk az adott feladat végrehajtásán.
Ezektől függetlenül azonban a Stubbs the Zombie in Rebel Without a Pulse a mai napig egy nagyon szórakoztató játék, melyben kivételesen nem a vérszomjas zombikkal kell megküzdeni, hanem inkább őket kell győzelemre vinni, mint bűnös szórakozás. A Halo motorjával készült alkotás itt-ott már csúnyácska, összességében azonban jól, de inkább stílusosan mutat az ‘50-es években elképzelt jövő, amit kísérleti részek dobnak fel, majd az utcák izgalmát az ismétlődő belső terek rombolják. Ilyen kettősség bőven tapasztalható, de agyat enni és élőhalottakból sereget építeni azért jó móka, így most sincs ez másként. A kétfős, osztott képernyős co-op külön kiemelendő, mint manapság ritka opció, ezzel is növelve a játék értékét, amelyből ugyan megnéztem volna egy korszerűsített, teljesen felújított verziót, de még így is örülhetünk a megjelenésnek, amihez később egy gyűjtői kiadás is érkezik, kifejezetten a rajongók kedvéért.
